Apa születik

2010-ben meghoztam életem legfontosabb döntését. Ez arról szól, hogyan viselem a következményeit. A blogot a gyermekeimnek írom, majd egyszer megmutatjuk nekik.

E-mail

Ha megmondanád a magadét, vagy van egy jó tipped: apaleszek @ freemail.hu

Utolsó kommentek

  • Lady Scarlett: @kacsa.: Maximálisan egyetértek a hozzászólásoddal. (2017.01.20. 03:52) Születésnapok
  • Lady Scarlett: @Pic: Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Az egyszerűbb sok esetben több. (2017.01.20. 03:50) Születésnapok
  • Bryan Beersworth: @Hizdahr zo Loraq: Ettől aztán ne, lesznek ennél cifrább sztorik is, mindig az a lényeg, hogy tudj... (2017.01.19. 14:50) Születésnapok
  • kacsa.: @sony: Lehet, azóta változott a világ, de nekem soha nem szerveztek a szüleim születésnapi zsúrt, ... (2017.01.19. 14:23) Születésnapok
  • neduddgi99: @Kovácsné: Tökéletesen igazad van, érdemes megnézni az "Aranyélet" első évadád, az tökéletes korra... (2017.01.19. 14:16) Születésnapok
  • Utolsó 20

Walk in a park

2016.12.27. 13:14 Bryan Beersworth

Sok évvel ezelőtt egy nehéz fejlesztési projektbe kezdtünk, és a projekt akkori vezetője az első megbeszélésen (manapság meetingnek szokás hívni) a KPI-ok és a milestone-ok diszkusszálása után az issue-k detektálása előtt benyögte, hogy ez az egész nem lesz egy „walk in a park” Úgy készültem, a kétgyerekes lét sem lesz az. Aztán ahogy az említett projekt, a kétgyerekes lét bő első éve is jóval könnyebb lett, mint számítottam rá.

Meg sem kísérlem összefoglalni, mi történt az elmúlt 15 hónapban – ahogyan a manapság divatos sorozatokban, itt is flashback-ek, visszapillantások formájában idézem majd fel, ahogyan kedvem lesz, de úgy érzem, Te is megérdemled, hogy egyszer majd elolvashasd, mi történt velünk és veled amikor kicsi voltál.

Ma reggel édesanyád és a nővéred elmentek shoppingolni, a nők egyik kedvenc tevékenységét végezni. A fedősztori a pelenkavásárlás volt, nomeg élni nem lehet törlőkendő nélkül sem, ez tart már közel két órája, mi pedig együtt töltöttük a délelőttöt. Nem ez az első eset, sokat vagyunk kettesben és jól megvagyunk együtt. Születésed óta figyelünk arra, hogy ne csak anyával legyél, ez az egész egy állandó egyensúlyozás – legyünk együtt, de külön is, a nővéred se legyen elhanyagolva, szabadidőnk is legyen, és édesanyáddal is töltsek időt, ez néha lehetetlen küldetés, de általában jól megy.

Kimentünk sétálni a parkba, innen a bejegyzés címe. Ma vagy 15 hónapos, tényleg, most jut eszembe, ahogy a dátumot leírom. Bő két hónapja álltál lábra, a mozgásfejlődésed rendben volt – négy hónaposan fordultál meg, felülni későn sikerült, 10 hónapos voltál, akkoriban kezdtél el mászni is, (Zamárdiban a strandon, majd leírom később hogyan) majd kicsivel a születésnapod után álltál lábra – itthon voltam, láttam, fel is vettem videóra – és azóta ha tehetnéd, kimennél a világból. Úgy volt, hogy először valamibe kapaszkodva álltál fel, amúgy másztál, majd amikor sikerült egyedül is, valamikor novemberben, azóta alig mászol, mindenhová két lábon jársz. Ez nagy könnyebbség nekünk is, mégsem engedhettük, hogy négy lábon másszál nyilvános helyen, a kezed fogva sétálni sokkal könnyebb.

Mennél nehezebb, annál szebb, mondta a cserkészet alapítója, így vagyunk ezzel mi is. Sokat sétálunk kettesben babakocsi nélkül és szépen lassan tanuljuk, hogyan közlekedünk az utcán. A dolgunkat nehezíti a tél és a vastag anorák, de jól elvagyunk, ez történt ma délelőtt is. Már leengeded a kezed séta közben, nem esel el apróbb bukkanókon, tudsz guggolni. 4-500 méter séta már meg sem kottyan, ha boltba, pékségbe megyünk, gyalog jössz, kicsit nehezebb, mert rád is figyelni kell, de hosszú távon sokkal jobb: megszokod, hogyan közlekedünk városban és majd nem a hisztikorszak kellős közepén kell magyaráznom, miért nem szaladunk ki az útra váratlanul.

Ugyanott lakunk ahol korábban, Budapesten, egy lakótelepen. Azt gyakoroljuk, hogy ha mondom a neved és hívlak, gyere hozzám, ha szólok, állj meg, ha megkérlek, fogd meg a kezem és ne engedd el, sétáljunk kézen fogva, amíg én úgy akarom. Mindez arra jó, hogy ha pár hónap múlva kismotorral közlekedsz majd – már megvettem neked, de még nőni kell hozzá – akkor se legyél veszélyben az utcán és szokd meg, hogyan kell közlekedni. Kicsi vagy még, nem is várok sokat, próbálom elmagyarázni és mutatni, hol a járda széle, ha szólok, hogy állj meg, javarészt megteszed, nekem. Anyádnak nem igazán, de majd ez is eljön egyszer. Neked ez csak játék, de valójában nagyon fontos. Nekem pedig öröm, együtt töltött idő – ebből a munka miatt sosincs elég.

