Szerintem nincs igaza... nem attol lesz valakiben felelossegerzet, mert nem hagyja el a kavestermoszt... Hulyeseg ezeket hanytorgatni, plane igy minositeni... talan csak a maga 'bunet' probalta kisebbiteni... meg tudom erteni, hogy bant :(

Nem kell mérgelődni.. nincs miért:-)Volt, van és lesz ilyen a világtörténelemben:-D

A probléma - nem is nagy, és egyébként is azt mondjátok, hogy nem lesztek, "ősanyák""ősapák".

Na akkor egy kis lazaságot kérnénk:-D

Apa leballag a benzinkútra, és megveszi a 0,1-es szuperslimm cigit. Ebből anya elszív egyet egy hét alatt.(többre kedve,és ideje sincs)

Nem! nem megy át az anyatejbe ilyen kevés nikotin,(ahogy egy pohár bor sem)- de csodatévő hatása : az felbecsülhetetlen.
C, csak egy kicsit szeretné az "elveszített" életét visszakapni, ha csak pár percre is- ne legyen már ez bűn- meg megeszem a gyerek fürdőkacsáját:-D
Azért utána egy fogmosás, meg fertőtlenítős kézmosás ildomos. No meg nem túlzásba vinni, és nem publikálni.

Elmesélném, hogy a terhességem alatt kb 2héten egyszer muszáj volt cigiznem -mert másként nem ment a nagydolog a wc-n. A dokim beszélt rá.
Aztán igaza lett.
Szülés után már egyáltalán nem dohányoztam, mert anyatejadó lettem, de mikor már csak "ketten" maradtunk elszívtam egy cigit - hááá' egy erős orgazmussal ért fel.(A gyerek 16 hónap alatt egyszer volt náthás)
(Nyuszi lepetés: az anyatejmagazin 35-ik oldalán megtaláltok bennünket:-D azt biztosan megkaptátok a védőnői újságcsomagban:-DD )

A balhézás, még most fog erősödni... csak szólok.

Holnap reggel ágyba kéne vinni egy csésze kv-t meg egy pirítóst;-)még ha az éjszakai szoptatás nem is megy a fiúknak.

@IrishOak: A feleségem azt üzeni, hogy köszi a lazaságot kérnék kommentet. :)

Fel tudnál kelni kávé nélkül is, de akkor is lenne mit felróni. Én is tudok rendetlen lenni, elfelejteni valamit, ha egy csomó dolgot intézek szimultán. De azt rossznéven venném, ha ettől a felelősségérzetemet vagy a felnőttségemet kérdőjelezné meg az, akiért mindent megteszek.

Bryan, hogy mennyire voltál/vagy felnőtt, az nekem abból jön le, ahogy írtál eddig, és amiket tettél, és abban hiba nincs.
Általában erősen nőpárti vagyok, mert ilyenkor abszolút ők viszik a nagyobb terhet minden értelemben. De ennél a posztnál más a véleményem.
Igen, lazaság kell, de mérlegelés is: akkora bűn-e elhagyni egy tárgyat, vagy LAZÁN felülírja-e az, ahogy helytállsz a fontosabb dolgokban, amiket nem árulnak a termosz-boltban.

IrishOak, most először nem értek egyet veled, de csak a reggeli kávé-ágybavivéssel. :) Azért Bryan-nek nem kell a szőnyeg alatt sunnyogni. Ő is ember, nem kéne egy hibalistát napirenden tartani.

Azt hittem, a cigaretta témára többen ráugranak eddigre... :) A Szent Tökéletesek már alszanak? :)

