Apa születik

2010-ben meghoztam életem legfontosabb döntését. Ez arról szól, hogyan viselem a következményeit. A blogot a gyermekeimnek írom, majd egyszer megmutatjuk nekik.

E-mail

Ha megmondanád a magadét, vagy van egy jó tipped: apaleszek @ freemail.hu

Utolsó kommentek

  • Lady Scarlett: @kacsa.: Maximálisan egyetértek a hozzászólásoddal. (2017.01.20. 03:52) Születésnapok
  • Lady Scarlett: @Pic: Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Az egyszerűbb sok esetben több. (2017.01.20. 03:50) Születésnapok
  • Bryan Beersworth: @Hizdahr zo Loraq: Ettől aztán ne, lesznek ennél cifrább sztorik is, mindig az a lényeg, hogy tudj... (2017.01.19. 14:50) Születésnapok
  • kacsa.: @sony: Lehet, azóta változott a világ, de nekem soha nem szerveztek a szüleim születésnapi zsúrt, ... (2017.01.19. 14:23) Születésnapok
  • neduddgi99: @Kovácsné: Tökéletesen igazad van, érdemes megnézni az "Aranyélet" első évadád, az tökéletes korra... (2017.01.19. 14:16) Születésnapok
  • Utolsó 20

Fiamnak

2015.07.21. 22:48 Bryan Beersworth

Anyád szerint neked is kell írnom, mert a nővérednek sokat írtam és ha velem valami történik te nem kapsz semmit. Ennek remélem kicsi a valószínűsége, de anyádnak kétségtelenül igazat kell adnom ebben. Szóval, újra itt vagyok, most már neked. Is. 

Nehéz most írnom, nem is tudom, honnan kezdjem. Valahonnan onnan indulnék, hogy kitaláltuk, legyél. Akkor írtam ide egy bejegyzést, amit az egyik magyar hírportál kitett a főoldalára, (harmadszor a blog történetében) özönlöttek ide a népek, én pedig jól eltűntem innen. Ne kérdezd miért nem írtam többet eddig, magam sem tudom. Kereshetnék kifogásokat, értelme nem volna.

Mindkettőtök esetében úgy esett, hogy anyád hamarabb akart benneteket, mint én. Lilinél leírtam mi vitt rá a döntésre, nálad egy másik kisbaba volt a kiváltó ok. Néztem azt a csöppséget és eszembe jutott, jó lenne nekünk is még egy. Másrészt két gyerek az igazi, harmadrészt titkon bíztam abbanhogy fiam lesz, (még akkor is, ha először lányt vártam, bevallom ezt is) negyedrészt azt akartam, ha velünk valami történik ott legyetek egymásnak, mint testvérek, mert egy olyan családba születsz, ahol nagyszülővel nem vagyunk túl jól eleresztve.

Aztán megfogantál. Én egy messzi városban voltam, mikor reggel felébredtem és elégedetten konstatáltam, hogy az előző esti hegyi futás nem tette tönkre a térdem. Megfogtam a telefonom, (Sony Z1 volt) és láttam, jött egy levél anyádtól. Vajon mi volt benne? A teszt és a két csík. Én pedig visszafeküdtem, a plafont bámultam és bólogattam, hogy jól van. Aztán a következő pár hétben anyád rosszul volt, hányingerrel, rosszulléttel küzdött. Plusz megszívtuk a munkáját is, az egyik munkahelyéről eljött, mielőtt a másikon aláírt volna kiderült, várandós veled. De szerencsére ott rendes emberek dolgoznak, akik így is alkalmazták.

Most, a 30. hétben visszatekintve ez a terhesség nyugodtabb, mint az első volt. Akkor durva dolgok történtek, most szerencsére nem volt haláleset, tragédia. Jóval nyugodtabban élünk, jobb anyagi helyzetben, mint amikor Lilit vártuk, nagyon sok munka van ebben. Az első fél évben én sokat voltam vidéken, de mire a dolgok durvulnak hazajöttem. Már van babakocsid, Britax, olyan, amit már Lilinél is meg akartunk venni, de akkor nem volt rá pénzünk. Van alvókád, a nővéreddel együtt választottuk ki. Gyűlnek a ruháid, van mérlegünk, tudjuk, honnan lesz meg a kiságy, de azt még nem, hogy Lili emeletes ágyát ki rakja majd össze. Anyád nyugtalan, mert még sem ez, sem az nincs rendben, én nyugodt vagyok, mert most fog kotlóssá válni: fészket rak, összeszed és gyűjt mindent amit kell, én pedig segítek neki benne. Minden rendben lesz mire megszületsz.

Ami vészesen közeledik ám, tíz hét és itt leszel. Lili is vár, sokszor bújik anya hasához, emlegeti, hogy mi lesz majd, amikor Ádám is itt lesz velünk, irigységnek egyelőre nyomát sem látom, szóval minden jel arra mutat, hogy szép időszak előtt állunk. Én is egyre kevésbé vagyok betojva – nagyon be voltam az elején. Furcsa magamra úgy gondolni, mint két gyerekes apukára, ha belegondolok, milyen felelősséget jelent ez és mennyi időre, megijedek. De ezt a gondolatot is szokni kell.

Féltem a kapcsolatunkat anyáddal is. Vannak jobb és rosszabb időszakok, most éppen egy jobbat élünk. Arra jöttem rá, hogy nekünk kell a közösen eltöltött idő, a közös hülyéskedések, nevetések, a hétköznapok sodrában eltávolodunk egymástól. Ha nem találunk ki olyat, ahol ketten vagyunk, estére egyikőnk a fotelben, a másikunk a kanapén ül és vagy a telefonját, vagy a laptopját nyomkodja és alig szólunk egymáshoz. Lehet, hogy így relaxálunk, de hosszú távon ez a fajta pihenés veszélyes: eltávolodunk egymástól. Talán a kapcsolatunk kritikája, hogy a nehézségeket valahogy végigcsináljuk együtt, ha kell, fogakat összeszorítva és fejeket leszegve, de a harmónia csak akkor alakul ki, ha ülhetünk egy teraszon és tömhetjük az arcunkba a hamburgert, vagy csinálhatunk valamit közösen. Ez az, amire kevesebb figyelmet fordítunk, és persze, könnyű mondani, hogy többet kell, de fogalmam sincs mi lesz, ha ketten lesztek itthon gyerekek és kettőtökre jut egy, azaz egy nagyszülő.

Nem félek az anyagiaktól, az rendben van, ha meg nem lesz, majd rendbe hozzuk. Nem aggaszt a jövő, mert amit meg tudok tenni annak érdekében, hogy jobb legyen, megteszem. Csak azon aggódom, hogy szeretetben tudjunk felnevelni benneteket, békében, harmóniában és hogy mindenki egészséges legyen. Minden másra ott a Mastercard, hitelkeretem van bőven.

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://apaszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr927645722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

mackofej 2015.07.22. 17:09:54

Na végre!!!!!
Kettesben eltöltött idő?! Hahahaha.
"Mész fürödni vagy menjek én?" És ennyike. :)