Vérfagyasztó üvöltés töri meg az éjszaka csendjét. Egy nő fejét arcába temetve zokog. Egy férfi kétségbeesve menekülne, de nincs hová. Zombiként vánszorgó felnőttek. A feszültség tapintható. Teljes a tanácstalanság. Ez nem egy horrorfilm előzetese, hanem egy átlagos este kisgyermekes családoknál. Esténként anyátok felveszi kiképző őrmester egyenruháját és katonás rendet tartva terel ágyba mindkettőtöket. Ellenvetés, apelláta, kifogás mindig akad, de semmi esélyetek, ám lányom, elsősorban Te, mégis gyakran megpróbálod. Ez tud vicces lenni.
A Ti kifogásaitok esténként jellemzően azt az egyet nem értést fejezik ki, hogy menni kell aludni. Lányom, ez főleg nálad szembetűnő, közel hat évesen már van önálló akaratod, találékony is vagy, fiam, neked is, de te még másfél éves sem vagy, szóval értékeljük meglétét, de nem foglalkozunk vele. Az altatás addig könnyebb, amíg a gyerek nem tud kijönni az ágyából. Ordíthat, kiabálhat, de fizikailag helyhez van kötve. Amikor a szülők mosolyogva megveszik az új, rács nélküli ágyat a gyereknek, legyőznek ugyan egy főellenséget, de új pályára jutnak a képzeletbeli játékban, ám ezzel új skilleket is ki kell fejleszteniük: ágyba terelni a gyereket.
Ha már skillek, tisztázzuk a fogalmakat. Kifogásnak azt szoktuk nevezni, amikor az illető azt fejezi ki, hogy valami nem tetszik neki, vagy valamivel nem ért egyet. Aztán ha megvette a terméket, meghozta a döntést, igénybe vette a szolgáltatást már panaszkodik, ez definíció szerint elvárás, ígéret nem teljesülése. Nézzük egy gyakorlati példán keresztül: amíg az embernek nincs gyereke, kifogásokat keres, ezek sorrendben a személlyel, termékkel, majd a döntéssel kapcsolatosak. A személy a másik fél, akarok-e tőle, merek-e vele, ő lesz-e gyermekeim anyja, apja? Ha igen, jön a termék, kell-e nekem egy pelenkás, aki szétcseszi az egész eddigi életemet? Tényleg kell nekem gyerek? Ha erre is igen a válasz, akkor már a harmadik lépésnél vagyunk, a döntés ellen vannak kifogások: már tudjuk kivel, a gyerekkel megbékéltünk, de majd jövőre kezdjük, ha békésebb lesz a világ, ha jobban állunk majd anyagilag, ha meglesz a kocsi, ha véget ér a Disznó éve, satöbbi. Mert be vagyunk szarva a döntéstől. Ha ezt is megugorjuk, kerekedik a has és gazdagodik a nőgyógyász, már nincs helye kifogásnak: ott már csak panaszkodni lehet.
Tegyük hozzá, anyátok vonalas, mint a matekfüzet, kemény, mint a lengyel brikett, néha elnézem, és azt gondolom, pályát tévesztett. Ilyenkor nem szexi fehérneműben látom, harisnyakötővel, csipkével, hanem kemény, élére vasalt egyenruhában, amint üvölt a kopaszokkal és száz fekvőtámaszt csináltat, ha a gyufaszál nem pattan fel a bevetett ágyról. Ilyen környezetben hajtjátok álomra a fejeteket minden este, és bizony mondom, villámgyorsan és hosszú órákra. Most a kivételekkel foglalkozunk.
