Minden megváltozik, és bár tudod, mit kell tenned, valami mégis hiányzik. Aztán belenézel a gyereked szemébe.
Egy évvel ezelőtt ma reggel fél tízkor keltem volna, ittam volna egy kávét, intéztünk volna valamit C-vel, letettem volna az édesanyjáéknál, majd elindultam volna Kaposvárra, mert ott játszott a Fradi. Hazaértem volna este, ettünk volna valami finomat valahol, ittunk volna pár vodkanarancsot a törzshelyünkön, hazajöttünk volna taxival, szexeltünk volna egy jót (vagy többet), és lefeküdtünk volna aludni.
Ehelyett hajnali egykor, háromkor, és ötkor is felébredtem, nyolc előtt keltem egy nyekergő gyerekre. Kávézni próbáltam, miközben üvöltött a gyerek a karomban, C fürödni ment, rám volt bízva a baba. Mire visszaért, és a a lányom megnyugodott, kihűlt mindkettőnk kávéja. Elmentem a főiskolára, hazajöttem, összeszedtem a családot, és elmentünk szoptatós felsőket nézni a Lövőház utcába, és a Mammutba hármasban. Tologattam a folyosón a babakocsit, amíg C válogatott. A törzskocsmánkba nem mentünk be, mert haza akartunk érni, amíg a lányunk alszik. A Fradi meccs idejében fürdetés volt, utána büfiztetés, és gyerekkel foglalkozás, mert az anyja hulla fáradt. Esti szex helyett fél füllel a kiságy felé vagyok, hogy felriad-e a gyerek. Szex nincs már egy ideje, és még egy ideig nem is lesz. Így vagyok a meccsel is.
Kemény. Nincs időd semmire, nem tudok egy könyvet a kezembe venni, mert mindig van valami - vagy a gyerek sír, vagy takarítani kell, mosogatni, mosni, segíteni a feleségemnek, aki kivan mint a kutya. Amikor pihenhetnék, jön valaki látogatni, és lehet smúzolni. Ezt mondjuk élvezem. Három napja akarok dolgozni, és nem sikerül, örülök, hogy van fél órám magamra. Ahogy telik az idő, az egymásra fordított időnk napról napra csökken, a kezdeti napi egy órából mára kábé öt perc lett. Az egész napodat az határozza meg, hogy sír-e a gyerek, vagy nyugodt. Ha alszik fasza, de nem pihensz, hanem elintézed azt, amit éppen kell a háztartásban. Estére ne tervezz programot, mert a fürdetés két emberes, aztán ki tudja, lesz-e nyugalom, elalszik-e a gyerek.
Pontosan tudom, hogy ez így helyes, és hogy én akartam, de mégis, ma nagyon hívott a kocsmában az a szék a pult mellett. Ma este az egyik ismerősöm születésnapját ünneplik, meg vagyok hívva. Nem mentem el. C elengedett volna, de ha elmegyek és hazajövök későn lehet, hogy nem alszik a gyerek, és akkor én sem, az pedig tönkreteszi a másnapomat, hogy tudok akkor segíteni az anyának? Sehogy, elmúltak már azok az idők, amikor behúztam a függönyt, és aludtam egyet délután.
Csak a gyerek van még akkor is, ha mi lazán kezelünk dolgokat - beletesszük a hordozóba, és jön velünk DM-től kezdve a rokonok kertjéig két hetes korában.
Felmerül a kérdés, mit kapsz cserébe. Szexet nem. Megértést, törődést feleségtől függően, én itt jól jártam, jól választottam. Baszogatást, cseszegetést bőven, jogosat, túlzót, hisztiset egyaránt. Az ismerőseiddel ha nem figyelsz, nincs más témád, csak ez. De vigyázz: őket nem érdekli, az ő életük nem ekörül forog. Két mondatnál többet ne mondj, unalmas leszel.
Kapsz viszont egy gyereket. Akinek a vonásaiban látod saját magad. Akinél azt veszed észre magadon, hogy csak nézed, ahogy alszik. Aki minden rezzenésére felébredsz, akinek belenézel a szemébe, és azt mondod magadnak, ott belül: bakker, én már most szerelmes vagyok a lányomba. Akinél szebb teremtést még nem láttál a földön. Amikor látod a gyereked, és az anyját, amikor az énekli az altatót, az egyszerűen szép, és megható. Kapsz sikerélményt, mikor elaltatod. Verheted a melled, hogy ezt te csináltad. Begyűjtheted az elismerő pillantásokat, amikor tolod a babakocsit. Belenézhetsz a saját lányod szemébe, és tudod, ő is belenéz a tiédbe. Méregetitek egymást. Megállapíthatod, és tökéletesen biztos vagy abban, hogy gyönyörű, és hogy belőled van, te csináltad. A válladra hajtja a fejét, szuszog picit, majd békésen elalszik. A pici kezével megfogja, és megszorítja az ujjad. Ha sír, és felveszed, megnyugszik. Tudod, hogy tőled függ a pici, romlatlan élete. Kíváncsian keresed magad benne, és nyugtalanít, ha nem hasonlít rád. Az első két hétben totál kivoltam, hogy nem hasonlított rám, mára ez megváltozott.
Egyelőre ennyi. Még nem beszél, nem gügyög, nem tudom, hogy megismer-e. Minden megváltozott, és pokolian hiányott ma a kaposvári lelátó még akkor is, ha kikaptunk. De ha ott lettem volna, pokolian hiányzott volna a feleségem, és a lányom is. Elmehettem volna kocsmázni, de nem tettem, pedig pont azért sírtam az előbb.
Megváltozik minden. Máshogy nézek az emberekre, két csoportba osztom őket: akinek van gyereke az fasza gyerek, akinek nincs, az hülye, mert miért nem érti meg, hogy ez jó. Mert jó - és ezt akkor tudod igazán jól, amikor mélyen nézed a lányod szemét, és ő érdeklődően néz bele a tiédbe. Abban a pillanatban érted meg, hogy ezért megéri. De a következőben megint hiányozni fog a lelátó, és a szék a kocsmában.
De tudod, hogy már nem az van az első helyen.
Utolsó kommentek