Apa születik

2010-ben meghoztam életem legfontosabb döntését. Ez arról szól, hogyan viselem a következményeit. A blogot a gyermekeimnek írom, majd egyszer megmutatjuk nekik.

E-mail

Ha megmondanád a magadét, vagy van egy jó tipped: apaleszek @ freemail.hu

Utolsó kommentek

  • Lady Scarlett: @kacsa.: Maximálisan egyetértek a hozzászólásoddal. (2017.01.20. 03:52) Születésnapok
  • Lady Scarlett: @Pic: Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Az egyszerűbb sok esetben több. (2017.01.20. 03:50) Születésnapok
  • Bryan Beersworth: @Hizdahr zo Loraq: Ettől aztán ne, lesznek ennél cifrább sztorik is, mindig az a lényeg, hogy tudj... (2017.01.19. 14:50) Születésnapok
  • kacsa.: @sony: Lehet, azóta változott a világ, de nekem soha nem szerveztek a szüleim születésnapi zsúrt, ... (2017.01.19. 14:23) Születésnapok
  • neduddgi99: @Kovácsné: Tökéletesen igazad van, érdemes megnézni az "Aranyélet" első évadád, az tökéletes korra... (2017.01.19. 14:16) Születésnapok
  • Utolsó 20

Beszólások

2017.01.16. 21:21 Bryan Beersworth

Apátok igencsak konzervatív. Nyitott vagyok én mindenre és mindenkire egy bizonyos határig, de nem szívesen szorítom magam ideológiák, tézisek, hiedelmek korlátai közé. Értékrendem van, nem pártpreferenciám. A mi családunk igencsak multikulti lett, volt, és ez így alakult még akkor is, ha magam nem vagyok ennek nagy rajongója.

A mi családunkban van, vagy volt, rajtunk, magyarokon kívül vagy négy-öt náció. Nem kértük és nem törekedtünk rá, de olyan is előfordult, hogy az ebédlő asztalnál a magyar helyett az angol volt a társalgás nyelve – így alakult, mindenkit szeretettel fogadtunk. Beszéltek már itt angolul, spanyolul, portugálul, ukránul, románul, oroszul egyaránt. Jártunk keresztény és orosz ortodox templomban, a mi ünnepeinken felül köszöntöttük már a Hálaadást is a terített asztal körül és soha, senkit nem az alapján ítéltünk meg, hogy honnan jött, milyen a vallása, vagy a bőrszíne. Felül tudtunk (kellett) emelkednünk a saját előítéletünkön még akkor is, ha utólag bebizonyosodott, igazunk volt már a legelején is. A későbbiekben sem lesz ez másként.

Eddig úgy látom, hosszú távon az ragad meg itt, aki a mi értékrendünket veszi át – olyan is volt, akinek ez nem sikerült, nem ejtettünk könnycseppet érte.

Édesanyád testvére hosszú ideig élt egy távoli országban, tavaly költözött haza a fiával együtt, aki az unokatestvéretek. Jófej, kedves kisfiú, még egy szót sem beszél magyarul, a bőrszínén is látszik, nem minden őse jött át a Vereckei-hágón, már amennyiben ezt egyáltalán bárkivel kapcsolatban ki lehet ejteni ezeregyszáz év után.

A múltkor én vigyáztam rá, fogtam a kezét miközben sétáltunk az utcán. A hátam mögött beszólt valaki, hogy „na, ez is összefeküdt egy cigánnyal”. A másik alkalommal lányom, a te kezedet és a kisfiúét is fogtam, miközben egy plázában sétáltunk a játszóházba. Odaérve érdekes látványt nyújthattunk, jól észrevehetően felkeltettük a szülők figyelmét: apuka érkezik két csillogó szemű gyerekkel, egy hófehér bőrű kislánnyal és egy fekete hajú, barna kisfiúval. Azonnal elindult a sutyorgás, ti elmentetek játszani, én leültem kényelmesen egy üdítővel a kezemben és füleltem. Te, ez hogy lehet? Kérdezgették egymást az anyukák, majd az egyik nagyokos rájött: Megvaaaaaaaaan, hát két anyától! De hogy egy ilyentől… Ebben egyetértettek.

Ebből tanuljátok meg: az emberek azonnal ítélnek, nem gondolkodnak, nem mérlegelnek. Nem kíváncsiak a részletekre, megelégednek a felületességgel, majd vélt, vagy valós erkölcsi fölényük birtokában osztják az észt. Ezt fogják tenni az unokatestvéretekről is, ami mindig juttassa majd eszetekbe, hogy nektek nem kell ilyennek lenni. Olyan könnyű elsőre kijelenteni valamiről az igazságot, a baj csak az, hogy javarészt nem lehet. Ő biztosan bele fog futni abba, hogy véleményt mondanak róla – anélkül, hogy ismernék. Sok ember számára mindegy, hogy ő jó ember lesz-e, értékes, vagy sem, mert első látásra a saját, gyakran a végletekig deformált világképük és torz értékrendjük alapján fognak róla véleményt nyilvánítani határozottan és azonnal. Ha ezt tudjátok, idővel megtanuljátok kezelni és a saját előnyötökre fordítani. Akkor fel tudjátok ismerni, ha ti tesztek ugyanígy. Mert fogtok, én is teszem, mindenki teszi.

Valami nagy bölcsesség kellene ide a végére, de nincs. Szar lesz neki sokszor, ez ellen nem tudok mit tenni. Ha ti igen, majd megvitatjuk egyszer. Jobb híján tanuljunk belőle, mert ettől ő még jönni fog velünk sokszor, velünk lesz, amíg ő is így akarja. Mi élünk, ahogy élünk, megyünk a saját utunkon, és aki akar, jön velünk, akinek ez nem tetszik, kereshet másik utat – a dolog csak hangzásában egyszerű, de anyáddal az elmúlt nyolc évben azt tanultuk meg, még mindig ez a létező legjobb.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://apaszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr7112129087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

mackofej 2017.01.19. 11:59:44

Sztereotipia. Gyorsabb. Mindenki a saját befőttes üvegében él. Azon nem lát túl. Ha lát valamit, amit nem tud hova rakni, beilleszteni, akkor gyorsan ítél, ok, ezt is helyreraktam, ismét rend van.