Márciusban Erdélyben lettem 30 éves, de ne kérdezd hol, mert annyira szürreális volt az az egész utazás, annyira élményekkel teli, (és annyit ittam) hogy a kis falu nevére nem emlékszem. Eltelt fél év, és édesanyád nagy napja jött el – mivel ő is szervezett nekem születésnapi bulit, nekem is illett ezen gondolkodni. De nem elégedtem meg ennyivel. Szerettem volna kitenni magamért és egy emlékezetes születésnapot szervezni neki.
Nem is ő lett volna egyébként, ha rosszabb napjain nem vágja a fejemhez, hogy biztos nem foglalkozom majd az ő harmincadik születésnapjával. Hogy őszinte legyek, egy ideig így is volt, július közepéig nem igazán törődtem azzal, mi lesz szeptemberben. Nem vagyok (most még) az a típus, aki tudatosan tesz félre pénzt, legalábbis egy szülinapi bulira semmiképpen sem. Pedig nem ártott volna, mert augusztusban éppen nyaraltunk, amikor a Balatonon benyögte, hogy ő tulajdonképpen nagyon szeretne Prágába menni ősszel – mondta már ezt előtte is, de most volt az első reális esélyünk rá. Na jó, úgyis születésnapos lesz, megszervezem.
Vonattal akartunk, de végül autóval mentünk, a booking.com-on nagyon jó szállást találtam kettőnknek három éjszakára harmincezer forintért reggelivel, egy teljesen vállalható szállodában. Pénteken munka után indultunk, reggel már Prágában ébredtünk. Szombaton és vasárnap bejártuk a város belső részét, mindent láttunk, amit egy turistának illik, egyedül a Várban lévő székesegyház maradt ki, mert amikor ott voltunk pont be volt zárva. Nagyon jól éreztük magunkat, együtt voltunk, csak mi ketten, ez volt a legjobb része az utazásnak, mert Prága megmondom őszintén, nem nyűgözött le. Rettenetes mennyiségű turista volt ami nagyon zavart, az Óratorony előtt egymás hegyén-hátán álltak az emberek, majd amikor kiértünk a folyó partjára mindenki csodálkozott, hogy hú de szép minden. Ja, kiérsz a folyó partjára, van egy szép híd, a másik oldalon pedig egy hegy, a tetején egy várral. Köszi, ilyet már láttam. A belváros nem szebb, mint a győri, vagy a kőszegi, a Károly-híd romantikus, de szerintem a Lánchídhoz nem ér fel, a Várban nem láttam semmi extrát az Aranyművesek utcáján kívül. Sörözni lehet, de barna Kozelt inni itthon is tudok és nem kerül egy hétvége biztosítással, utazással, szállással, mindennel együtt 150000 forintba. De láttuk ezt is, és ami a legfontosabb, hogy összességében egymás társasága miatt megérte, de maga a város nem tudott olyat adni, amit még ne láttam volna itthon. Hétfő reggel elindultunk haza, annyira hiányzott a lányom, hogy meg sem álltam hazáig. 10 órakor indultunk el Prágából, délután háromkor már itthon álltam a ház előtt úgy, hogy nem jöttem gyorsabban, mint lehetett volna.
Nem mentem üres kézzel a csehekhez. C itthon kinézett magának egy gyűrűt, amit megkapott tőlem, jó volt látni, hogy örült neki. Hazudtam egy nagyot, azt mondtam itthon, soká érek haza vidékről, mert Vecsésen baleset miatt áll a forgalom, amikor ezt mondtam a telefonba már a Népligetnél parkoltam le az autót, ahonnan metróval mentem a Westendbe, ahol már félre volt téve a gyűrű – ami persze nem volt jó méret, és igazából nem is erre gondolt az én életem párja, de amikor hazajöttünk elintéztük ezt is.
Szerveztem neki egy szülinapi bulit, a meghívottak listáját ő állította össze, de minden mást intéztem. A helyszínt, a tortát, az ajándékokat, a dekorációt – vettem lufikat és színes papírokat, egész délután a termet díszítettem. Készültem játékkal ha leül a buli, jól szórakoztunk a piálós Jengán, vettem egy emlékkönyvet, vittem színes ceruzát és zsírkrétát is, mindenki üzenhetett neki szülinapja alkalmából, a könyvet pedig C el tudja tenni magának későbbre is.
Így telt el édesanyád 30. születésnapja. Becsülettel megünnepeltük, azt hiszem, kitettem magamért, legalábbis azt mondta a taxiban hazafelé, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen csúcsszuper szülinapja lesz. Remélem őszinte volt, kellően be volt nyomva hozzá. :)
Utolsó kommentek