Hi! Mondok én is okosat :) Szerinted tényleg az elhagyott termosz a probléma? Én ugyanígy bszogatom időnként a férjemet hülyeségekkel, de egyetlen esetben sem a felemlített dolgok voltak valójában a problémák. Nálam pl ugyanez volt, cigiztem, gyerek miatt lezoktam, a férjem meg nem. Namost: a tudat, hogy én nem gyújthatok rá, ő meg ige, nagyon idegesítő. Nagyon. Kávét sem iszok ár, csak ilyen kavarósakat. És hhát néha úgy képzelem, hogy orgazmusom lenne egy kávé-cigi kombótól. És ezt vezetem le úgy, hogy hülyeégekkel cseszegetem. És - kérlek ne értsetek félre - annak ellenére, hogy imádom a kölköt, mégis az van, hogy a nőnek kell több mindent feladni.
- nincs cigi
- nincs kávé
- nincs alkohol
- nincs végigaludt éccaka
- és ami engem nagyon megcsapott: nnincs munkahelyem, így a szociális életem egy jelentős része megszűnt. Ráadásul én szeretem a munkámat és a munkatársaimat.
Ezek nagy változások, és bárhogy szereti az ember a gyerekét, megszenvedi ezeket. Legyek őszinte? Néha kicsit utálom a férjemet. És olyankor rugdosom így verbálisan. De aztán eccer leültem és ezeket elmondtam így neki. Mikor már magamban összeszedtem. Szóval nem neked szól személy szerint a balhé, meg nem a termosznak (tényleg, ikeába tök szépeket láttam jó áron :))) )
Jah, és hiába nem gyújtasz rá előtte, akkor is a tudat, hogy máshol igen, mert megteheted, azán meg hangot adsz a nemtetszésnek, ha ő is...ejnye-ejnye :)))

ó, és amit fent elfelejtettem: minden nyűglődés, feszkólevezetés, nyaggatás közben is imádom a férjemet és ő nekem a legtökéletesebb. És ezt is elmondtam neki: nézd, mikor éppen vonyítok neked, akkor is szeretlek. Csak akkor éppen vonyítanom kell. Ezt kell, hogy tudd te is. Ha zsörtölődés van is, akkor is szeret, ebben biztos lehetsz. Mert gyereket szült neked. Tudod, egy nő (felelős nő) gyerekvállalás előtt egyvalamivel tiszában van: arra a pasira már nem csak a saját életét tette fel...

@VaTi: Az jó, hogy ti nők, magatok is tudjátok ezeket, de a pasinak végigélni ezt, az sem piskóta. Porig lehet alázni egy friss apát, és pont ez nem segíti a jó apává válását. Ha nincsenek demarkációs vonalak, ott háború lesz.

@peto777: ezért kell megmondani neki, ahogy írtam is :) Hogy szeretlek és imádlak, de most ki kell adnom magamból. Mondjuk az én férjem nagyon lazán veszi ezeket :) Meg hát jó esetben apa tudja, h kiba nehéz ez és sejti, h egy hiszti az néha csak a szelep kiengedése :)
És jó esetben tudja, hogy a kapcsolatunk úgy néz i, hogy van ez nagyon erős alap: az, hogy egymást akarjuk. Hogy együtt akarunk élni. Mert szeretjük egymást és így jó nekünk. Ez az alap, ami mindig van. Osztán efölött lehet az, hogy most süt a nap, most meg eső van meg szél, de az alap az változatlan.

@VaTi: A férjed sose sokallt be tőled? Ő hogyan engedte ki a gőzt? Azt egy legyintéssel elintézted, hogy "ó, mi szeretjük egymást, és kész" ? :)
És arról még senki egy szót nem ejtett itt, hogy hogyan élték meg a pasik, hogy a főhelyről abszolút háttérbe kerültek, és nem kifejezetten a hosszú szexmentes időre gondolok, bár az is része ennek.
Én nem szorongok attól, hogy hogyan állok majd helyt, de attól kiver a víz, hogy naponta azt hallgassam, mekkora balfasz vagyok, mikor nem... Ezt ne, vagy ne így.
Aztán majd meglátjuk, mennyire leszek laza, és lehet, neked lesz igazad, hogy nem eléggé. :)

