Apa születik

2010-ben meghoztam életem legfontosabb döntését. Ez arról szól, hogyan viselem a következményeit. A blogot a gyermekeimnek írom, majd egyszer megmutatjuk nekik.

E-mail

Ha megmondanád a magadét, vagy van egy jó tipped: apaleszek @ freemail.hu

Utolsó kommentek

  • Lady Scarlett: @kacsa.: Maximálisan egyetértek a hozzászólásoddal. (2017.01.20. 03:52) Születésnapok
  • Lady Scarlett: @Pic: Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Az egyszerűbb sok esetben több. (2017.01.20. 03:50) Születésnapok
  • Bryan Beersworth: @Hizdahr zo Loraq: Ettől aztán ne, lesznek ennél cifrább sztorik is, mindig az a lényeg, hogy tudj... (2017.01.19. 14:50) Születésnapok
  • kacsa.: @sony: Lehet, azóta változott a világ, de nekem soha nem szerveztek a szüleim születésnapi zsúrt, ... (2017.01.19. 14:23) Születésnapok
  • neduddgi99: @Kovácsné: Tökéletesen igazad van, érdemes megnézni az "Aranyélet" első évadád, az tökéletes korra... (2017.01.19. 14:16) Születésnapok
  • Utolsó 20

Neked igen, neked csak azért sem

2012.09.20. 20:30 Bryan Beersworth

Most kezdesz beszélni. Nem szavakat tanulsz, hanem kialakítottál magadnak egy saját nyelvet, és percekig tudsz meggyőződéssel beszélni hozzánk anélkül, hogy mi ebből bármit is értenénk. De válaszolni is szoktál. Ha éppen van kedved. És szót is fogadsz. De nem mindenkinek. 

Nagyon várom már, hogy beszélj. Én sokat beszélek, néha talán többet is, mint kellene, és olyan jó lenne, ha már nevethetnék azon, hogy miként fogalmazod meg a gondolataidat. Ha belegondolsz, mindig vártam valamit. Hogy megfordulj, hogy felállj, hogy járj, hogy lehessen veled kommunikálni. Az utóbbi már lényegében megvan, mert válaszolsz, ha kedved van, és annak, akinek kedved van. 

Teljesen máshogy kezeled már most, 17 és fél hónaposan édesanyádat és engem. Anya ad kaját, anya menedzseli a napokat, ő öltöztet, és játszik veled napközben. Apa az, aki este hazajön, és játszik, és megfürdet, és megpuszilgat, és olyan hülye fejeket tud vágni a tükörben. Ugyanakkor ha anya rádszól, az nem számít, arra nem kell hallgatni. Anya hiába mondja, hogy ne csináld ezt, vagy azt, túl sokszor hallod ahhoz, hogy megfontold. Hiába kér, hogy ne menj utadra a játszótéren, visszanézel, mosolyogsz, és mész tovább. Anya akár kiabálhat is, hogy ne borítsd le a tartóról az összes cipődet, olyan ez, mint a falra hányt borsó. 

De ha apa szól, az más. Ha apa szól, annak súlya van. Legalábbis apa nagyon bízik ebben. Apa okos, mert nem szól mindig, hogy ez így is maradjon. Ha apa rádszól, annak gyakran sírás a vége. Még csak kiabálni sem kell, elég erélyesen odaszólni, vagy csúnyán nézni. Anya is gyakran mondja, hogy olyan csúnyán tudok nézni, hogy ő is beleremeg, te nem remegsz, elsírod magad. Így apró-cseprő dolgokba tudatosan nem szólok bele, csak ha valami tényleg fontos, akkor viszont kérlelhetetlen vagyok. Nincs az a keserű sírás, fejet földbe verő hiszti, ami megrengetne abban, hogy amit nem szabad, azt nem szabad. És kész, itt nincs demokrácia. Itt az van, amit én mondok, és nagyon remélem, hogy legalább pár évig ez még így marad, legalább veled, ha már anyád nem hallgat rám, haha. Arra vigyázok, hogy mikor hogy szólok, mert nem akarom, hogy sírj. Mivel tudod, hogy ki tudod húzni a gyufát, és az neked nem jó, ezért most ott járunk, hogy a halk, ugyanakkor határozott mondat (Lili, mit kértem tőled?) elegendő ahhoz, hogy letedd ezt, azt, és ne edd meg a játszótéri kavicsot. 

Van olyan az ismeretségi körünkben, aki veled egy idős, és már szavakat, szóösszetételeket is mond. Te más irányba mentél, saját nyelvet alakítottál ki. A dajdajdaj és a tajtajtaj keveredik a többi magán és mássalhangzóval, és ezt-azt mutatva, minket odavonszolva pompásan meg tudod mondani mit akarsz. Ha megkérdezem, éhes vagy-e, bólintasz, ha igen. Ha megkérdezem, megetted-e az ebéded, bólintasz, hogy igen. Akkor is, ha nem, de mindig lebuksz, mert anya bizony elárul, ezt jobb, ha megjegyzed. Arra a kérdésre, hogy megyünk-e aludni mindig nem a válasz. Mostanában arra is, hogy fáradt vagy-e. De látszik rajtad, hogy érted a kérdést, csak az  még nincs meg, hogy a valóságot válaszold, ne a vágyaidat. 

Az alapszavakat már mondod, mama, apa, anya, megvan az igen is, a nemet nem mondod, csak rázod a fejed. Az arra, a szeretlek, és még néhány szó kivehető a mondandódból, de még nem tudod értelmesen kimondani őket. Utánzod az oroszlánt, a macskát és a halat, tudod, hogy repül a kismadár, és ha olyan kedved van, még a kutya ugatását is utánzod, de azt szerintem nem szereted csinálni, mert húszból egyszer vagy rá hajlandó. 

Egyébként ma este én fektettelek, anya kimenőn van. Minden rendben volt, már nem izgultam, minden flottul ment, fél kilenc van, és már fél órája teljes a csend odabent. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apaszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr814790345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása