Apa születik

2010-ben meghoztam életem legfontosabb döntését. Ez arról szól, hogyan viselem a következményeit. A blogot a gyermekeimnek írom, majd egyszer megmutatjuk nekik.

E-mail

Ha megmondanád a magadét, vagy van egy jó tipped: apaleszek @ freemail.hu

Utolsó kommentek

  • : @kacsa.: Maximálisan egyetértek a hozzászólásoddal. (2017.01.20. 03:52) Születésnapok
  • : @Pic: Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Az egyszerűbb sok esetben több. (2017.01.20. 03:50) Születésnapok
  • Bryan Beersworth: @Hizdahr zo Loraq: Ettől aztán ne, lesznek ennél cifrább sztorik is, mindig az a lényeg, hogy tudj... (2017.01.19. 14:50) Születésnapok
  • kacsa.: @sony: Lehet, azóta változott a világ, de nekem soha nem szerveztek a szüleim születésnapi zsúrt, ... (2017.01.19. 14:23) Születésnapok
  • neduddgi99: @Kovácsné: Tökéletesen igazad van, érdemes megnézni az "Aranyélet" első évadád, az tökéletes korra... (2017.01.19. 14:16) Születésnapok
  • Utolsó 20

Gyereked született? Felejtsd el a régi életed!

2011.04.28. 00:06 Bryan Beersworth

Minden megváltozik, és bár tudod, mit kell tenned, valami mégis hiányzik. Aztán belenézel a gyereked szemébe. 

Egy évvel ezelőtt ma reggel fél tízkor keltem volna, ittam volna egy kávét, intéztünk volna valamit C-vel, letettem volna az édesanyjáéknál, majd elindultam volna Kaposvárra, mert ott játszott a Fradi. Hazaértem volna este, ettünk volna valami finomat valahol, ittunk volna pár vodkanarancsot a törzshelyünkön, hazajöttünk volna taxival, szexeltünk volna egy jót (vagy többet), és lefeküdtünk volna aludni. 

Ehelyett hajnali egykor, háromkor, és ötkor is felébredtem, nyolc előtt keltem egy nyekergő gyerekre. Kávézni próbáltam, miközben üvöltött a gyerek a karomban, C fürödni ment, rám volt bízva a baba. Mire visszaért, és a a lányom megnyugodott, kihűlt mindkettőnk kávéja. Elmentem a főiskolára, hazajöttem, összeszedtem a családot, és elmentünk szoptatós felsőket nézni a Lövőház utcába, és a Mammutba hármasban. Tologattam a folyosón a babakocsit, amíg C válogatott. A törzskocsmánkba nem mentünk be, mert haza akartunk érni, amíg a lányunk alszik. A Fradi meccs idejében fürdetés volt, utána büfiztetés, és gyerekkel foglalkozás, mert az anyja hulla fáradt. Esti szex helyett fél füllel a kiságy felé vagyok, hogy felriad-e a gyerek. Szex nincs már egy ideje, és még egy ideig nem is lesz. Így vagyok a meccsel is. 

Kemény. Nincs időd semmire, nem tudok egy könyvet a kezembe venni, mert mindig van valami - vagy a gyerek sír, vagy takarítani kell, mosogatni, mosni, segíteni a feleségemnek, aki kivan mint a kutya. Amikor pihenhetnék, jön valaki látogatni, és lehet smúzolni. Ezt mondjuk élvezem. Három napja akarok dolgozni, és nem sikerül, örülök, hogy van fél órám magamra. Ahogy telik az idő, az egymásra fordított időnk napról napra csökken, a kezdeti napi egy órából mára kábé öt perc lett. Az egész napodat az határozza meg, hogy sír-e a gyerek, vagy nyugodt. Ha alszik fasza, de nem pihensz, hanem elintézed azt, amit éppen kell a háztartásban. Estére ne tervezz programot, mert a fürdetés két emberes, aztán ki tudja, lesz-e nyugalom, elalszik-e a gyerek. 

