Apa születik

2010-ben meghoztam életem legfontosabb döntését. Ez arról szól, hogyan viselem a következményeit. A blogot a gyermekeimnek írom, majd egyszer megmutatjuk nekik.

E-mail

Ha megmondanád a magadét, vagy van egy jó tipped: apaleszek @ freemail.hu

Utolsó kommentek

  • : @kacsa.: Maximálisan egyetértek a hozzászólásoddal. (2017.01.20. 03:52) Születésnapok
  • : @Pic: Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Az egyszerűbb sok esetben több. (2017.01.20. 03:50) Születésnapok
  • Bryan Beersworth: @Hizdahr zo Loraq: Ettől aztán ne, lesznek ennél cifrább sztorik is, mindig az a lényeg, hogy tudj... (2017.01.19. 14:50) Születésnapok
  • kacsa.: @sony: Lehet, azóta változott a világ, de nekem soha nem szerveztek a szüleim születésnapi zsúrt, ... (2017.01.19. 14:23) Születésnapok
  • neduddgi99: @Kovácsné: Tökéletesen igazad van, érdemes megnézni az "Aranyélet" első évadád, az tökéletes korra... (2017.01.19. 14:16) Születésnapok
  • Utolsó 20

Visszapillantó: ilyen volt a kilenc hónap terhesség

2011.04.08. 12:57 Bryan Beersworth

Kislányom, apa írja tovább a blogot, mert lesz sztori bőven, és ezek nagy részét te fogod szolgáltatni. De pár szó erejéig pillantsunk vissza a magunk mögött hagyott kilenc hónapra.  

 

2010 július - a fogantatás

Hollókőn fogantál egy teliholdas éjjelen. Anya és apa kint ültek a ház előtt és boroztak, amikor vaddisznók trappolása verte fel az erdő csendjét. A disznókat farkasok üldözték, egyenesen felénk. Apa felállt, maga mögé vette anyát, és felkészült a harcra. Az acsarkodó farkasok szemében megcsillant a telihold fénye, az állatok egy csapatot alkottak ellenünk. Apa hősies volt: egyik kezével anyát védte, a másikkal a vadakat űzte, fél kézzel dobálta a mázsás ordasokat, és szarvuknál fogva pörgette a vaddisznókat. Az állatok látták, erősebb az ellenfél, és szűkölve, röfögve elviharzottak. Ekkor lépett elő anya, csókolta meg apát. Az este végeredménye te vagy. 

2010 augusztus - kiderül

Napok óta mondtam édesanyádnak, hogy babát vár, de nem hitt nekem. Egy augusztusi reggelen zuhanyzás előtt csinálta meg a tesztet, és a következő mondatok kíséretében adta tudomásomra, hogy apa leszek: "Baszd meg, nem hiszem el, hogy tényleg szuperspermáid vannak..." A hat hetes ultrahangon még csak egy kis pötty voltál, a nyolc hetesen találkoztunk először H dokival. Kiderült, hogy anyai nagymamád beteg, először került kórházba. Édesanyád idegállapotára az őrjítő szó talán megfelelő, a családnak elmondtuk érkezésed. Mindenki nagyon örült neked, megkértem anya kezét. 

2010 szeptember - hisztikorszak

Anya elviselhetetlen volt, sírt, hisztizett, bántott mindenért. Nem használhattam parfümöt, reggelente poshadt szagom volt, ha lábujjhegyen jártam az volt a baj, ha nem, akkor az. Nagymamád betegsége súlyosbodott, a második műtét után itt még bíztunk abban, hogy felépülhet, de már otthon volt. A hónap közepén anya testvérének esküvőjét ültük, ahol lényegében az egész család megtudta, hogy te érkezni fogsz. Anya életét a betegség, és a hányinger mellett a dagadt, irigy főnöke is pokollá tette. 

2010 október - a tragédia

A 12 hetes ultrahang rendben volt, a genetikai vizsgálatok szintén azt mutatták, egészséges vagy. Itt láttunk először emberi formában. A lélektani határ elérése után hónap közepén anya először érezte, hogy megmozdulsz. Mindezt akkor, amikor a már súlyos beteg nagymamád utoljára bújt hozzá anya hasához. A szívszorító pillanat után néhány nappal a te fantasztikus nagymamádat legyűrte egy szívtelen kór, gyorsan, és kegyetlenül. Anya összeomlott, de te, és én tartottuk benne a lelket. 

2010 november - újrakezdés

A hónap a tragédia feldolgozásáról szólt úgy, hogy én vidéken dolgoztam, anya pedig jött velem. Sokat voltunk együtt, sokat beszélgettünk, a havi vizsgálatok azt mutatták, te egészséges vagy, ez adott erőt mindkettőnknek. A nagymamád búcsúztatóján hónap végén kiderült, nagyapádnak már úgy barátnője van, ezután születésedig nagyapád nem igazán érdeklődött utánad. Nekem három hétbe telik mire feldolgozom, hogy lány leszel. 

2010 december - nő a pocak

Anya hasa láthatóra nő, vakbél gyanú miatt karácsony előtt néhány nappal órákat töltünk el egy kórházban. Én belázasodom az általunk adott karácsonyi ebéd előtti napon, anya egyedül állja a sarat, kiválóan. A nagymamád nélkül tartott első családi karácsony hűvös hangulatban telik, nagyapád egyre inkább eltávolodik mindenkitől. Kiderül, anya testvére is állapotos, nagy az öröm. Az én anyukámat C anyukájához hasonló panasszal műtik, karácsony előttre megkapjuk a negatív szövettani eredményt, idegileg teljesen készen vagyunk. 