Nem volt bajunk az alvással soha. Az első pár hétben, hónapban talán, de akkor kinél nem, de aztán beálltatok a sorba, kialakult a rendszer. Nálunk ez, a rendszer nagyon fontos. Időben fürödtök – most kicsi fél nyolcig, nagy utána - ugyanakkor és ugyanúgy zajlik minden este, a mese, kakaó, vacsora – mindketten tápszeresek voltatok, vagytok, szóval az esti etetés, és anno a szoptatás is például már pizsamában, alvásra készen a sötét hálószobában történik, ami után egy jól irányzott jó éjszakát puszival a kiságyba vagytok irányítva. Sírni lehetett, de ha nem volt tele a pelenka, ettetek, ittatok, előbb-utóbb abbahagytátok. Kénytelenek voltatok. Bementünk, a checklist szerint cumi, alvótárs a helyén, pelenka tiszta, hányás nincs, minden pipa. Így a policy szerint kis nyugtatás jött, majd újra becsukódott az ajtó, nem hatott meg minket az sem, ha még este 11 órakor még ment a műsor. Bementünk, cumi, alvótárs, pelenka, és ment a huzavona tovább. Mindig mi nyertünk. Így van ez ma is. Csak ma már nyugi van esténként: ha ügyesek vagyunk, kilenckor mindketten alszotok, a csata véget ér. Nálunk tabu a mi ágyunkban alvás, mindenkinek megvan a maga ágya, aludjon ott.
Lányom, Te azonban valamiért mindig a lefekvést követően leszel szomjas. Az ágyad teheti, amikor lefekszel és betakarunk, rád tör az inger. Lefekvés után, mikor becsukódik az ajtó, jön a pisilő manó, aki miatt vécére kell menni. Az nem is számít, hogy előtte két perccel jártál ott. A rekordod hat pisilés lefekvés után – figyeltem, mindig csurgott valami, ezzel is el lehetett húzni az alvást húsz perccel. Jó trükk a kérdezés is, nyílik a gyerekszoba ajtaja, ott áll egy kislány, aki feltesz egy számára létfontosságú kérdést: holnap szerda lesz? Vagy miért van hideg télen? Vagy azt, hogy apa, ma bevettem a vitaminomat? – mert tudod, hogy nekem fogalmam sem lesz róla.
Találékonyságod határtalan, nézzünk néhány további kifogást elalvás ellen. Képzeljünk el egy cérnavékony, hosszú hajú kislányt, pizsamában állva a gyerekszoba ajtajában, kócos hajjal, csillogó szemmel, rejtett, cinkos mosollyal, hunyorogva, miközben ezt mondja:
- Apa, anya, kell egy ölelés. (kapsz, irány aludni)
- Apa, anya mondani szeretnék valamit, figyelsz? (itt monológ következik, random témával)
- Apa, anya, bújjunk össze egy kicsit! (először bejön, másodjára bukó)
- Hiányzik a mama (sírás, kivételes eset, de tuti trükk, mindig bejön)
- Hányadika van ma? Hányadika lesz holnap? (rossz trükk, két szó és irány vissza aludni)
- Hány nap van még karácsonyig? (mindezt augusztusban)
- Hány nap van még a szülinapomig? (fél évvel előtte)
- Hányingerem van. (WC, lavór, szülői ijedtség, remekül szórakozó kisgyerek, macera, mert mi van, ha)
- Össze van gubincolva a takaró, nem tudom egyedül megigazítani (hülye szülő jön és segít)
- Hangokat hallok (szülő jön, fülel, persze csend van)
- Valami kattog, ciripel, duruzsol (szülő jön, fülel, persze csend van)
- Apa, nézhetem veled én is? (ha amerikai focit nézek)
- Apa, megtanítod nekem is? (ha stratégiai játékkal játszok)
- Apa, anya, mondotok még egy mesét? (nálam bejön, anyátoknál nem)
De ezeket a kifogásokat tudjuk kezelni. Nincsenek rémálmok, éjszakai ébredések, vérfagyasztó sikolyok, zombi szülők, kétségbeesések, ébrenlétek – ha nincs betegség, mert az tud borítani mindent. Én kiválóan szórakozom ezeken a kifogásokon, jó, hogy vannak, tetszik, hogy találékony vagy, maradj is ilyen. De nem engedek nekik, vagy csak ritkán, na jó néha – nem is értem, jellemzően miért nekem, és miért nem édesanyádnak szólnak ezek…
Utolsó kommentek