Apa születik

Tegnap három nap után hazajöttem, a feleségem (bár ilyen tudom, hogy nincs) de PMS által kínozva apró szarvakat növesztett, és ennek megfelelően is fogadott. Beszólt, de engem sem kellett félteni. 

Én először azt hittem, hogy egy jó placc, ahová leviszem a gyereket, aki eljátszik, én közben ülök a padon és jófej emberekkel beszélgetek olyan témákról, ami mindkettőnket érdekel. Aztán rájöttem, hogy ez ennél sokkal bonyolultabb. 

Kedves férfitársam, volt már olyan, hogy iszonyú szar napod volt? Amikor fél tízre már felidegesítettek, és ez a konstans szopás kitartott este hatig, amikor végre letetted a lantot? Előfordult már veled, hogy hazamentél, és nem akartál szólni senkihez, csak leülni a sarokba, bontani egy sört, és kicsit sajnáltatni magad? Igen? Na, ha gyereked van, tuti akkor fog várni otthon egy üveges szemű feleség, hogy kezedbe nyomja utódod úgy, hogy még kezedben van a táskád, és be sem csuktad az ajtót. 

Négy és fél hónap alatt megtanultál biztosan járni, gagyogsz, és még mindig elalszol ha este lefektetünk. Jó gyerek vagy, de három felnőttet kikészítesz napközben mert egy percre sem tudsz a valagadon ülni. 

Ezeket tegnap este szedtük össze anyáddal a konyhában, miközben ő túrós tésztát csinált, te pedig már szerencsére aludtál. 

Baromira idegesít, amikor valaki telekürtöli a világot a kutyájáról készült képekkel, amiken úgy kezeli, mint a gyerekét. Majd írok róla bővebben is. Mostanában kicsit idegesebb vagyok, mert 14 vizsgám van két hét alatt, ma is lesz kettő, ráadásul az egyik fél óra múlva. Anyával és veled sem tudok sokat foglalkozni már egy hete, ezért megkértem anyát, hogy szervezzen valami programot ma délutánra. Kíváncsi vagyok, mit talál ki. 

Lányom, régen le akartam már írni neked, hogy milyen társadalomban élünk most. Nem akartam erőltetni a politikát ebben a blogban, de nem tudom megkerülni, és egyébként is- talán tanulságos lesz rögzíteni, hogy élünk életed kilencedik hónapjában. 

Vannak érzések, amiket szerintem minden apának, minden férfinek meg kell élnie, aki gyerekvállalásra adja a fejét - összegyűjtöttem néhányat, olyat is, ami a nők szerint eretnekség.

Apa és anya elmentek, hogy neked olyat vegyenek, amitől előre tudják, hogy idegbajt fognak kapni. A lényeg, hogy csörögjön, zörögjön, lehetőség szerint zenéljen. 

Van, ahol csak a változás állandó - egy nyolc hónapos gyerek esetében rá kellett jöjjünk, ez teljesen normális. Változik a viselkedésed, az arcod, és jellemed, nomeg a mi életünk is. Most nyolc óra múlt nyolc perccel, anya betegen fekszik a kanapén, te pedig üvöltesz a kiságyadban állva. 

Hogy őszinte legyek, mindezt csak a történeti hűség kedvéért írom le, olyan nagyon nem hatott meg a dolog.

Anya tegnap este hónapok óta először végre elment szórakozni, hajnali háromkor kerültünk ágyba, te pedig úgy gondoltad, hogy fél hatkor kelni menő. Mi nem így gondoltuk, úgyhogy jó napunk volt. 

Pontosan hét hónaposan önállóan felhúztad magad a járókában. Három hónaposan megfordultál,  hat hónaposan és kilenc naposan felültél, pontosan hét hónaposan felálltál. Még nem tudjuk, mikor indulsz majd el magadtól, mikor tudsz majd állni magadtól - az ülés már egyre jobban megy - de az biztos, hogy nincs öt perc nyugalmunk melletted. 

Amikor apa gyerek volt, még létezett olyan műanyag játék, ami pár dolgot tudott csak: ülni, állni, a karját mozgatni, és ha jól emlékszem, mókás sapkákat lehetett rá adni, és olyannak öltöztetni, amilyennek csak akarjuk. Lányom, kábé ilyen vagy most.

Az elején azt sem tudtuk, hol vagyunk, de fél év elteltével úgy érezzük, beálltunk egy újfajta életre - hogy hogyan, az kiderül az összefoglalóból. 

Új fejezet kezdődött az életünkben.

Van még mit tanulnom arról, milyen játékot szabad megvenni egy csecsemőnek. 

Apa ma este kocsmázott, megivott négy sört és négy pálinkát, így kellően határozottnak érzi magát ahhoz, hogy megírja neked mi a frankó, és mi nem.