2011 január - valamit már venni is kellene, nem? 

Elindul a bababoltba járás folyamata. Utálom. Összeírjuk, mire van szükségünk. Az összeg láttán kishíján lefordulok a székről. H doki megállapítja, hogy ugyan kicsit rövid a méhszáj de minden rendben van. Biztossá válik, hogy lányom lesz. Anya ezt a hónapot még végigdolgozza, a főnöke főnökétől kér segítséget, hogy elviselhető légkörben tudjon dolgozni, ez szerencsére sikerül. Nyugalomra vágyunk és kiságyra, miközben igyekszem leküzdeni a vizsgaidőszakom. Az én anyukám lassan épül fel, C édesapja nem foglalkozik velünk, mindenki a saját dolgát intézi. A család kezd szétesni. 

2011 február - kórház

Próbáltuk összeszedni magunkat lelkileg a napi darálások közepette, végre az volt a bajunk, hogy legyen-e baldachin, vagy sem. Vagyis azt hittük. Hónap közepén rutinvizsgálat H dokinál, aki azonnal beutaltatja C-t a kórházba, koraszülés gyanújával. Probléma az elvékonyodott méhszáj. A növekvő pocakban lévő baba a 31. héten még nem elég érett a születésre, ezért anya szteroidokat kap, hogy fejlődjön a baba tüdeje. A születéskor kiderül, van hangerőd. :) Nagyon ideges vagyok, félek a koraszüléstől, napról napra izgulok, hogy ne történjen semmi. Anya fekszik a kórházban, én közben meccsre járok úgy, hogy reggel, és este is bent vagyok a leendő feleségemnél. Vizet találnak a vesédben, de nem súlyos a helyzet. 

2011 március - pénzszórás

Megveszünk mindent, ami a születéshez szükséges, a többit kölcsönkapjuk. Új ablakok, új kanapé, kifestett lakás vár. Anyának feküdnie kell, ezt többé-kevésbé be is tartja, de kezd nehezen mozogni veled. Egyre rosszabbul alszik, vele én is, ez az időszak már tényleg kezd terhessé válni számára. A körülményeink megnyugszanak, kivéve, hogy én új állást kapok az imádott régi helyett. 19-én csendesen összeházasodunk. Megjön a kiságy, berendezzük a gyerekszobát. Mikor azt hisszük, minden megvan, még akad egy-két dolog, ami kell, de a bababoltokat már nem látogatjuk heti szinten, ennek nagyon örülök. Eljön a mindenórás időszak. Itthon iszonyú nyugalom van. 

2011 április - a végjáték

1-jén nagyon várunk, de nem jössz. Sűrűsödnek a jóslófájások, esténként óránként fáj anyának, de aztán megnyugszol. Még mindig kenjük krémmel a hasát, ami remek közös program is egyébként. A zenélő forgót minden este felhúzzuk elalvás előtt, mikor már anya "kényelembe" helyezte magát - számára ez a szó már ismeretlen. Hetedikén egész nap fél óránként fáj, este kiderül, eljött a perc. Nyolcadikán hajnalban császármetszéssel megszületsz 57 centivel, és 4 kilóval. Ordításod az egész kórházban hallják. 

Innen a történet új fordulatot vesz - apa lettem, már csak annyi a feladat, hogy azzá is váljak. 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apaszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr592809448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peto777 2011.04.08. 13:37:58

Te már apává váltál, nyugi. Mikor először belenéztél a lányod szemébe. Olvasd csak újra, mit írtál! :)

IrishOak 2011.04.08. 14:51:17

De aranyos volt:-)

No ezt a szép bejegyzést majd többször olvad el az elkövetkezendő évben,ha ki leszel pukkanva.

kakaosbogre 2011.04.08. 15:31:50

Jaj, nagyon várom már a bejegyzéseket az első közös napokról, hetekről!
Tényleg nagyon meg fog változni az élet, az ember nem tudja elképzelni, hogy mennyire. Egyszerre csodálatos és vicces, félelmetes és kimerítő. Segíts sokat C-nek, szüksége lesz rá, a baba körül és a házimunkában is! Jön valaki még hozzátok segíteni, vagy csak 3asban élvezitek ki az első időszakot? Mi nem hívtunk senkit, de nem bántuk meg, karácsony volt és annyira jó volt csak 3an, olyan meghitt és nyugodt. Nekünk így volt könnyebb összeszokni, hogy nem volt ott senki, aki kiveszi a kezünkből a babát, hogy majd ő meg hogy ne így csináld, hanem úgy... De ezt úgyis mindenki maga érzi, hogy neki hogy könnyebb.
Készüljetek, jönnek majd a kért és kéretlen jó tanácsok csőstül, mindig lesz, aki szerint rosszul csináljátok, azt amit épp csináltok... Ha a ti ösztöneitek azt mondják, hogy az a jó, a gyereken látszik, hogy neki is jó, akkor ne foglalkozzatok vele (tudom, néha baromira nehéz). Ő a ti babátok, ti tartoztok érte felelősséggel, ti ismeritek a legjobban, bízzatok magatokban!
Én egy dolgot olvastam, asszem a Suttogóban volt, ami szimpatikus és hasznos volt és azóta is tartom magam hozzá: úgy kezd, ahogy folytatni szeretnéd!
süti beállítások módosítása