Apa születik

2010-ben meghoztam életem legfontosabb döntését. Ez arról szól, hogyan viselem a következményeit. A blogot a gyermekeimnek írom, majd egyszer megmutatjuk nekik.

E-mail

Ha megmondanád a magadét, vagy van egy jó tipped: apaleszek @ freemail.hu

Utolsó kommentek

  • Lady Scarlett: @kacsa.: Maximálisan egyetértek a hozzászólásoddal. (2017.01.20. 03:52) Születésnapok
  • Lady Scarlett: @Pic: Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Az egyszerűbb sok esetben több. (2017.01.20. 03:50) Születésnapok
  • Bryan Beersworth: @Hizdahr zo Loraq: Ettől aztán ne, lesznek ennél cifrább sztorik is, mindig az a lényeg, hogy tudj... (2017.01.19. 14:50) Születésnapok
  • kacsa.: @sony: Lehet, azóta változott a világ, de nekem soha nem szerveztek a szüleim születésnapi zsúrt, ... (2017.01.19. 14:23) Születésnapok
  • neduddgi99: @Kovácsné: Tökéletesen igazad van, érdemes megnézni az "Aranyélet" első évadád, az tökéletes korra... (2017.01.19. 14:16) Születésnapok
  • Utolsó 20

Másvilág: bölcsődék és óvodák

2017.01.06. 12:59 Bryan Beersworth

Gyermekeim, lassan mindketten intézmények ideiglenes kis lakói vagytok. Ezek rendkívül érdekes helyek, sokban eltérnek mindentől, ami körülveszi őket, ezek néha viccesek, máskor rendkívül dühítőek, de összességében az a lényeg, hogy nektek jó legyen. Hogy apátok mit morog közben, azt most elolvashatjátok.

Megyjegyzés: a feleségem az alábbi kommentet tette ehhez a bejegyzéshez: Na, visszatértél! Az előző kettő még nagyon lábszagú volt, de ez már te vagy!

Kezdjük a legfontosabbal: óvónővel, gondozónővel, dadussal és kisgyermek nevelővel nem konfrontálódom, legfeljebb önérvényesítek. Ez fontos. A munkájukat végzik, akiket ismerek, kivétel nélkül a legjobbat akarják nektek, ezért sem veszek össze velük, legfeljebb nagyon udvariasan és kulturáltan jelezni szoktam, ha valami nem tetszik. Kedvelem, elismerem és tisztelem őket. Amit magamban mondok, az rajtam, és néha édesanyátokon kívül egészen konkrétan nem érdekel senkit – de mindig van min röhögni a magamfajta kockáknak. 

Ezek az intézmények sokban hasonlítanak a börtönhöz, a bölcsi különösen. A kapu, bejárati ajtó zárva, a smasszerek döntik el, ki léphet be és ki nem. Csengetés, majd türelmes várakozás után az elektromos ajtó berregése jelzi, beléphetsz. A folyosókon néma csönd honol, a figyelmeztető táblák – az ajtót kérjük bezárni, ezt és így tessék csinálni – ellepik a falakat. A börtön igazgatója csak néha pillant ki az irodájából. A „rabok” nagy termekben összezárva, az ajtók csukva, ablakokon rács. Ide belépés csak illetékes személyeknek engedélyezett, idegeneknek tilos, legfeljebb indokolt esetben. Közös mosdó a folyosón. Nincs magántulajdon. A játékokért kíméletlen harc dúl, gyakori a fizikai erőszak, a gyengék jajveszékelése azonnal a smasszerek beavatkozását vonja maga után. Rossz magaviselet esetén a büntetés a magánzárka, jelen esetben egy mini kanapé a sarokban, ahová az illető fogvatartottnak le kell ülnie és ott maradnia, amíg mondják neki. Étkezés: azt és akkor, amikor mondják, a viselkedésre szigorú szabályok vonatkoznak. Ha az őrök úgy ítélik meg, rövid sétát tehetnek az udvaron, ha úgy, szabadon testmozgást végezhetnek egy körbezárt területen. A stressz levezetése érdekében néha kreatív foglalkozások vannak, a részvétel kötelező, nem opcionális. Természetesen eközben is folyamatos felügyelet alatt állnak. Távozáskor az őr kíséri a szabaduló rabot az ajtóhoz, ahol a rokonok veszik át, a mosoly opcionális.

