Csillagom, apa az elmúlt egy hétben nem sokat találkozott veled a munkája miatt, talán éppen ezért látja úgy, hogy rohamosan, és sokat fejlődtél - kezded látni a téged körülvevő világot, és lassan reagálsz az ingerekre is. Apa már alig várja, hogy kommunikálhasson veled. 

Drága lányom, az első öt hétben nem lehet veled semmit sem kezdeni. Sokat alszol, ha nem, azt kívánjuk, bárcsak elaludnál, mert akkor legalább csend van. Keveset vagy ébren, de ha igen, akkor sem reagálsz semmire, és az időd nagy részét a sírás teszi ki. Apa feladata a fürdetésen kívül a ringatásban, az altatásban, és a megnyugtatásban merül ki - játszani, beszélgetni, kommunikálni nem lehet veled. Vagyis lehet, de nem reagálsz semmire, hetekig csak nézel bele a nagyvilágba az értelem legcsekélyebb jele nélkül - és ennek a szüleid örülnek, mert minden jobb annál, mint amikor vörös fejjel könnyezel, és teli torokból üvöltesz. 

Nagyjából most is így van, ma az ujjaimmal játszottam a szemed előtt, és láttam, észleled, hogy apa már megint hülyéskedik. Ilyen még sok lesz, biztosíthatlak. Ha belenézel a tükörbe figyelni kezdesz, mert látod, hogy van ott valaki. Ha csörgős játékot rázok a szemed előtt, rácsodálkozol. Megjöttek a gesztusaid, egyre inkább úgy látjuk, kezdesz mosolyogni. Még nem gügyögsz, de a síráson kívül már nyugodt állapotban is adsz ki hangot. Ezt egyelőre furán veszem, mert egy hónap alatt belém ivódott, hogy ha a gyerek hangját hallom, abból sírás lesz. A ma esti fürdetésnél nagyon jól érezted magad, mászkáltál a vízben, és olyan fejet vágtál, amin látszott, hogy jó neked. 

Ez az újdonság. Az olyan fejet vágtál. Eddig ha sírtál, rossz volt, ha nem, akkor sem biztos, hogy jó volt bármi is, de nem volt sírás. Most kezdődik az, amikor megjönnek a gesztusaid, és ez nagyon nagy szám az első néhány hét kataton állapotához képest. 

Már alig várom, hogy használható legyél, hogy tudjalak emelgetni az égbe, hogy a harang nyelvét alakíthasd, hogy gügyögj, hogy mosolyogj, hogy kacagj, és hogy tudd, ki vagyok én.