Pontosan tudom, hogy ez így helyes, és hogy én akartam, de mégis, ma nagyon hívott a kocsmában az a szék a pult mellett. Ma este az egyik ismerősöm születésnapját ünneplik, meg vagyok hívva. Nem mentem el. C elengedett volna, de ha elmegyek és hazajövök későn lehet, hogy nem alszik a gyerek, és akkor én sem, az pedig tönkreteszi a másnapomat, hogy tudok akkor segíteni az anyának? Sehogy, elmúltak már azok az idők, amikor behúztam a függönyt, és aludtam egyet délután. 

Csak a gyerek van még akkor is, ha mi lazán kezelünk dolgokat - beletesszük a hordozóba, és jön velünk DM-től kezdve a rokonok kertjéig két hetes korában. 

Felmerül a kérdés, mit kapsz cserébe. Szexet nem. Megértést, törődést feleségtől függően, én itt jól jártam, jól választottam. Baszogatást, cseszegetést bőven, jogosat, túlzót, hisztiset egyaránt. Az ismerőseiddel ha nem figyelsz, nincs más témád, csak ez. De vigyázz: őket nem érdekli, az ő életük nem ekörül forog. Két mondatnál többet ne mondj, unalmas leszel. 

Kapsz viszont egy gyereket. Akinek a vonásaiban látod saját magad. Akinél azt veszed észre magadon, hogy csak nézed, ahogy alszik. Aki minden rezzenésére felébredsz, akinek belenézel a szemébe, és azt mondod magadnak, ott belül: bakker, én már most szerelmes vagyok a lányomba. Akinél szebb teremtést még nem láttál a földön. Amikor látod a gyereked, és az anyját, amikor az énekli az altatót, az egyszerűen szép, és megható. Kapsz sikerélményt, mikor elaltatod. Verheted a melled, hogy ezt te csináltad. Begyűjtheted az elismerő pillantásokat, amikor tolod a babakocsit. Belenézhetsz a saját lányod szemébe, és tudod, ő is belenéz a tiédbe. Méregetitek egymást. Megállapíthatod, és tökéletesen biztos vagy abban, hogy gyönyörű, és hogy belőled van, te csináltad. A válladra hajtja a fejét, szuszog picit, majd békésen elalszik. A pici kezével megfogja, és megszorítja az ujjad. Ha sír, és felveszed, megnyugszik. Tudod, hogy tőled függ a pici, romlatlan élete. Kíváncsian keresed magad benne, és nyugtalanít, ha nem hasonlít rád. Az első két hétben totál kivoltam, hogy nem hasonlított rám, mára ez megváltozott. 

Egyelőre ennyi. Még nem beszél, nem gügyög, nem tudom, hogy megismer-e. Minden megváltozott, és pokolian hiányott ma a kaposvári lelátó még akkor is, ha kikaptunk. De ha ott lettem volna, pokolian hiányzott volna a feleségem, és a lányom is. Elmehettem volna kocsmázni, de nem tettem, pedig pont azért sírtam az előbb. 

Megváltozik minden. Máshogy nézek az emberekre, két csoportba osztom őket: akinek van gyereke az fasza gyerek, akinek nincs, az hülye, mert miért nem érti meg, hogy ez jó. Mert jó - és ezt akkor tudod igazán jól, amikor mélyen nézed a lányod szemét, és ő érdeklődően néz bele a tiédbe. Abban a pillanatban érted meg, hogy ezért megéri. De a következőben megint hiányozni fog a lelátó, és a szék a kocsmában.

De tudod, hogy már nem az van az első helyen. 

 

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apaszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr202860968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VaTi 2011.04.28. 06:15:19

Peto, itt a lista. :)
Ez nagyon jó írás lett, Bryan. Igaz is és szép is.
Az én lányom 4D ultrahangján azt mondta a doki: ha nem maga hordaná a gyereket, megkérdezném, van-e köze hozzá, mert ez a gyerek tökéletesen úgy néz ki, mint az apja :) A férjem úgy emelkedett a levegőbe lebegni, mint egy jedi lovag :)
Bryan, én azt gondolom, hogy még ennél is jobb lesz. A nehézséglista rövidülni fog: mikor már átalussza az estét, mikor már elmolyol annyira magának, hogy C. tud mellette ruhát hajtogatni, miközben rá-ránéz, meg könyvet olvasni.
A "miért klassz?" lista viszont kilométeresre nyúlik majd, mikor rádmosolyog. Sőt, én rájöttem, hogy Esztinek van egy extra mosolya apa számára. Amit csak ő szokott kapni :)
De!
Én azért azt mondom, mozdulj ki. Ha nem akarsz sokáig maradni, mond azt néhány havernak, hogy ismervén a te helyzetedet, menjetek kicsit korábban és érjetek is haza korábban. Ha kevesebb ideig is vagy, mint máskor, de az érzés, hogy kimozdultál, feltölt.
Majd ugyanez C-nek.
Kell az, menjetek.