Ezeken a helyeken a szülőknek nincs nevük. A gyermek első napján automatikusan „anyukává” és „apukává” válnak. Ha az adott nevelő kicsit szimpatizál veled, vagy kellően konzervatív, az „édesanya” és „édesapa” szó is hallható. A saját egyéniségünk a nevünkkel együtt teljesen érdektelen, az „Annácska anyuka” és a „Botond apuka” névvel kell túlélni ezt az időszakot. Fordítva a „néni” szó használata a keresztnév után erősen ajánlott még akkor is, ha a rendkívül szimpatikus és tényleg kedves óvónő konkrétan annyi idős, mint én és követ Instagramon. Instán mehet az emoji és a dupla tap, de oviban nénizem. Kegyetlen.

A versenyszellem átitatja ezeket a helyeket – a gyerekek egymással versenyeznek, ami érthető is, ám a szülők vetélkedése annál szórakoztatóbb. Némelyek az időszak elején gyorsan pozícióba emelkednek, SZMK elnökként a legszebb kommunista hagyományokat idéző portás mentalitás NER rendszerébe való beemelésével. A SZMK elnöki pozíciója megingathatatlan tekintélyt ad az illetékes elvtársnak, legalábbis ő ezt néha így gondolja. (teszem hozzá, ránk ez pont nem jellemző, a miénk jó fej és hálás vagyok neki a melóért, de tudok helyekről, ahol rém vicces fontoskodást eredményez) Ő küldi a körleveleket, (sok felkiáltójellel!!!!!) számolja az osztálypénzt, (Petra anyukáját kérem, fizesse be az októberi csoportpénzt!!!!!!) fegyelmezi a szülőket és korholja őket azért, ha az egyén, vagy a kollektíva hibájából nem megfelelő a csoportba beadott gyümölcskosár mennyisége, minősége.

De a hülye szülő versenyez és figyeli a másikat, hát nehogy már! Nehogy már az ő gyerekének ne legyen olyan szép anorákja, mint a másiknak, láttad, Kornélka milyen kabátban jött tegnap? Az ebédpénz fizetésénél a legjobb titkosügynököket megszégyenítő módon és sebességgel áramlik az információ: ezeknek is új autójuk van, de persze az ebédet nem fizetik, tettetik hogy csórók, még ilyet, bezzeg mi! Az ovi előtti napindító, vagy napot záró meetingek is a hatékony információáramlást hivatottak elősegíteni a szervezetben, lásd: ki hízott, kinek a gyereke hogy viselkedett, ez is lógó takonnyal hozza oviba, kinek milyen babakocsija van, hallottad, hogy elvált, összefeküdt ezzel meg azzal, még ilyet, el sem hiszem, hallod, még ilyet, na meséljetek már ti is, azt hallottátok, hogy…

Erős igény van a jó konfliktuskezelési készségekre. A te gyereked tépi az enyémet, nem is, a tiéd az enyémet, eltette a hajgumiját, az a kisautó a miénk, az enyém azt mondta a tiédre, hogy, nem, az enyém biztosan nem, hogy képzeled hogy így nevezed a gyerekem, még hogy nem nevelem megfelelően, nézz már magadra. Ribanc - de ezt már csak magában, miközben a gyerekre adja a cipőt. 

A personal branding nagyon erős: Petike már kétszer kaksizott bilibe, (ötször mellé) le tudja írni az A betűt, folyékonyan olvassa, hogy RTL Klub, három szót tud angolul (ami gyakran pont hárommal több, mint amit a két szülő együttesen ismer) már kétszer biciklizett pótkerék nélkül - a térdén és könyökén lévő foltok megmutatják, milyen sikerességgel. De mindez nem számít, a propaganda a lényeg és ennek a hatása: a szülő azt érzi, valamiben jobb, mint a másik, mert az ő gyereke valamiben jobb, mint a másiké. Hogy aztán a sok-sok KPI-ból ki melyikben áll éppen a lista élén teljesen lényegtelen a gyerekek számára, a szülőknek van szükségük annak méregetésére, hogy kinek a hosszabb, vastagabb és keményebb – csak azt a társadalmi normák nem engedik mutogatni az ovi előtt, így marad a verbális hadviselés.

