Apa születik

2010-ben meghoztam életem legfontosabb döntését. Ez arról szól, hogyan viselem a következményeit. A blogot a gyermekeimnek írom, majd egyszer megmutatjuk nekik.

E-mail

Ha megmondanád a magadét, vagy van egy jó tipped: apaleszek @ freemail.hu

Utolsó kommentek

  • Lady Scarlett: @kacsa.: Maximálisan egyetértek a hozzászólásoddal. (2017.01.20. 03:52) Születésnapok
  • Lady Scarlett: @Pic: Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Az egyszerűbb sok esetben több. (2017.01.20. 03:50) Születésnapok
  • Bryan Beersworth: @Hizdahr zo Loraq: Ettől aztán ne, lesznek ennél cifrább sztorik is, mindig az a lényeg, hogy tudj... (2017.01.19. 14:50) Születésnapok
  • kacsa.: @sony: Lehet, azóta változott a világ, de nekem soha nem szerveztek a szüleim születésnapi zsúrt, ... (2017.01.19. 14:23) Születésnapok
  • neduddgi99: @Kovácsné: Tökéletesen igazad van, érdemes megnézni az "Aranyélet" első évadád, az tökéletes korra... (2017.01.19. 14:16) Születésnapok
  • Utolsó 20

Let's Get Ready To Rumble

2015.01.29. 21:17 Bryan Beersworth

 

Ha érted a mondatot és tudod, mikor szokta ezt mondani Buffer, akkor tudod, mi történt velünk. 

Lányom, anyádnak  mondtam én, hogy gyorsan összejön, bár nem gondoltam, hogy három hónapot kell várni rá. Ja, hogy nem szabad elárulni a 12. hétig? Leszarom. Ez a blog olyan, hogy nem mondom el senkinek, de mégis elmondom mindenkinek. Még bármi történhet, orvosnál sem voltunk, csak két csík jelzi, hogy hamarosan felborul minden. Már megint. De mivel itt magunknak dokumentálom a dolgainkat, ezért nem fosztom meg tíz évvel öregebb önmagam, hogy visszaolvashassa mostani hangulatomat. 

Ma egy remek napot töltöttünk együtt édesanyáddal. Kezdődött mindez azzal, hogy elvitt óvodába, majd fél tízkor kivert az ágyból. Hozott reggelit, együtt kávéztunk, majd még egy kicsit dolgoztam az ágyban fekve - tényleg, bár az ő interpretálásában ez azt jelenti, hogy csak a telefonom nyomkodtam. Együtt ebédeltünk, shoppingoltunk (még élveztem is, jóhogy, nekem vásároltunk) sokat nevettünk, jól éreztem magam a társaságában. Ez nem ritka alkalom, de hogy ilyen felhőtlenül legyünk együtt és ne az legyen a téma, hogy mi van az oviban, veled, vagy valamelyikünk munkahelyén, nem mindennapos. Délután elkezdett esni a hó, hazahoztunk az óvodából, édesanyád főzött finom vacsorát, közben mi kimentünk szánkózni és Olafot építeni. Hazajöttünk, vacsoráztunk, kicsit játszottunk, majd nagy nehezen hajlandó voltál elaludni.

Egész nap béke volt és nyugalom. Nem volt veszekedés, hiszti, sértődés. Nagyon élveztem. 

Közben fejben teljesen meg vagyok kattanva. Kavarognak a gondolatok: örülök, aggódok, be vagyok szarva, magabiztos vagyok és kurvára tudom mi fog történni, Jézusom, mi lesz itt két gyerekkel? Minket nem érhet baj. Úristen, milyen felelősséget vettem a nyakamba. Hülyeség, ahol egy van, ott elfér kettő is, egyszer már láttunk mindent. Káosz lesz itthon minden este. Segítség nélkül mi lesz? Ki ha mi nem. De bazzeg, mi lesz, ha minden máshogy fog történni? Ha nem alszik, de eszik, ha teljesen más lesz? Egyet megoldottatok, meg fogtok kettőt is. Mennyire fogom élvezni nézni felnőni a két gyerekemet. Ember, tudod, hogy mennyire vigyáznod kell magadra mostantól? Mindez egyszerre, és/vagy percenkénti váltásban. Megszoktuk hogy Te vagy nekünk, és már azt mondom: veled nagyon könnyű. Kettővel milyen lesz? 