peto777 2011.04.28. 08:18:07

@VaTi: Igen, erre vártam. :)

Kösz, Bryan, ezt nem csak egyszer kell elolvasnom.

Nekem meccs helyett heti 3-4 úszás van, C-m meg táncolni jár egy csoportba. A mozi, egyebek nélkül nem nehéz elképzelni az életemet, bár a szexmentesség olyan, mint az örökmozgó, mások mondják, hogy van, nekem nincs, meg nem is vágyom rá. Lehet rám köveket dobálni, de az egy evolúciós szívatás, hogy amikor a legpotensebb az ember, és már értelmesen is csinálja, nem mint 20 év alatt, megvan hozzá a társ is, na, akkor jön a cölibátus. Csak hogy ne legyen vita: nem vagyok vadbarom, pusztán elméleti síkon nézem.

Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy a posztban írt terhelést hogy bírom majd sport nélkül. C-m most azt mondja: most meg ezeken agyalsz, indulj dolgozni! :) Lehet, nálunk 2 gyerek lesz + 1 anya? Elgurult a gyógyszerem.

IrishOak 2011.04.28. 15:38:09

Az a legjobb a gyereknek, meg a szülőknek is, hogy
mihamarabb "visszatérjenek" a megszokott kerékvágásba.

A gyerek azt az iramot és szokásokat fogadja el, amit lát és megél a szüleivel.
A férjem az első pillanattól eljárt a szokásos társaságával focizni h-sz-cs napokon.(Az én Lilim már focizik a nappaliban az apjával( nagggyon boldog vagyok, de főként a szomszéd lehet nagggyon boldog:-DD))
Én meg átjártam a barinőmhöz hetente -reggel kv-zni.

Így mind a ketten nagyon becsül(j)tük a magunk idejét, és értékel(j)tük azt, amikor a másik állja a sarat.(ja és a piszlicsáré összezörrenéseink száma is hatványozottan csökkent négy hét után)

Tessék csak menni... :-)
Nem kell az önostorozó kicsit szégyenlős gondolat- hogy jaj - de hát nem vagyok elég hős! Dehogynem! Ahogy C is menjen csak egyedül válogatni, nézelődni... más színű lesz a világ 2 óra csavi és kikapcsolás után.:-D

Együtt menni meg ezután milliószor kell - szűrővizsgálatokra, orvoshoz, meg tanácsadásra.Tiszta gálya az első fél év!

Na akkor egy kis lazaság kell, hogy beleférjen;-)

c_url 2011.04.28. 18:17:58

Nagyon tetszik a blogod, Bryan, komolyan. Kezdettől fogva nagyon szimpatikus volt a számomra, ahogy a gyereketekről írsz, és hogy vállalod az érzéseidet még akkor is, ha negatívak (pl. felettetek lakó gyerek, a feleséged 'cseszegetése' stb.)
Ami viszont nem tetszik, hogy gyakran általánosítasz... pl. korábban, az idősödő szülőkkel kapcsolatban, vagy most:

'akinek nincs, az hülye, mert miért nem érti meg, hogy ez jó'

Nem biztos, hogy az a negyven-akárhány éves szülő jókedvéből döntött úgy, hogy csak később vállal gyereket. Vagy akinek nincs, annak a saját hibájából nincs... nekem pl. 34 évesen még mindig nem jött össze, hogy gyerekem legyen, pedig bármit... bármit odaadnék egy gyerekért. Az életem másként alakult eddig... úgyhogy ha végül sikerül, és mondjuk 36 éves koromra összejön, biztosan megélem, hogy persze, jobb lett volna 25 évesen... ebben igazad van, de ezekkel a kategorikus ítéletekkel, általánosításokkal nem értek egyet.

