Pénteken reggel tudtam meg, azóta eltelt három nap, de ez nem volt elég ahhoz, hogy mindez leülepedjen. Nehéz megfogalmazni mit érzek, a büszkeség, és az izgalom a két legjellemzőbb érzés. Büszke vagyok magunkra, hogy alig egy hónap alatt sikerült, tudom, hogy sokan évekig várnak, és mondhatom, hogy szuperspermáim vannak, (azok is!) de ehhez két ember kellett, ráadásul a vagánykodást félretéve látni kell, irtó nagy szerencsénk van.
A céldátum ahogy számolom, április 11, akkor váltottuk le a szocikat, a dátum jó. A gyerek kos lesz, az agressziójára kell majd figyelni, ezt is megnéztem. Ha minden igaz, öt hetes a pici, mostanában kezd majd el verni a szíve, jövő héten, vagy utána kell ultrahangra menni. A nőgyógyász 15 ezer forintot kér azért, hogy megállapítsa a terhességet, enné meg a fene az összes pénzsóvár szarházit.
Ezek az aktualitások. C zavart, teljesen készen van, nem tudja, mire készüljön. Jelzem, én sem, de ezért futballnyelven szólva, csak a következő mérkőzésre készülök, vagyis egyelőre addig látok, hogy majd elmegyünk orvoshoz, (akit persze C választ ki) és utána majd meglátjuk. Kicsit hisztis, de ez egyelőre nem vészes. Saját elmondása szerint még nem érez semmit, de persze mindig az a finom, amit én eszem, vagy én iszom, ez tegnap is így volt. Szó nélkül beleeszik a kajámba, ami nem zavar nagyon, csak egy kicsit, de ez legyen a legnagyobb gondom. Sírás még nem volt, apró ok miatti veszekedés már igen, de abból még lesz cifrább is, ha majd felborulnak a hormonjai, és elkezdődik a reggeli rosszullét.
Már megnéztem, milyen útvonalon tudom majd dolgozni vinni reggelente, hogy ne a metrón jöjjön rá a hányhatnék.
Anyagiak: vettünk két könyvet 7000 forintért, amiből megnézhetjük, mi vár ránk a következő kilenc hónapban. A szülők még nem tudják, tulajdonképpen senki sem tudja kettőnkön kívül, ha rajtam múlik, a 12. hét végéig ez így is marad majd. Szerintem már sejtik, C nem dohányzik, nem iszik kólát, és kávéból sem fogyaszt többet fél decinél, az is tele van tejjel, nem tudom, ezt szabad-e neki, nem nézem jó szemmel, de ő érzi mit szabad, és mit nem, bízom benne annyira, hogy idővel ez is abbamarad.
Nálam még nagy a lelkesedés, amit az okoz, hogy én dönthettem el, mikor jöjjön a baba, így úgy érzem, magam alakítottam a sorsom. Nem hiszem, hogy tudatosult bennem, mi vár ránk, most úgy látom, a következő kilenc hónapban az én feladatom elsősorban az lesz, hogy a) elviseljem a kismamát, b) a lehető legtöbb támogatást adjam neki ahhoz, hogy egészséges babánk szülessen. Neki pedig egy feladata van: mindent megtenni, hogy egészséges legyen a pici, aki szerintem fiú, az anyja szerint lány lesz, utóbbi esetben már a név is megvan, ha tökös lesz, akkor még nem tudjuk, de egyelőre két név fut, de ez még változhat.
Van a munkahelyem mellett egy hobbim, ami sok időt elvesz, az egyik felem úgy érzi, fel kellene adnom, a másik tiltakozik ez ellen, mert pénzt hozhat, és azt hiszem, ez lesz az a téma, amit C-vel át kell majd beszélnünk nagyon alaposan, mielőtt felpörögnek itt a dolgok.
Fingom sincs, mi vár rám, de azt tudom, hogy szeretjük egymást annyira, hogy bármit megoldunk ketten.
Utolsó kommentek