Ráadásul indulhat a tíz hónapos aggódás. Ha már kint van a gyerek, legalább szem előtt van. Beteg, lázas, ázik, fázik, köhög, hány, hasmenése van: látom, tudom figyelni és erre tudok reagálni. De amíg bent van addig nem. Nem tudom kontrollálni és elemezni mi történik, csak havonta egyszer látja majd orvos (gondolom ugyanaz, mint téged) és csak bízni tudok a legjobbakban, hogy minden rendben lesz. 

Kifelé kemény vagyok és határozott, talán kicsit egykedvű is. Ez csak a felszín. De belül nem, és ez akkor is így lesz napokig, ha bárki bármit beszélget velem. Édesanyádon kívül kábé senki sem fog, mert nem mondom el senkinek sem. Ahogy telnek az évek egyre inkább ilyenné válok, először magamban kell rendeznem a dolgaimat, kell pár nap, utána tudok beszélni mindenről. Amikor Te megfogantál büszke voltam és nagy volt a lelkesedés. Ma nem egészen így van. Az öröm ugyanaz, de én is idősebb lettem négy és fél évvel, óvatosabb duhaj vagyok. Tudom, min mentünk keresztül Veled és nagyjából sejtem, mi várhat ránk akkor, amikor hazahozunk majd egy újszülöttet. Könnyű napok biztosan nem. Úgyhogy most óvatosabb duhaj vagyok, de mégiscsak duhaj, és már alig várom, hogy a környezetünkkel megoszthassam a nagy hírt. 

Négy és fél éve ezt írtam, és ez - kis változtatással - ma is igaz: 

Fingom sincs, mi vár rám, de azt tudom, hogy szeretjük egymást annyira, hogy bármit megoldunk ketten hárman. 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://apaszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr607122177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ShylaD 2015.01.30. 13:06:12

Hű, de szupi!!!
Nálunk a 3dik érkezik majd májusban (talán emlékszel, az én 2dikam, a lányom pár nappal érkezett a te lányod után - 2011.04.14), hasonlóan izgalmas időszakunk van :)

Csak azt tudom mondani, hogy minden előre prognosztizált dolog teljesen máshogy lesz, mint ahogy gondolnátok, de ha küzdelmes is lesz (nálunk a Szupersrác után érkezett Szélvész Szöszke rendesen megborított minden rendszert), megéri! :)

C-nek sok puszi, kitartás és minden amit ilyenkor szoktak, ha egyedül érezné magát, vagy parázás jönne rá valamiért-akármiért, keressen meg nyugodtan profi anti-paramami vagyok :D

mackofej 2015.01.31. 04:20:43

Két gyerek mellett fogjátok megtudni igazán, merre hány a méter. Mondom én itt ülve a ma éjjeli második szopikor, agyhalott állapotban, mert a héten a nagy is itthon volt, betegség miatt.

mackofej 2015.01.31. 04:26:38

Na persze sok minden csukott szemmel is menni fog, de amint debcsillu is írta:az azért egy másik gyerek lesz, más szokásokkal, más természettel. Szóval könnyű is lesz, meg nehéz is:). Hajrá!

Adrimanka 2015.02.11. 22:18:41

Kedves Bryan!

Koszonom szepen a blogodat, ezennel a legfrissebb bejegyzesedhez ertem.

En meg csak az elsot varom, es bar ovono vagyok/voltam, jo volt a szemszogedbol vegigelni egy gyerek/csalad mindennapjait, gondjait es oromeit.