Némi iróniával kutyasétáltatásnak hívom, általában hétvégén délelőtt és délután is járunk egyet, hol kisebbet, hol nagyobbat, hol van benne hinta is, hol nincs, ahogy sikerül, és ahogyan az időjárás engedi. Ma nem engedte sokáig, irtó nagy szél van.

Utána játék, evés és déli alvás következett. Nálad az a játék, hogy szétdobálsz mindent. Van egy rakat játékod, ahogyan az lenni szokott, a favonat sínei, a Duplo elemei általában a szekrény alatt végzik. Odaülsz a doboz mellé és a hátad mögé dobálsz mindent, a plüssöket is beleértve. Megfogsz tárgyakat és odahozod nekem, kezembe adod, majd visszatotyogsz a következőért és telepakolod a kezem. Teszel, veszel, ha építek valamit kockából szétszeded, a síneket szétdobálod, ez kicsit idegesítő, de ennek van most ideje. Kaptál már kirakót, de még nincs értelme, ha gombot kell nyomni és zenél, vagy fényt ad, az leköt rövid időre, de így van ez most jól. Ez volt ma is ebéd előtt. Azért már gyűjtjük a kisautókat, anyád és én is veszegetjük, a héten érkezett egy Alfa Brera, van már zöld trabant is, szóval alakul ez.

Délben ettünk. A nővéreddel ellentétben te mindent megeszel, valami bébiételt adtam neked, szereted a gyümölcsöket, sokat kapsz olyan ételt, amit mi eszünk – spagetti, töltött káposzta, bármi jöhet, 9 hónaposan már jó étvággyal etted a sült kolbászt is, az étel már lehet kicsit darabos is, van (ha jól számoltam) 12 fogad, meg tudod rágni. Semmi gond nincs a kajával, akkor és azt eszed meg amit kapsz. Néha van egy kis hiszti, de azt nem szeretem és ezt te is tudod.

Alvás. Sok kisgyerek esetében a leggyengébb láncszem, órákig tartó altatás, gyakori ébredés, sírás, sírás hátán. De nem nálad. Lefektettelek az ágyba, ott várt a cumi, az alvótárs és a két plüss, ami benne van, annyit mondtam, hogy jó pihenést, betakartalak, becsuktam az ajtót és kijöttem. Azóta (lassan egy órája) teljes a csend, és este sincs ez másként, így van veled és így volt a nővéreddel is. Nincs ébredés éjszaka, órákig tartó altatás és egyéb nyavaják, este fürdés, vacsora (tápszer, három hónapos korodban ment el anya teje) puszi, ágyba fektetés, cumi, ajtó becsük, és fél nyolctól másnap reggel nyolcig csend van. Jó munkát végzünk anyáddal, jól és nyugodtan alszotok mindketten, jó ez nekünk is. Néha ugyan van egy kis hiszti, de ahogy fent írtam, azt nem szeretem.

De nem ám. Tudok és kell is néha zord atyának lennem, az értelmetlen nyavajgást és sírást nem szeretem sem nálad, de különösképpen nem a nővérednél. Anyádnál meg pláne. Van olyan, hogy nem akarsz elaludni délután, akkor bemegyek, lefektetlek, határozottan közlöm, hogy a hisztit be lehet fejezni és tessék aludni. Szó sem lehet mellédfekvésről, simogatásról. Nem akarok bemenni ebbe az utcába, rendnek kell lenni. Aztán csend van. Néha elég katonásnak érzem magam, de az életünk működik, és tök jó így négyesben is.

Ha játszunk, nagyon játszunk azzal és úgy, ahogyan neked tetszik. Ha sétálunk arra és annyit amerre te akarsz – a kereteken belül, amik világosak és érinthetetlenek. Útra nem lépünk le, ha szólunk, megállsz, az ablakot nem verjük játékkal, szekrényajtót nem nyitunk ki és társai – ezek kőbe vésett szabályok, amiket nem vitatunk. Vagy ha igen, akkor apa szigorúan helyre tesz, szóval nincs értelme. De a szabályokon, kereteken belül az történik és akkor, amikor Te akarod. Ez bevált a nővérednél is, aki egy csodálatos kislány lett, és működik Veled is. A kereteket persze lehet feszegetni és ahogyan nősz, fogod is, de így van ez jól, bánnám is ha nem próbálnád meg.

Nem érdekel mit és hányszor szedek ki a szekrény alól és az sem, mit és hogyan dobálsz szét. Nem zavar, ha a Duplo váramat szétszeded és az sem, ha a szakajtónyi plüsst naponta háromszor kell összeraknom. Eltűröm a zenélő játékokat, pedig hülyét kapok tőlük, cserébe te kénytelen leszel megszokni és betartani az itthoni szabályokat, ha tetszenek, ha nem. Így működünk, ennek köszönhető a viszonylagos nyugalom, rend és kiszámíthatóság itthon, amiért nagy hálával tartozunk édesanyádnak, aki néha puha, máskor vaskézzel tartja össze a szálakat.

A délelőttünk jól telt. Walk in a park volt. Most alszol, én pedig elmegyek ebédelni, egyrészt mert hazaértek a lányok – közel 30 ezer forintot költöttek, anyád ruhát vett magának, holott csak pelenkáért mentek, másrészt délután a nővéred és az unokatestvérét viszem játszóházba, ami kemény lesz és kell hozzá az energia, harmadrészt pedig éhes vagyok.

Innen folytatjuk. Tudom, tudom, sokszor ígértem már…

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://apaszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr2912075965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.