Ma este - szokás szerint - elaludtál időben, így anyával két órát ültünk a konyhában, és beszéltettünk. Ekkor apa megvallotta élete párjának, hogy milyennek látja most az életét. Aztán bejött, és megnézte az élet sötét oldalát. Jót tett neki. 

Apa vidéken nőtt fel, ingerszegény környezetben, szegény családban. Apám erősen ivott, édesanyám próbálta összetartani a családot, kevesebb, mint több sikerrel. Sosem voltunk közösen nyaralni, kirándulni is alig. Nem volt autónk, gyerekkorom álma volt egy Simpson motor, de sosem volt ilyenem. A Szentestéink hangulata attól függött, apám mennyi pálinkát ivott meg aznap. Húsz éves voltam, mikor egy részeg éjszakáján apám rátámadt édesanyámra, erőszakkal kellett leszednem róla. Fel akart jelenteni, és rendőrökkel elvitetni. Rá egy évre elváltak. 

Most huszonnyolc éves vagyok. Van egy csodálatos feleségem, akire minden nap, véletlenszerűen tudok rácsodálkozni egy-egy gesztusát látván. Látom, és minden nap újra bele tudok szeretni. Itt vagy te nekünk, egészségesen, cseperedsz, és megadatott, hogy felnevelhetünk. Apának jó munkája van, szereti, szívesen csinálja. Apa és anya a korosztályukhoz képest jó körülmények között élnek. 

Apa azt mondta ma este édesanyádnak, hogy boldog. Őszintén mondtam, tényleg így gondolom. Ha visszatekintek oda, ahonnan jöttem, akkor tudom értékelni azt, amim most van. 

Apa sem járt mindig élre vasalt ingben dolgozni légkondícionált irodába. Nem járt mindig wellness szállodákba. Apa első munkahelyén napraforgók között bukdácsolt egész nap a szakadó esőben, bokáig érő sárban, hogy a porzók közül kivágja a termőket. Bőrig áztam, átfáztam, ötezer forintot kerestem két hét alatt. De megtanultam összeszorítani a fogamat. Vágtam füvet gazdag cigányoknál, hogy legyen miből szórakozni mennem. De megtanultam, hogy a pénznek nincsen szaga. Rohantam traktor után a meggyfák között, ládát pakolva, napi 12 órában. Szedtem szilvát éhbérért. De megtanultam értékelni a fizikai munkát. Hordtam maltert kőműves kancigánynak hetekig. Festettem úgy csöveket szűk folyosón, hogy minden festék rám csöpögött. Mosakodtam hígítóval a sóder mellett. Csempésztem melósoknak féldecis italokat nadrágzsebben. De megtanultam értékelni, és tisztelni a kétkezi munkát. Töltöttem homokzsákokat 48 órán keresztül, és haragudtam az apámra, amiért két alvás nélküli nap után hazazavart pihenni. De megtanultam lelkesedni, és hogy a munkabírás csak tőlünk függ. Voltam éjszakai árufeltöltő TESCO-ban, ültem hosszú órákat pénztárban, nyomogattam reggel a piros gombot, és igen, sípolt hosszút is. Akasztgattam kabátokat egyhuzamban 18 órán keresztül. De megtanultam értékelni minden forintot, amit megkerestem. 

Mindre szükségem volt. Te is fogsz lángost sütni a Balatonon hatvan fokban. Fogsz rossz munkát végezni buta, képzetlen, és intelligens, képzett emberek között is, mert el foglak küldeni oda. Mindez egy célt fog szolgálni: hogy amikor majd visszatekintesz, honnan jöttél, jusson eszedbe a hatvan fokos konyha, és az olajszag. Hogy értékelni, és becsülni tudd azt, amivel rendelkezel. Hogy ne legyél hisztis, örökké elégedetlen nyafka picsa. 

Apa ma éjszaka két filmet nézett meg. Néha úgy érezte, ki kell kapcsolnia, és könnyek szöktek a szemébe. Az első a TASZ filmje volt értelmi fogyatékos emberekről, és szenvedő szüleikről. Pesty László Budapest, végállomás című filmje a drogosokról szólt. A nagy boldogságomban szembesülni akartam azzal, hogy mennyire meg kell becsülnöm ezt, mert mennyire máshogy is lehetne, és van is, sokaknak. 

A napraforgóföldről úgysem láttam el idáig sem.