Ma este fürdetés előtt a kezemben tartottalak, anya mod - innen nem tudom tovább írni, mert anyád piszkál. 

Ülök a székben, behúzódva a sarokba, anyád rámfekszik, félig a levegőben, félig a kanapé szélén lóg, hogy elérje azt a furit a fejemen, amit csak nagyítóval lehet észrevenni. Én elhúzódok, de sajnos a fal utamat állja, anyád pedig kitekeredve eléri a fülemet, ami mögött megint talál valamit, amit ki akar nyomni, kivagyok ettől. Aztán egyet elintéz, én felordítok, mert fáj, majd azt mondja, hogy csak még egyet, és képzeld el, képes megsértődni, ha nem engedem. Szerinte most éppen ne fordítsam a fejem a monitor felé, mert képes vagyok vakon gépelni, és egyébként is, olyan csúnya fekete az az izé a fülem mögött, és ne rángassam a fejem, mert maradandó sérülést okoz, és egyébként is, viselkedjek már, mert különben fájni fog. 

Kinyomja, elhúzom a fejem, és bosszúból, amiért rángatom a fejem, kinyom még hármat. Persze mindez csak az én érdekem, hogy szép legyek, és legyek már felnőtt férfi, mert fültövön fog vágni. Sokkal jobban fáj szerinte, ha forgatom a fejemet, teljesen rámmászott, két centim nincs, nem lehet elbújni. Folytatja, már az arcom is megtalálja, és fenyeget, hogy ne húzzam el a fejem, mert kinyomja a szemem,és egyébként sem vagyok én diszkógömb. Ne húzogasd má', bulldog vagy? kérdi, és folytatja.

NEM LEHET MENEKÜLNI ELŐLE. SEGÍTSÉG, HARAP IS!