Apa születik

2010-ben meghoztam életem legfontosabb döntését. Ez arról szól, hogyan viselem a következményeit. A blogot a gyermekeimnek írom, majd egyszer megmutatjuk nekik.

E-mail

Ha megmondanád a magadét, vagy van egy jó tipped: apaleszek @ freemail.hu

Utolsó kommentek

  • : @kacsa.: Maximálisan egyetértek a hozzászólásoddal. (2017.01.20. 03:52) Születésnapok
  • : @Pic: Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Az egyszerűbb sok esetben több. (2017.01.20. 03:50) Születésnapok
  • Bryan Beersworth: @Hizdahr zo Loraq: Ettől aztán ne, lesznek ennél cifrább sztorik is, mindig az a lényeg, hogy tudj... (2017.01.19. 14:50) Születésnapok
  • kacsa.: @sony: Lehet, azóta változott a világ, de nekem soha nem szerveztek a szüleim születésnapi zsúrt, ... (2017.01.19. 14:23) Születésnapok
  • neduddgi99: @Kovácsné: Tökéletesen igazad van, érdemes megnézni az "Aranyélet" első évadád, az tökéletes korra... (2017.01.19. 14:16) Születésnapok
  • Utolsó 20

Bűvös hetes

2011.02.01. 23:39 Bryan Beersworth

C kifejezett kérésére írok blogot, mondjuk úgy, a kezdetben titkos ötletnek indult webes naplóból az lett, hogy életem leendő párja - márciusban esküvő, kis öt perces a papírok miatt, szeptemberben templomi, nagyobb - határozott igényét fejezte ki, hogy olvasni akar, és kész, ma este írjak, és nincs kifogás. Na jó, nincs. Az előző posztban öt problémát vetettem fel, nézzük, mi történt ezekkel két hónap alatt. 

a) a család összetartás helyett széjjelhúz - ez változatlan, de lassan belejövünk. mindenki megy a saját útján. van egy mese, ami arról szól, hogy két szamarat összekötnek egy kötéllel, a rét két oldalán pedig két bála szalma van. de a kötél rövidebb, mint a rét, így a szamarak egymást húzzák jobbra-balra, mindkettő a felé lévő bálát akarja megenni, így ahelyett, hogy megennék először az egyikét, aztán a másikát közös erővel, egyik sem harap egy falatot sem. na, ilyen C családja. mindenki magába zárja a bánatát, és próbálja egyedül feldolgozni, amikor (nagyritkán) találkoznak, senki sem beszél róla, mindenki járja a saját útját ahelyett, hogy közösen mennének egy irányba, beszélnék ki ezt a rettenetes tragédiát. 

b) L és új barátnője jól megvannak, C-nek be lett mutatva a nő, aki a továbbiakban H lesz. C fújt mint a macskák általában, de rájött, simogatni akarják, nem a farkát meghúzni, úgyhogy rendben volt az első találkozás, amit hamarosan követ az újabb. Megbékélt ezzel is, úgyhogy ez megoldva. A családi házban találkoztak, mindketten nagyon idegesek voltak, azóta megtörtént a telefonszám csere, és H meghívást kapott a babaváró csajbulira, ahol én nem leszek jelen, a kakas sem tartózkodik a tyúkólban, ha nem feltétlenül szükséges. :)

c) munkahely. megoldva. egyrészt azért, mert február elsejétől nem dolgozik azon a patkány helyen, másrészt azért, mert decemberben C elment a főnöke főnökéhez, aki rápirított arra a dagadt disznóra (személyes célom, hogy azt is megbánja, hogy ferdén nézett C-re) aki kussolt legalább addig, míg C el nem jött szülési szabadságra. itthon már nyugi lesz. iszonyú, milyen kisstílű, és aljas nőről van szó, a béren kívüli juttatások, és a karácsonyi ajándék visszatartása mutatja, mennyire gyerekes, és szánalmas tud lenni valaki. bosszút fogok állni, még nem tudom, hogyan, de valahogyan biztosan. megbánja amit tett, jobban, mint az éjféli pörköltszaftos zabálásait, ezt garantálom. 

d) Anya műtétje sikerült, szövettan negatív. Nehéz időszak volt, mert ugyanazok a tünetek jelentkeztek nála, mint V-nél néhány hónapja. Hiába mondta mindenki, hogy ez nem ugyanaz, nekem az volt. A műtét után az őrzőben lefizettem a nővéreket, hogy legyenek vele kedvesek. Az ő katéterét már ott kivették, a többiekét órákkal később, már a szobában. Egyébként rendben volt minden, de a le nem fizetett nővérek nem voltak kedvesek vele. Egy hét után hazaengedték, ennek örültem, nagyon rossz volt látni anyát csövekre kötve, nyugtató által kiütve, de ott volt a helyem, ott kellett lennem. Apám kiválása, és használhatatlansága miatt úgy érzem, nekem kell családfőként viselkednem, ha tetszik, ha nem. Hetekig nagyon gyenge volt, karácsonykor sem volt még jól, de mikor megtudta, hogy a szövettan negatív lett, megnyugodott. Én is. Napról napra javul, már dolgozik. Túl vagyunk rajta. 

e) Vizsgaidőszak. Megvan. Két vizsgám nincs meg, de nem azért, mert nem sikerültek, hanem mert nem tudtam elmenni, nehéz úgy, ha vidéken dolgozik az ember. Viszont ami megvan, az ötössel van meg, és megyek egy másik intézménybe, ahol nem kell már fizetnem, így ezt azt hiszem, sikerrel abszolváltam. Jóleső érzés volt bezsebelni az ötösöket, májusig nem fognak hiányozni a hajnalig tartó tanulások két pörgős nap között, néhány óra alvással. 

Szóval most az a legnagyobb problémánk, hogy sárga legyen-e a kiságyban lévő fejvédő, vagy kék, hogy legyen-e baldachin (jól írom?) vagy sem, hogy milyen komódot vegyünk. Marhára unom a bababoltokat, de ennek van itt az ideje még akkor is, ha néha végighisztizem a Brendont. De hidd el, kedves olvasó, októberben fél karomat adtam volna azért, ha az lett volna a legnagyobb bajom, hogy miből veszek komódot.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apaszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr842632334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása