A babakocsi státuszszimbólum. A babakocsi a nőknek olyan, mint a táska, vagy a cipő: hiába van bármilyen, került bármennyibe, akkor is újat akar, és mivel a nő mindig eléri amit akar, ezért általában újat is fog kapni. Komoly teljesítmény, ha legalább annyit elérünk, hogy az új használt legyen. 

Egy Giordani típusú vacakkal kezdtük, az Elefániban jól átvágtak bennünket az eladók, ránksózták azt az ipari hulladékot, amit én utána eladtam a Vaterán. Utána vettünk egy ABC Designt, aminek már a nevét sem tudom. Kicsi volt, kis dobozba lehetett beletenni, csak  kiderült, hogy totál feleslegesen vettük meg, mert funkciójának nem felel meg. Aztán vettünk egy ABC Design Astro-t, ami nagyon, de nagyon bevált. Jó nagy, minden belefér, iszonyú nagy kosara van alul és nem tudsz olyan terepet elképzelni, ahol ne lehetne tolni. A mózesében jól elfért a gyerek, egykaros révén frankón lehet tolni, a sport része dönthető, ha elaludna  benne a gyerek. Egyetlen hátránya van: iszonyú nagy. Az alját és a sportrészt külön kellett betenni a kocsiba és sok helyet foglalt. Ráadásul a gyerek ahogy nőtt úgy akart egyre kevésbé babakocsiban lenni, ezért a feleségem döntött: lecseréljük. 

Indult a kálvária, de nem nekem, neki. Több ezer babakocsit nézett meg a Vaterán és az ebay-en, illetve velem a bababoltokban. A Cybex babakocsik és a Britax legújabbja volt versenyben sokáig, amíg az asszony ki nem találta, hogy neki Quinny Buzz (vagy Zapp, mittudomén) kell. Már kínomban röhögtem - legalább tízszer voltunk bababoltban kocsit nézni eddigre - mert az a kocsi nagyon vagány, csak az nem volt meg benne, amit akartunk: 

- nem egykaros, hogy fagyizás közben tolni lehessen

- nem lehet dönteni, ha a gyerek elalszik benne

- nincs hely az alján, ha bevásárolni megyünk vele

- nagy helyet foglal a csomagtartóban. 

Egyetlen előnye van: iszonyú jól néz ki. Aztán ezt elvetettük, és jött a Cybex, mert az legalább egykaros, ez tökre öké lett volna, még a csomagtartóba is bepróbáltam. A Britax vagány, de iszonyú drága, néztünk noname kocsikat a Brendonban, amikkel autóversenyt játszottam Lilivel a sorok között. Egy szép szombati reggelen a belvárosban elmentünk egy üzletbe, ahol irtó drága cuccok voltak, és ott megnéztük a Maclaren kocsikat, engem pedig megbüntettek parkolásért, mert az a szombat munkanap volt. Nekem tetszett, már kábé minden tetszett volna, úgy untam a hercehurcát, a gond csak annyi volt velük, hogy újonnan 60 ezer forinttól kezdődtek, ami egy sportkocsiért már pofátlanul sok pénz. Képesek voltunk 6000 forintért venni egy játék babakocsit a gyereknek, amit azóta folyamatosan tolni akar, és kábé négy hónap után foszlik a huzata, és bármikor eltörhet az összecsukó szerkezete. 

Mivel nem volt 60, vagy 80 ezer forintunk egy sportkocsiért, tétova próbálkozásaimat, hogy talán mégsem kell nekünk új babakocsi, a feleségem csírájában fojtotta el, így nem volt más dolgom, mint kivárni. Tudtam, hogy előbb, vagy utóbb úgyis megoldja magának, én jó képet vágtam ahhoz, hogy szombaton ide, vagy oda menjünk kocsit nézni. Igaz, hogy anno az ABC Design Astro-ját azért vettük, hogy abban végig ellegyen a gyerek, de mindegy, ezt hiába mondtam az asszonynak, meg sem hallotta.

Aztán egy szép munkanapon kaptam egy e-mailt, hogy gratulálnak, megvettem valamit Vaterán. Életem párja nevemben vett egy Maclaren Triumph kocsit, amit azóta használunk. Hogy mennyire felel meg a fent leírt preferenciáknak?