Apa hétfő reggel elment otthonról, és jelen állás szerint csütörtök estig haza sem jön. Volt már ilyen többször, gond nélkül ment, anya tudja, hogy apának ilyen a munkája, apa pedig élvezte a szállodai kényeztetést - úgy tűnik, ez elmúlt. Hiányzik a sírásod is.
Pedig marha jó dolgom van. Azt eszem és iszom amit csak szeretnék, szép helyeken vagyok, imádom amit csinálok, van sikerélmény bőven. Tegnap este pálinka is volt, és jófajta bor, ahogy a számlát néztem, (amit persze nem az én nevemre állítottak ki) legurítottam a torkomon a pihenőszéked árát. Jó a társaság, sokat hülyéskedünk, és dolgozunk, a nap is süt, mégsem klassz minden.
Amikor ránézek a telefonomra, ahol persze te vagy a háttérkép, hiányzol. Hiányzik ahogy nézelődsz, ahogy alszol. Hiányzik anya is, akiről tudom, hogy nehéz most neki otthon nélkülem, utál egyedül lenni, és most ott ragadt veled a négy fal között. Imád téged, nagyon szeret, szerelmes beléd, mégis, egy emberrel kevesebb van a lakásban. Sokáig otthon voltam veletek, egész nap együtt volt a család, borzasztó jó volt, aztán apa fogta a táskáját, megöltelte és megcsókolta anyát, megpuszilt téged is, aki éppen nézelődtél, és kilépett a lakásból.
Ez nagyjából 60 órája volt, ami régen nem okozott gondot.
Most rettentő soknak tűnik, ráadásul a szálloda tele van tündéri kisgyerekekkel, akik persze a közeledbe sem érnek, de akkor is, ha akarnék, sem tudnék másra gondolni, csak rátok. Jó dolog a jacuzzi, de simán elcserélném arra, hogy összebújva aludjunk el anyával.
Utolsó kommentek