Ez az írásod is szép, szerencsések vagytok, hogy mindez megadatott Nektek. Minden jót a babának, és kitartást :)

IrishOak 2011.04.28. 19:03:42

@c_url:

Nem kell elkámpicsorodni, ha később születik valakinek gyermeke.Az már eleve nagy érdem, hogy valaki akar. Aztán a sors úgy is eldönti, hogy mi válik valóra.
Manapság nem divat Bryan "korában" gyereket vállalni.
Az aki fiatalon éli meg az apaságot, az természetesen nagyon büszke.Van is mire.

Aki meg negyven felett lesz anya, vagy apa az is pont olyan büszke.
Én azt olvastam ki a sorokból, hogy az ominózus - akinek nincs gyereke-... kiszólás annak a lélektani ténynek a felfedezése, hogy valami csoda folytán tagja lettem egy olyan "közösségnek" társadalmi osztálynak, aminek örömét, boldogságát,és rettenetes nehézségét csak azok értik "pontosan" fél szavakból, vagy pillantásokból akik maguk is tudják, hogy mi az, hogy gyerekem van.

Ez nagyon jól érzékelhető, ha az embernek a munkahelyén pl olyan főnöke,kollégája van aki gyermektelen.Vagy van olyan családtagja akinek nincs , nem is volt, és nem is akar.
Ők másképpen állnak a gyermekes szülőkhöz, mint azok a főnökök, kollégák, családtagok akiknek márpedig van.
Ebben semmi bántó nincs.

Az idősödő szülők -annak téma- akik idősödő szülőnek érzik magukat. Aki ezen fennakad -tényleg idősödik:-D
Én negyven felett -nem érzem magam "idősödő szülőnek" -bár vannak nálam fiatalabb szülők, akik olyan mérhetetlen bezártságban, és hiedelemvilágban élnek, hogy lehet, hogy hamarabb mennek nyugdíjba mint én:-D

Ha eljön az ideje, a csoda is bekövetkezik ám, csak nem szabad annyira akarni- mert akkor megijed és a szomszédban köt ki:-))

c_url 2011.04.28. 19:27:48

@IrishOak:

Köszönöm szépen a kedves sorokat és a biztatást! :)

És köszönöm Neked is, Bryan, hogy írod ezt a blogot, még ha néha nem is értünk egyet :) de sokszor van, hogy könnyeket csal a szemembe, amit írsz a kicsi lányról :)

Bryan Beersworth · http://apaszuletik.blog.hu 2011.04.28. 21:55:03

@c_url:

Szia, sajnálom, ha megbántottalak, de én most így érzek, és lehet, hogy nincs igazam, és igazságtalan vagyok, de ha elkezdek politikailag korrekten írogatni, akkor magamnak, és később a lányomnak hazudnék. :)

peto777 2011.04.28. 22:03:09

Bryan, nem tetszik a blogod alcíme. Hogy hogyan váltál apává, az a posztjaidban benne van, ez az írásod a korona rá. Már megtörtént.
Nem leszel apább azzal, hogy eltelik pár hónap vagy év. A napi tennivalókat bárki meg tudja tanulni, de felnőni a feladathoz, meghaladni önmagát, az nem minden férfinak sikerül. Sokan észre se veszik, hogy nekik nem.
Mondhatod, mit papolok én itt erről... mert rajta vagyok az ügyön, és azért kezdtem el idejekorán, mert tudom, még nem tartok ott.

c_url 2011.04.29. 05:42:51

@Bryan Beersworth:

Szó sincs megbántásról :)

Éppen az tetszett meg az írásaidban, hogy vállalsz mindent, amit gondolsz/érzel, és őszintén ki is mondod. Gondoltam, azért teszed közzé, mert érdekel mások véleménye, bennem pedig az írásaid nyomán ez fogalmazódott meg... ez minden :)

IrishOak látta jól: én értettem félre kissé, amit írtál, a magam részéről tanultam abból, amit elmagyarázott, és ezért nagyon hasznos volt :)
süti beállítások módosítása