Nem tudom, milyen lesz az eletetek 2 gyerekkel. Sorolhatnek okossagokat, de meg nem talalkoztam ket egyforma helyzettel, pedig eddigi palyam soran kozel 200 csaladdal talalkoztam.

Amiben biztos vagyok, az az, hogy ha meg akarjatok oldani a gondokat, meg fogjatok tudni tenni. Tovabbra is az maradsz, aki vagy, az allando valtozasokkal egyutt! :)

Kivanom, hogy legalabb annyi oromotok legyen az elkovetkezokben, mint eddig volt, es kivancsian varom, hogyan alakul tovabb sorsotok.

Tovabbi minden szepet s jot! :)
Adrimanka

Bryan Beersworth · http://apaszuletik.blog.hu 2015.03.27. 01:54:25

@Adrimanka: Szia, azért arról majd egyszer mesélj, ha lesz kedved és időd, hogy miket mesélnek el a gyermekeink arról, mi zajlik itthon. Vélelmezem, hogy az óvónők minden tudnak arról, hogy az adott gyerek szülei milyen emberek és milyen kapcsolat van közöttük. A mi óvodánkban ezt nyilván nem fogom megkérdezni, mert úgysem mondanák el, de te, így ismeretlenként mesélhetnél. Tényleg érdekel.

Adrimanka 2015.03.27. 20:06:22

Szia Bryan!

Eloszor is: az ovonoknek is van egy sajat velemenyuk az egyes szemelyekrol, a csaladrol egeszeben, az egymas kozti kapcsolataikrol. Mindez mint teljesen hagyomanyos elso (neha masodik, sokadik) benyomas erkezik.

Erre jonnek a gyermek megismerese kapcsan levont kovetkeztetesek: kirol mesel tobbet, hogyan viselkedik, ha/amikor megjelenik az apa, az anya, a nagyszulo vagy a teso.

Ezeket kovet(het)i a gyermek es kapcsolatainak szandekos es veletlen "megfigyelese". Utobbi az, amikor ful- (es) szemtanuja vagy peldaul egy oltozobeli jelenetnek, ahol konfliktus (illetve egyaltalan: kozvetlenebb kapcsolat) van a szulok illetve a szulo-gyerek kozott, vagy amikor a gyerkoc folyamatosan mesel es kerdez es mesel es mesel, es a szulo hallgatja/visszakerdez/idegesen terelget/stb.
De ide tartozik az is, hogy hogyan reagal a gyermek adott helyzetekre. Volt olyan gyerekem, aki attol ijedt meg, hogy hirtelen felnyultam a feje felett levo polcra, mert elkezdtek dolni a konyvek. Nyilvan nem hallotta es latta, hogy dolnek a konyvek - amik meg csak nem is veszelyeztettek ot, mert nem estek volna le a polcrol - megis osszerezzent es osszebb huzta magat. Attol, hogy hirtelen fole emeltem a karomat. (Nem sokkal kesobb kiderult: rendszeresn vertek otthon.)
Tehat ezekbol is eleg sok kovetkeztetes levonhato.

A szandekos "megfigyeles" azt jelenti, hogy pedagogia szemmel szo szerint kielemzed az esemenyeket. Peldaul celzott jatekiranyitassal es jatekmegfigyelessel, illetve egy (illetve altalaban tobb) csaladrajz elemzesevel - termeszetesen (elvileg) csak az vegez melyebb ertekelest igy, aki kapott kulon kepzest ebben a temaban. (Keress ra a neten, ha lesz idod, tobbek kozott azt nezzuk, kit hol helyez el a kepen a gyerkoc, mennyire van tavol o maga a csalad tobbi tagjatol, ilyesmiket.) Hasonlo modszer a farajz elemzese is kesobb, bar annal sokkal inkabb a gyermek sajat erzesei, szemelyisege kerul felszinre. Termeszetesen ezek a modszerek csak bizonyos eletkor utan jarhatoak - peldaul a kb. 3 eves korig tarto firka korszak meg nem ertekelheto ilyen szemmel. Es azt is hozza kell tenni, hogy nagyon messzemeno kovetkezteteseket ezekbol sem szabad levonni, hiszen egy aktualis vita barkit "messzebb tolhat" a rajzon. Tehat mindig figyelned kell, mi az ami melyebben erinthette a gyerkocot. (Nyilvan ha reggel 8-kor osszeveszel a kollegaddal, es negyed 9-kor megkerdeznek, hogy mi a velemenyed rola, akkor nem biztos, hogy teljesen a realitas talajan tudsz maradni a velemenyed kinyilvanitasakor. Ezert is kell tobb, idoben szerteszort rajzot megnezni.)