@peto777: A férjem furcsa ember ilyen szempontból, nagyon nem átlagos. Egyszerűen nem lehet feldühíteni, de annyira nem, hogy az már dühítő :))) 9 éve nem láttam még annyit sem, hogy összeráncolta volna homlokát.
"És arról még senki egy szót nem ejtett itt, hogy hogyan élték meg a pasik, hogy a főhelyről abszolút háttérbe kerültek" ez jó kérdés, erre egy pasi tudna válaszolni (Bryan! köv téma? :))) )
Egyébként én törekszem arra, hogy ne legyen háttérbe szorítva a férjem. Mert ő iszonyúan fontos nekem. Akkor is, ha van egy gyerekünk. Attól ő még férfi, én meg nő vagyok. És igyekszem bevonni őt is a gyerekes dolgokba. Nem, nem ráterhelően, hanem hogy a kedvességeit élvezhesse. Lehet, pl, hogy apróság, de reggelenként úgy ébresztjük, hogy a gyerekkel bekommandózunk az ágyba (Eszti meg én korábban kelünk). Eszti ráborul apa fejére, dünnyög neki, visítoz örömében, játszanak, fél órás szertartás :)))
Egyébként ne hidd, hogy egy-egy ilyen kibukás, pasira visongás napi probléma, azért nem ekézem állandóan. Valszeg csak annyi van, hogy egy gyerektéma fárasztóbb, mint a munkahely (legalábbis nekem). Aztán néha kijön az emberből. Arról nem is beszélve, hogy a kismamalét nagyobb bezártságot eredményez, főleg az elején, így nincs is nagyon más kéznél, akit bszgasson az ember lánya :)
Én egyébként kifejezetten szoktam mondani a férjemnek, hogy mozduljon el valahová a haverjaival, sörözni, dumálni, mert az is kell egy pasinak. pláne mellettem, aki egyébként nagy sárkány vagyok :)))

@VaTi: Akkor várom azoknak a nőknek a válaszát, akiknek sikerült jól kiakasztani a pasit. :) Hogy a nők azt hogy kezelték? Mert csak arról lehet olvasni, hogy nekünk mindent meg kell érteni, mert ez van ilyenkor. Ismeretem van bőven, de az elmélet sokszor csődöt mond a gyakorlatban, ezért mostanában tapasztalatokat vadászok.
És most nem nyugtattál meg, mert én azért 1-2 dologért ráncolok homlokot, de az átlagnál türelmesebb vagyok.

@peto777: :)))
egyébként kicsit olyan ez a blog és babatéma neked, szerintem, mint a babamérleg, amiről ír korábban Bryan. Jó, hasznos és információkat ad. Ugyanakkor kiválóan alkalmas arra, hogy rágörcsölj dolgokra (nehogy félreérts :) )
Én tök jónak tartom, hogy pasik érdeklődnek a gyerektéma iránt, főleg, hogy előre. Felelőségteljes és megható (na jó, most kicsit giccses lettem).
De hidd el, a gyakorlat tényleg más lesz. Mert lehet, hogy lesznek ezek az öszemorranások, ugyanakkor ott lesz a kölök. És az sok mindenen átsegít. Leolvasztja ám a reaktort rendesen :)
Abból, hogy agyalsz ezen, nekem az jön le, mint Bryan esetében is, hogy menni fog. Már csak azért is, mert megvan a szándék, hogy menjen és jó legyen.
Tudod, egy nőnek is vannak kétségei. Hogy jól csinálja-e. Mert ez nagy felelősség. Hiába sok év munka, akármilyen felelősségteljes, én az gondolom, az ember sosem érez akkora felelősséget, mint a gyerek nevelése során. DE! Másrészt folyamatosan, minden lépésnél, ott van az az érzés, hogy ez annyira természetes, olyan normális. A gyakolrlat nehezebb, de könnyebb is, mint azt előre elképzeltem. Húúú, ezt nem is tudom jól megfogalmazni.
Részemről viszont nagy respect minden felelőségteljesen gondolkodó apukának és leendő apukának. Azért, amit értünk és a gyerekért tesznek, és aért is, mert elviselnek minket :)))

@VaTi: Én nem érzem, hogy rágörcsölnék. :)) Az meg nem érdekel, mások mit szólnak hozzá, hogy itt vagyok.
De hol vannak innen a pasik, és miért nincs itt parázs eszmecsere pro és kontra? Mikor a celebes-csajozós-anyázós oldalakon hiperaktívak. Ők is apák v. leendő apák.
Mi nem celebet akarunk nevelni, attól a kardomba dőlnék. Csajozni megtanítom én, ha fiú lesz. Ha meg lány, na, ahhoz több szavam lesz....lehet, veszek egy puskát is a bejárati ajtó mellé. :)
Az én C-m itt a homlokomat fogja, lázas vagyok-e. Nem.

