Hétfőn rettentő izgatott voltam, mentünk ultrahangra. Előtte nem éreztem különösebb izgalmat, de aznap már igen: nem sokszor adatik meg senkinek, hogy megtudja, fia lesz, vagy lánya.
Reggel két megbeszélésem volt, rohantam, délben vettem fel C-t az egyik bevásárlóközpont előtt, tíz perc múlva már a klinikán voltunk, és rá tíz percre tudtam, lányom lesz. Nem akarta megmutatni magát, szemérmes volt, (ajánlom is neki... :D) de addig nyösztettük, míg a lába közé tudtunk pillantani.
Nagyon fiút szerettem volna, mint kiderült, C is. Az első két-három órában próbáltam leplezni a csalódottságomat, kevesebb, mint több sikerrel. Nagyapámnak két fia van, apának is, én is szerettem volna, ha az első gyerekkel majd várat építhetek, sátrat verhetek, focizhatok, csupa-csupa fiús dolgot csinálhatok, és megmutathatok neki mindent, ami az apját elvarázsolta annak idején. Fogalmam sincs, mit kell csinálni egy lánnyal, babázni kell, meg konyhásat játszani, babát öltöztetni, ezekről fogalmam sincs, akkor én most nem kisvasutazhatok, és nem játszunk majd autókkal? Rákészültem, hogy majd megy csajozni, és én jókat mosolygok a fotelban, hogy a gyerek már megint megfűzött egy kis tyúkot, helyes, apja fia, izguljon, akinek lánya van. Most meg izgulhatok, hogy vajon melyik kis takony akarja taperolni az én kislányomat.
De csak akkor kellett lepleznem, mert ez a csalódottság hamar elmúlt. Rájöttem, egy kislány csodálatos dolog, nomeg nem a középkorban vagyunk, amikor a fiú mindent, a lány semmit sem ért. A lány csodás lesz, imádnivaló kis copfos, apa szeme fénye, okos, cserfes, imádnivaló. Szerelmes lesz az apjába, az apja pedig belé. De ahhoz, hogy a tesztoszteron okozta sokk elmúljon, kellett néhány óra. Aztán belegondoltam a fentiekbe, eszembe jutott az egyik barátom kislánya, az unokabátyámé, hogy milyen jó a kapcsolat közöttük, hogy C milyen jóban van az apjával, és rájöttem: marha jó, hogy lányom lesz. Babázni kell, és konyhásat játszani? Boldogan ülök majd vele a kanapén, és én leszek Ken, bár el fogom bohóckodni, de majd úgy néz rám korholóan, mint az anyja szokott, én pedig ott vigyorgok majd teli szájjal.
Tudni fogja mi a rend, lesz értékrendje, nem fogja magát tizenévesen a tükörben fotózni kurvaként, mert megtanulja majd: aki szemétnek tartja magát, azt úgy is fogják kezelni. Aki viszont tudja, milyen értékei vannak, azért harcolni, és küzdeni fognak a szépreményű pelyhedző tökűek, és ha egy kacér pillantást vet majd rájuk, ezek rohannak a vécére, azt garantálom. Ha olyan szeme lesz mint az anyjának, nekem sem lesz egyszerű a zord atyát adnom indokolt esetben. :)
De ez még soká lesz. Tudjuk hogy kislány, és csak nőjön nyugodtan anya hasában, mert ott remek helyen van. Mocorogjon, kapálódzzon, rugdosódjon, érezze jól magát, és legyen egészséges. Szerencsére az AFP negatív, minden lelet negatív, a méretek ideálisak, szóval minden oké, mondanám, hogy tökös baba, de lány lesz a lelkem, így egyelőre a jelzőkkel bajban vagyok, de van még négy és fél hónapom ezeken agyalni, és fogok is. (stramm? nem, az sem az igazi.)
Nagyon örülök, hogy Lili lesz kis családunk harmadik tagja, és már most nagy szeretettel várom.
Utolsó kommentek