Estére a türelmem is elveszítettem, nem értem, miért csinálja, és nem tudom megnyugtatni.

Lili egész éjjel nyugtalanul aludt, nyöszörgött végig. Mi minden nyöszörgésére felébredtünk - kábé harminc percenként. Reggel öt óra utána kihoztam a nappaliba, hogy az anyja tudjon még aludni. Öt órától nyolcig csüngtem a gyereken, adtam a cumit a szájába, hogy ne ordítson. Nyolcig bírtuk, C akkor ébredt, legalább tudott aludni egy picit. Reggel sem volt nyugalom, majd az én feleségem etetés után elment a Szentháromság (körmös, fodrász, kozmetikus) egyik tagjához.

Na, az pokol volt. Háromnegyed tizenegytől fél kettőig ordított, bármit csináltam, hasztalan volt. A pihenőszék egyébként jól üzemel, ma nem segített. Letettem aludni, de nem aludt el, a cumit kiköpte, ezer métereket mászkáltam vele a lakásban, miközben teli hangerővel üvöltött a bal fülembe. Tisztába tettem, nem használt, de valahogy összeszarta a textil pelentkát maga alatt, amit persze C vett észre később. Fél kettő körülre sírta álomba magát az én drága kislányom, mire C hazajött, csend volt - kábé két perce. Teljesen kikészültem, kimerültem, de leginkább idegileg. Megint kihűlt a kávém, és órákig várt a reggelim az asztalon. 

Nehéz nyugodtan tűrni, hogy üvöltsön a gyerek még akkor is, ha tudja az ember, hogy csak egy csecsemő. Amikor hajnali öttől fél kettőig tolja a gyerek, és szinte csak akkor van csend, amikor eszik, az játék az idegeimmel. Amikor ma itthon voltam, szinte végig ordított, és hiába csináltam bármit, nem hagyta abba. Fürdetés után is folytatta, én viszont eddig bírtam, oda is adtam C-nek, hogy csináljon vele valamit, mert este fél tízre én már totál készen vagyok idegileg - amit a gyerek szerintem megérez, mert az ő kezében negyed óra után nem hallom a gyerek hangját. 

Kis túlzással egy munkanapot, nyolc órát küzdöttem ma a gyerekkel, hasztalan. Amikor az anyjával volt, békésen aludt. Ott járok, hogy a konyhában ketyegő óra hangját hallva fülelni kezdek, sír-e a gyerek.

Ráadásul haragszom is magamra, mert elveszítettem a türelmem, a gyerek biztos érezte, hogy apa sík ideg, és ezért nem nyugodott meg - ördögi kör volt. Persze ez nem azt jelenti, hogy csináltam valami hülyeséget, csak annyit, hogy pipa voltam, ahogy sétáltam vele fel-alá a szobában, ugyanúgy simogattam a hátát, még puszit is kapott - csak már alig vártam, hogy az anyja átvegye. 

Ma nem csak a gyerek szopott, hanem én is, mélytorokra. Kemény lesz az éjszaka is.