S persze mindehhez jonnek a gyermekek elszolasai jatek vagy felszabadult cseveges kozben (anyukam hasaban van a tesom; apukam Amerikaba/Szegedre/nagyihoz/baratnojehez megy/koltozik; apa megpuszilta a szajan anyat; ma nem ehetek ezt/azt, mert azt mondta x/y, hogy nem jo a fogaknak/hasamnak/szememnek...). A legaranyosabb, amikor hozzateszik, hogy ezt nem szabad elmondani senkinek, mert titok.

Es innentol kezdve az adott pedagogus sajat egyenisege/szemelyisege hatarozza meg, mit kezd az informaciokkal. Remelhetoleg a tobbseg csak a gyermek erdekeben hasznalja fel (ha szukseges, negyszemkozt beszel az adott szituaciorol a szulovel/szulokkel, ha pedig nem fontos a dolog, egyszeruen "nem veszi eszre", hogy domborodik anya hasa, amig o nem szol rola).

Ami pedig az apukak/anyukak megismereset, adj Isten sajat neven szolitasat illeti:
Sajnos manapsag a pedagogusok kapacitasa nem terjed ki arra, hogy a nem ritkan 25-30 fos csoportletszam mellett igazan foglalkozzanak a szulok lelkivilagaval, egyaltalan az alaposabb vagy csak feluletesebb megismeresukkel.

Bevallom oszinten, nekem is voltak olyan korszakaim, amikor csak a gyerek viselkedesebol tudtam, hogy erte jott a nagypapa/nagymama/apuka/anyuka. Es nem azert, mert meg csak akkor ismerkedtem a csoporttal. Amikor mar 1-2 hete vagy egyedul reggeltol estig a 30 fos csoporttal, mert a parod lebetegedett, a dadusod a masik 3 csoportba segit be, par napja pedig meg csak kimozdulni sem tudtok az idojaras vagy leginkabb felnotthiany miatt- tehat minden es mindenki zsong, leginkabb a fejed - akkor mar azokat az anyukakat is nehezed ismered meg, akikkel amugy minden nap talalkozol. (Es igen, kuldtem volna mar haza Zolikat Pistike anyukajaval.)

Tudom, nem mentseg az, hogy az idealis 10-15 fos csoportokkal mar evtizedek ota nem lehet szamolni. S igen, a pedagogusok (foleg az ovodaban dolgozok) tobbsege is szerelembol valasztja ezt a szakmat. Ezert kerlek, nezd el nekunk, ha a gyerekbe tesszuk minden turelmunk es figyelmunk, es csak akkor allunk le beszelgetni Veletek, ha az valoban szukseges.

Nos, jo hosszura sikeredett a valaszom, remelhetoleg nem untad meg a vegere. Termeszetesen tovabbra is szivesen valaszolok esetleges kerdeseidre, azt azonban vedd figyelembe, hogy ez is csak egyfajta velemeny es tapasztalas, lehet, hogy masok egeszen mashogy felelnenek.

Remelem sikerult egy kicsit arnyalnom a kepet! :)

Tovabbi szep napot! :)

Bryan Beersworth · http://apaszuletik.blog.hu 2017.01.06. 13:53:47

@Adrimanka: olvasd el a legújabbat, az konkrétan az óvodáról és a bölcsődéről szól. :)