Érdekes a time menedzsment. Fogadóóra munkanapon, délután egy órakor. És az óvónő tökéletes nyugalommal adja ezt az időpontot, mert ő pont ott van, a délutáni váltás megérkezik, a rosszcsontok pedig éppen alszanak, szóval neki tökéletes. A finom és udvarias jelzésre, hogy issue van, némi rescheduling nem ártana általában ártatlan, őszinte és értetlen csodálkozás a válasz, hogy: apuka, nem tudják megoldani? Mi történik? Az óvónő asszertív non-verbális kommunikációjának hatására tízből hatszor a szülő inkább megoldja.

Gyereket reggel nyolc előtt vinni és délután négy után elhozni nem ajánlatos. Ha hamarabb érkeztek könnyű elkapni a terem másik sarkából érkező korholó pillantást: na de apuka, ilyen korán? Ha valamilyen oknál fogva öt óra után érsz oda, ugyanez, csak más jelentéssel: jó, hogy nem este nyolcra jössz baszki, azt hiszed, nekem nincs életem, hogy még itt vagyok?

Egyszóval az ovi és a bölcsőde vicces. Nekünk szerencsénk van: hallok horror sztorikat, de én egynek sem voltam még részese. Az általam ismert óvónők, kisgyermek nevelők kedvesek, korrektek, segítőkészek és a lényeg: ti, akik a legtöbb időt töltitek velük, szeretitek őket. Mivel Ti vagytok a legfontosabbak, ezért én boldogan vagyok apuka pár évig, érek oda veletek a reggeli team meeting kezdetére és fogadom el a helyenként vicces, máskor kifejezetten dühítő szabályokat, mert hiszem és látom, hogy rátok jó hatással vannak a napok és ez a lényeg.

Másrészt az érme másik oldala, hogy a magyar átlagfizetésnél jóval alacsonyabb havi bérért kell elviselni egy rakás hisztis, idegesítő gyereket és a még dühítőbb, sőt, gyakran szánalmas szüleiket, beérni reggel hatra, szabadnapon kirándulni vinni a gyerekeket, akit talán kedvelnek, csak az anyjától, apjától kapnak hülyét. Elviselni a többi nőt a munkahelyen, harmincadjára énekeltetni a gyerekekkel a Mennyből az angyalt, kuporogni a kis széken a sarokban és gyurmázni közel ötven évesen – azt hiszem, megérdemlik a tiszteletet és az elfogadást, hogy máshogyan élnek és dolgoznak, mint mi. Végtére is több időt töltenek hétköznap a gyerekeinkkel, mint mi. Megkockáztatom, többet is foglalkoznak, beszélgetnek, tanítgatnak, nevelgetnek, nevetnek és titokban sírnak, mint közülünk sokan – mert az oviban, bölcsiben nincs Disney Junior, Nickelodeon, Youtube vagy M2. Ugye? 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apaszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr2012104503

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mackofej 2017.01.06. 13:46:35

Éééééés ez már tényleg te vagy. Lilli Apuka.

Bryan Beersworth · http://apaszuletik.blog.hu 2017.01.06. 13:58:13

@mackofej: egy másik "apukával" tavaly azon versenyeztünk, kit szólít először néven az óvónő. mindenféle trükköt bevetettünk, a végeredmény az lett, hogy - bár nem emiatt - másik csoportba került.

mackofej 2017.01.06. 14:03:54

@Bryan Beersworth: hahaha nyáron Zamárdi. Tudsz extra sekély pocsolya partszakaszt? Én csak a nav üdülő előttit ismerem (nem navosként).
süti beállítások módosítása