Vasárnap este van, C az új kanapén fekszik, de már sehogy sem jó. Szerdán hoztam haza, sokat pihen, tegnap voltunk bevásárolni, ma pedig bababoltban. Baromira mentem volna ma Veszprémbe hamburgert enni, Balatonfüredre süteményt, és tekert pizzát, de azok már messze vannak, nem megyünk ilyen messzire. A 36. hétben járunk, nagyjából bármikor megszülethetsz.
Így ma közel negyvenezer forintot hagytunk a Minimanóban, és azt hiszem, mindent megvettünk, ami a születésedhez kell. Igaz, hogy nem vásároltunk éjszakai fénnyel világító hőmérős tojást, sem uv fénnyel cumit sterilizáló hordozható izét, sem bölcsőben alvást elősegítő párnát, de úgy gondolom, ügyesek voltunk.
A ruháid szín szerint ki lettek válogatva, anya elkezdte kimosni őket, szegénykém már három hete ezt akarja csinálni, de nem volt betervezve két hét kórházi wellness üdülés a rossz konnektoros, rázós villanykapcsolós szobában a kettes számú klinikán.
Most az ágyon fekszik, félálomban, Helyszínelőket néz Grishommal a Cool-on a SHARP HD tévénken, és fekszik az IKEA-ban vásárolt szürke kanapénkon, miközben Szentkirályi ásványvizet iszik, és ma a mama által sütött (főzött?) rakott kelt ette. LG Optimus One telefont használ, és napközben egy Packard Bell laptopon püföli a billentyűket. Ezeket azért írom, mert majd tíz év múlva jó lesz visszagondolni arra, mit néztünk, és mit használtunk ma.
Csak a kiságyad hiányzik már, de azt Orsi a héten hozza, így ha te úgy gondolod, hogy érkezni akarsz, mi felkészülten várunk. Jól zárnak az ablakok, meleg lesz, kényelmes ágyat, apás fürdetést, és szerető családot találsz majd idekint, de nem haragszom meg, ha néhány hétig még nem akarod ezt megtapasztalni.
Utolsó kommentek