@peto777: "Ha meg lány, na, ahhoz több szavam lesz" :)))
valami házépítős realiti műsorban volt, hogy a gyereket váró anyuka megtudta, h lányuk esz, közölte apukával. Reakció: szerintem jó lányos apuka eszek... ó asszem ki kell váltanom a fegyvertartási engedélyt!
:)))

Itt a lányok már jól leírták, a babával otthon lenni nagyon nehéz! Akkor is ha az ember imádja, akkor is be van zárva, tombolnak a hormonok, szinte egész nap nem tud felnőtt emberekkel kommunikálni és elveszítette az egész régi életét (és a testét is) és soha nem is fogja visszakapni. A pasinak is megváltozik az élete, de messze nem ennyire... És nehéz egy nőnek feldolgozni ezeket a változásokat - pláne, hogy nem alszik, fáj mindene és nincs szinte semmi ideje magára meg a babán kívül másra sem. Sok-sok feszültséggel jár és mivel nincs más körülötte általában, ezért csak az apukán tudja levezetni. Nem szép dolog, de ez van, a babán mégsem vezetheti le. És még súlyosbítja a helyzetet, ha a férj meg tud tenni olyan dolgokat, amikről mi kénytelenek vagyunk lemondani. Hiába tudom, hogy ő nem rosszindulatból teszi meg őket, neki is szüksége van rájuk, de akkor is megőrjít és dühít, hogy ő igen, én meg nem... Nálunk ilyen a bulizás, szórakozás a barátokkal. Tudom, hogy a férjemnek is joga van hozzá és szüksége is van a kikapcsolódásra, de akkor is szar érzés, hogy miután egész nap tartom a frontot egyedül a gyerekkel még az esti műszak is 100%ban az enyém és ő meg épp kiengedi a gőzt, amire nekem is égető szükségem lenne... És ez persze még több feszültséget generál bennem.
Szóval Peto777, Bryan, ha minél kevesebb feszkót szeretnének a pasik otthon, arra szerintem a legjobb módszerek:
-sokat segíteni otthon: nagyon tuti a miben segíthetek kérdés, így az anyuka el tudja mondani, hogy épp mi lenne neki a lehető leghasznosabb dolog. Amúgy pedig legyenek mindenkinek meghatározott feladatai és arra ne kelljen pl. minden egyes alkalommal külön figyelmeztetni és a másik fél pedig ne szóljon bele, hogy azt az illetékes hogy akarja megcsinálni.
- ha megvan rá a lehetőség, szervezni anyukának segítséget (nem a háta mögött!!!!, vele egyetértésben). Bébiszittert és házimunkában segítőket: "ingyenmegoldásnak" ott vannak a barátok és rokonok, ha nem működik és valahogy kigazdálkodható, akkor keresni valakit, akinek ez a foglalkozása vagy mellékesként vállalja.
- rendszeresen teremteni alkalmat anyukának kikapcsolódásra és feszültséglevezető tevékenységekre!!!! Legyen ez egy vacsi a barátnőkkel, rendszeres sport (gyermekágy után persze), vásárlás, tanfolyam, bármi, ami örömet okoz neki a baba nélkül. Ha anyuka szoptat és hosszabban szeretne mondjuk vacsizni meg dumálni a barátnőkkel, akkor beülhetnek valahová a közelbe, ahonnan anyuka hazaszökik egy gyors szopira, aztán vissza a barátnőkhöz. Ehhez persze az kell ideálisan, hogy apuka megtanulja a gyerek körüli teendőket rögtön az elején meg a baba napirendjét (ahogy azt Bryan is tette) és így anyukának nem kell aggódnia, hogy hogy boldogulnak. (Én csak annyit szoktam viccesen mondani a férjemnek, hogy tartsd életben a gyereket míg hazaérek. :-D De tudom, hogy tökéletesen elboldogul egyedül is, így soha nem hívtam fel ilyenkor, hogy minden ok-e és neki sem kellett egyszer sem hívnia gyerekgondozási kérdéssel.)
Ja és persze kimozdulni néha ketten, gyerek nélkül is!
- masszás: egy fárasztó nap után akár 10-15 perc hát vagy talpmasszás is remek stresszoldó.
- amint a baba kicsit nagyobb és mobilabb, mozduljatok ki a hétvégén kirándulni, barátokat, rokonokat látogatni, hogy az anyukát érjék új ingerek, ne csak a 4 fal meg a közeli játszótér legyen neki. Akár csak annyira, hogy bedobjátok a babakocsit az autóba és egy másik városrészben viszitek a babát sétálni (római part, margitsziget, a Dagálynál is van egy szuper kiépített sétány játszóterekkel az új lakóparknál a Duna mellett)
Nálunk ezek váltak be, persze így sem mondom, hogy idilli a helyzet és sosem cseszegetem a férjemet hol okkal, hol ok nélkül, de jelentősen jobb a helyzet. :-)

