Kislányom, apa írja tovább a blogot, mert lesz sztori bőven, és ezek nagy részét te fogod szolgáltatni. De pár szó erejéig pillantsunk vissza a magunk mögött hagyott kilenc hónapra.
2010 július - a fogantatás
Hollókőn fogantál egy teliholdas éjjelen. Anya és apa kint ültek a ház előtt és boroztak, amikor vaddisznók trappolása verte fel az erdő csendjét. A disznókat farkasok üldözték, egyenesen felénk. Apa felállt, maga mögé vette anyát, és felkészült a harcra. Az acsarkodó farkasok szemében megcsillant a telihold fénye, az állatok egy csapatot alkottak ellenünk. Apa hősies volt: egyik kezével anyát védte, a másikkal a vadakat űzte, fél kézzel dobálta a mázsás ordasokat, és szarvuknál fogva pörgette a vaddisznókat. Az állatok látták, erősebb az ellenfél, és szűkölve, röfögve elviharzottak. Ekkor lépett elő anya, csókolta meg apát. Az este végeredménye te vagy.
2010 augusztus - kiderül
Napok óta mondtam édesanyádnak, hogy babát vár, de nem hitt nekem. Egy augusztusi reggelen zuhanyzás előtt csinálta meg a tesztet, és a következő mondatok kíséretében adta tudomásomra, hogy apa leszek: "Baszd meg, nem hiszem el, hogy tényleg szuperspermáid vannak..." A hat hetes ultrahangon még csak egy kis pötty voltál, a nyolc hetesen találkoztunk először H dokival. Kiderült, hogy anyai nagymamád beteg, először került kórházba. Édesanyád idegállapotára az őrjítő szó talán megfelelő, a családnak elmondtuk érkezésed. Mindenki nagyon örült neked, megkértem anya kezét.
2010 szeptember - hisztikorszak
Anya elviselhetetlen volt, sírt, hisztizett, bántott mindenért. Nem használhattam parfümöt, reggelente poshadt szagom volt, ha lábujjhegyen jártam az volt a baj, ha nem, akkor az. Nagymamád betegsége súlyosbodott, a második műtét után itt még bíztunk abban, hogy felépülhet, de már otthon volt. A hónap közepén anya testvérének esküvőjét ültük, ahol lényegében az egész család megtudta, hogy te érkezni fogsz. Anya életét a betegség, és a hányinger mellett a dagadt, irigy főnöke is pokollá tette.
2010 október - a tragédia
A 12 hetes ultrahang rendben volt, a genetikai vizsgálatok szintén azt mutatták, egészséges vagy. Itt láttunk először emberi formában. A lélektani határ elérése után hónap közepén anya először érezte, hogy megmozdulsz. Mindezt akkor, amikor a már súlyos beteg nagymamád utoljára bújt hozzá anya hasához. A szívszorító pillanat után néhány nappal a te fantasztikus nagymamádat legyűrte egy szívtelen kór, gyorsan, és kegyetlenül. Anya összeomlott, de te, és én tartottuk benne a lelket.
2010 november - újrakezdés
A hónap a tragédia feldolgozásáról szólt úgy, hogy én vidéken dolgoztam, anya pedig jött velem. Sokat voltunk együtt, sokat beszélgettünk, a havi vizsgálatok azt mutatták, te egészséges vagy, ez adott erőt mindkettőnknek. A nagymamád búcsúztatóján hónap végén kiderült, nagyapádnak már úgy barátnője van, ezután születésedig nagyapád nem igazán érdeklődött utánad. Nekem három hétbe telik mire feldolgozom, hogy lány leszel.
2010 december - nő a pocak
Anya hasa láthatóra nő, vakbél gyanú miatt karácsony előtt néhány nappal órákat töltünk el egy kórházban. Én belázasodom az általunk adott karácsonyi ebéd előtti napon, anya egyedül állja a sarat, kiválóan. A nagymamád nélkül tartott első családi karácsony hűvös hangulatban telik, nagyapád egyre inkább eltávolodik mindenkitől. Kiderül, anya testvére is állapotos, nagy az öröm. Az én anyukámat C anyukájához hasonló panasszal műtik, karácsony előttre megkapjuk a negatív szövettani eredményt, idegileg teljesen készen vagyunk.
2011 január - valamit már venni is kellene, nem?
Elindul a bababoltba járás folyamata. Utálom. Összeírjuk, mire van szükségünk. Az összeg láttán kishíján lefordulok a székről. H doki megállapítja, hogy ugyan kicsit rövid a méhszáj de minden rendben van. Biztossá válik, hogy lányom lesz. Anya ezt a hónapot még végigdolgozza, a főnöke főnökétől kér segítséget, hogy elviselhető légkörben tudjon dolgozni, ez szerencsére sikerül. Nyugalomra vágyunk és kiságyra, miközben igyekszem leküzdeni a vizsgaidőszakom. Az én anyukám lassan épül fel, C édesapja nem foglalkozik velünk, mindenki a saját dolgát intézi. A család kezd szétesni.
2011 február - kórház
Próbáltuk összeszedni magunkat lelkileg a napi darálások közepette, végre az volt a bajunk, hogy legyen-e baldachin, vagy sem. Vagyis azt hittük. Hónap közepén rutinvizsgálat H dokinál, aki azonnal beutaltatja C-t a kórházba, koraszülés gyanújával. Probléma az elvékonyodott méhszáj. A növekvő pocakban lévő baba a 31. héten még nem elég érett a születésre, ezért anya szteroidokat kap, hogy fejlődjön a baba tüdeje. A születéskor kiderül, van hangerőd. :) Nagyon ideges vagyok, félek a koraszüléstől, napról napra izgulok, hogy ne történjen semmi. Anya fekszik a kórházban, én közben meccsre járok úgy, hogy reggel, és este is bent vagyok a leendő feleségemnél. Vizet találnak a vesédben, de nem súlyos a helyzet.
2011 március - pénzszórás
Megveszünk mindent, ami a születéshez szükséges, a többit kölcsönkapjuk. Új ablakok, új kanapé, kifestett lakás vár. Anyának feküdnie kell, ezt többé-kevésbé be is tartja, de kezd nehezen mozogni veled. Egyre rosszabbul alszik, vele én is, ez az időszak már tényleg kezd terhessé válni számára. A körülményeink megnyugszanak, kivéve, hogy én új állást kapok az imádott régi helyett. 19-én csendesen összeházasodunk. Megjön a kiságy, berendezzük a gyerekszobát. Mikor azt hisszük, minden megvan, még akad egy-két dolog, ami kell, de a bababoltokat már nem látogatjuk heti szinten, ennek nagyon örülök. Eljön a mindenórás időszak. Itthon iszonyú nyugalom van.
2011 április - a végjáték
1-jén nagyon várunk, de nem jössz. Sűrűsödnek a jóslófájások, esténként óránként fáj anyának, de aztán megnyugszol. Még mindig kenjük krémmel a hasát, ami remek közös program is egyébként. A zenélő forgót minden este felhúzzuk elalvás előtt, mikor már anya "kényelembe" helyezte magát - számára ez a szó már ismeretlen. Hetedikén egész nap fél óránként fáj, este kiderül, eljött a perc. Nyolcadikán hajnalban császármetszéssel megszületsz 57 centivel, és 4 kilóval. Ordításod az egész kórházban hallják.
Innen a történet új fordulatot vesz - apa lettem, már csak annyi a feladat, hogy azzá is váljak.
Utolsó kommentek