Apa születik

2010-ben meghoztam életem legfontosabb döntését. Ez arról szól, hogyan viselem a következményeit. A blogot a gyermekeimnek írom, majd egyszer megmutatjuk nekik.

E-mail

Ha megmondanád a magadét, vagy van egy jó tipped: apaleszek @ freemail.hu

Utolsó kommentek

  • : @kacsa.: Maximálisan egyetértek a hozzászólásoddal. (2017.01.20. 03:52) Születésnapok
  • : @Pic: Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Az egyszerűbb sok esetben több. (2017.01.20. 03:50) Születésnapok
  • Bryan Beersworth: @Hizdahr zo Loraq: Ettől aztán ne, lesznek ennél cifrább sztorik is, mindig az a lényeg, hogy tudj... (2017.01.19. 14:50) Születésnapok
  • kacsa.: @sony: Lehet, azóta változott a világ, de nekem soha nem szerveztek a szüleim születésnapi zsúrt, ... (2017.01.19. 14:23) Születésnapok
  • neduddgi99: @Kovácsné: Tökéletesen igazad van, érdemes megnézni az "Aranyélet" első évadád, az tökéletes korra... (2017.01.19. 14:16) Születésnapok
  • Utolsó 20

Anya sírt

2011.09.29. 20:01 Bryan Beersworth

Édesanyád sokat nevet mostanában és úgy látom, megszervezte a napjait veled. Marad ideje sétálni, filmet nézni, pihenni, találkozik a barátnőivel, akik vagy idejönnek, vagy ő megy hozzájuk. Alakulnak a dolgok. De a fájdalom és a bánat olyan dolgok, amik ezzel nem törődnek. Akkor jönnek, mikor nem is várnád őket, és olyan erővel, amit nehezen tudsz elképzelni. 
 
Nagymamád elvesztésének első évfordulója lesz hamarosan. Édesanyád derekasan tartja magát, de hogy belül mit érez, csak ő tudja. Nem beszél róla - várandósan veszítette el az édesanyját, az apja pedig éli az új életét, aminek ő már nem része. 
 
Vidám esténk volt. Időben hazaértem, itt volt LÁ, nevettünk, te forgolódtál, és másztál a szőnyegen. Együtt volt a család, boldogak voltunk. Eljött a fürdetés ideje, annak rendje és módja szerint babusgattunk, fürdettünk. Amikor a hátadat mostam észrevettük, hogy a kezeddel kanalazod a kád vizét, és iszol a markodból. Ilyet eddig nem csináltál, így mint minden újdonság, örömmel töltött el minket. Édesanyád megszólalt, hogy hívjuk fel az én anyukámat és újságoljuk el mi történt, mert az övét már nem tudjuk. 
 
Pont. Mint amikor leoltják a villanyt, amikor elszakad a film, és sötét lesz minden. A jókedv eltűnt, édesanyád szeme egy pillanat alatt szaladt tele könnyel mikor tudatosult benne, mit mondott. A boldogság eltűnt, én is komor lettem - egy év nagyon kevés idő ahhoz, hogy ilyen tragédiát feldolgozzon az ember. Néma csendben tettelek a pelenkázóasztalra, és törölgettelek meg, miközben ő, aki az előbb még teli szájjal nevetett sírással küzdött, kevés sikerrel. Aztán persze összeszedte magát, hiszen tudta, mi a kötelessége, de van olyan, hogy az ember hiába küzd a fájdalom, és a bánat ellen. 
 
Ha most látnád, nem vennéd észre, milyen terhet cipel, mert nem mutatja - magába zárja, és csak nekem mutatja meg, amikor kettesben vagyunk - de sokszor engem is kizár ebből. Naponta mesélné el az anyukájának mi történt veletek, milyen élmények érték, és hogy pont miért büszke rád - és naponta szembesül azzal, hogy már soha többet nem teheti meg ezt. 
 
Irtózatosan erős nő. Én nem tudnám így viselni mindezt, ezért őszintén tisztelem, és felnézek rá. Nagyon szeretem. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apaszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr273266031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása