Az otthonunk születésed előtt egy élhető, szép hely volt. Kilenc hónappal érkezésed után kezd kiderülni, hogy családi életre alkalmatlan.
58 m2, másfél szoba, panel. Felújítva, minden ablak vadonatúj, tavasszal festettem ki a nappalit. Igényes, szép lakás. Csak nem egy gyerekkel, pedig szeretek itt lakni: mindig van parkolóhely, csend van, és relatíve jó levegő, az egyik oldalon nagy park, a másikon óvoda van, kár, hogy nekünk mégis idebent kell lennünk.
Az előszoba és a konyha úgy néz ki, mint egy T betű, ebből a függőleges szár a konyha. Két emberre bőven elég, annyi hely is van, de nem tudom, hová lehet majd tenni az etetőszéket, mert az ide nem fér be, olyan szűk. Nem tudok majd kiülni veled rajzolgatni anyához, amíg ő főz, mert nem férünk be. Az előszoba is szűk, olyan, mint egy folyosó, a babakocsi centizve fér be rajta, pedig azért nem olyan széles ez az ABC Design. A fürdőszobába bőven elég a zuhanykabin, de nem tudom, hol fürdetlek majd, ha kinövöd a mostani kádadat.
A nappali most is olyan már, mint egy raktár: az étkezőaszalon pihennek az overáljaid, az etetőszék tálcája, előtte a babakocsi, az etetőszék, és a hordozó. A szőnyeg nagy részét elfoglalja a járókád, a pihenő- és játszószőnyeged. A dohányzóasztalt már az ajtó mellé tettük, azóta lomtárként üzemel. Nincs annyi helyem, hogy ha akarom, három A4-es lapot egymás mellé tehessek.
A hálószobában az ágyunk mellett van a tiéd, a pelenkázóasztallal, egy komóddal és egy székkel pont be is rendeztük az egészet, az ablak elé fér csak el a konstans használt szárító, emiatt nem tudok kimenni az erkélyre, ami frankón be van rácsozva.
Fél szoba hiányzik a boldogságunkhoz, tehát ez a lakás nem lesz jó két gyerekkel, de veled sem egy év múlva. Egyszerűen rossz az elrendezése, nincs hely rajzolni, legózni, rohangálni pláne, nem tudunk majd elkölteni egy családi ebédet hárman-négyen.
Egyelőre ott járunk, hogy felfogtuk, vagy erre költünk baromi sok pénzt és kompletten átrendezzük, vagy keresünk egy másikat, amit esetleg cserével, értékegyeztetéssel elcserélünk. Nem vágyunk luxusra, nem is engedhetjük meg magunknak, csak arra, hogy a vasalatlan ruhákat máshová is le tudjuk tenni, ne csak az étkezőasztal tetejére. Hogy ki tudjam tenni a babakocsit a folyosóra, ne a lakásban foglalja a helyet, hogy legyen egy külön szobád, és ne a miénken járj át.
Talán nem 2012 projektje lesz, de elkerülhetetlen, hogy ezzel is foglalkozzunk.
Utolsó kommentek