@kakaosbogre: Tudom, hogy igazad van. Viszont a pasiknak is új az apaszerep, amiben ha a tehetetlenség érzése bénázással és/vagy útbanlevéssel párosul, az totál stressz egy férfinak, félünk is tőle, aki tagadja, az hazudik. Minderre jön a felelősségérzet meg hogy minden női indulatot értsünk meg, és lehetőleg azonnal legyünk profik a gyerekkel is. És ez semmiség azt nézve, hogy nektek fáj, nektek kell felépülni, és a szoptatás miatt ti vagytok szigorú napirendben a baba mellett.
Igyekszem előre készülni, de látom, olyan ez, mint mikor a sebészt operálják: a műtőben már marhára nem számít, mit tud, ő is ugyanúgy parázik, mint addig az ő betegei.

@Bryan Beersworth:

A kisdobos ahol tud segít:-D

A régen volt tévhitek, és hagyományok szép dolgok, de leginkább néprajzi gyűjteményekbe valók.
Ezeket felülmúlni nem nehéz ám, csak figyelni kell az emberben felmerülő érzéseket.

A laza szülők attól "lazák" hogy nem esnek kétségbe az újabbnál-újabb addig ismeretlen dolgoktól. Mindenre van megoldás, és az első pánik után jön a kérdezősködés, meg a próba.
No persze vannak "hagyományos" óvatosságok, de pl, nem javaslom, hogy a síró gyereket pálinkás kenyérrel kell nyugtatni - mert ez régen olyan bevált gyerekcsitító szokás volt:-D

Van kudarc, meg siker. Pont mint a gyerek nélküli világban:-)

A kupi, meg a rend : pont annyira szórakozott egy pasi a szülés előtt mint utána. Nem lesz rosszabb, sem más.Csak az anyai hormonok úgy tombolnak ilyenkor, hogy a legapróbb rezdülésre is reagálnak. Ez még eltart pár hetet, és utána hihetelen jókat lehet nevetgélni a megélt afférokon.
Ezek nem is komolyak ám:-)
Ilyenkor az anya -tudat alatt- felméri, hogy a mostani és leendő utódok "vész" esetén is jó kezekben vannak-e.

Csak erről olyan szépen elfeledkeznek beszámolni a csecsemős könyvek, meg még a jóakarók is. Szépen felsorolják, hogy mit hogy kell, hogy mit nem szabad, minek hogy kéne lenni, csak a lényeget nem érintik... a valóságot! Azt, hogy a terhesség-szülés akkora változásokat idéz elő, hogy abból visszaalakulni pont annyi idő, mint kihordani egy gyermeket.Valahogy a rokonok is azt mondják, hogy majd elmúlik. (Szégyenlik, hogy nem csak a gyermek öröme tölti be a pillanataikat, és "képesek" balhézni piszlicsáré dolgokért.)
Ez az egyszerű kijelentés abból fakad, hogy mindenki tudatában van annak, hogy "nem volt ura" a dolgainak, és nagyon nehéz ezt bárkinek beismerni, vagy elmondani. Pedig a frissen szült mamákat és főként az apákat! illene felkészíteni erre a nehéz- de boldog időszakra.:-)

Termoszt meg ezután is pont annyit hagy el az ember, mint eddig;-)

Én mindig mondtam a férjemnek, ha nagyon fújtatott a hülyeségeimre: ez nem én vagyok, csak valaki belőlem:-D
Tudod a "Bryan életében" is volt: "gyíkká változtatott, de már elmúlt":-DD