Lili vagyok, apa rólam írja ezt a blogot. Eddig nem szóltam egy szót sem, de most, hogy lassan a saját lábamra állok úgy gondoltam, itt az ideje szót kérnem. Azt hiszik az ősök, hogy nem tudok semmit, de nagyon nagyot tévednek. Pontosan tudom, kik ők, és mit akarnak művelni velem. Eddig ők írtak rólam, most én következem.
Nagyon sok játékom van, ezeket szeretem szétpakolni, ha apa pakolja össze őket morogni szokott, ha anya, akkor számonkéri apát, hogy miért nem ő csinálta meg. Szeretem a zenét, apa ezen úgy belelkesült, hogy mostanában valami Lynyrd Skynyrd nevű zenekar zenéjét hallgattatja velem egész nap. Egész jó, de annál sokkal jobb, mintha ő énekelne. Táncolni jó! Mostanában sokat mozgok, másfél hete megtanultam, hogyan tudok felállni úgy, hogy senki sem segít. Ez szórakoztató, mert magasan van a fejem. Szoktam sétálni a szobában úgy, hogy először a kanapé mellett, majd a ketrecet fogva továbbmegyek a szekrény felé és a végén kikötök az asztalnál. Ezt nagyon imádják az őseim mert mindig nyújtják a kezüket, hogy fogjam azt, és sétáljak velük. Nem értem mit erősködnek, menne ez egyedül is, de hagyom, hadd segítsenek, legyen egy jó napjuk. Nem könnyű esetek, de szerintem egész jól elvannak egymással amikor látom őket. Este nyolc körül elalszom és reggel hétkor kelek, hogy ilyenkor mit csinálnak nem tudom, de szoktam őket gyűrött arccal látni reggelente. De én már sokat voltam téma itt, így most bemutatom a szüleimet.
Először is van anya, aki mindig, mindenért aggódik. Valamelyik nap rájöttem, hogy vicces rázni a fejem, mert olyan gyorsan elsuhannak akkor a tárgyak, ő rögtön ráparázott, hogy nincs-e valami bajom. Apának minden nap elmondta ezt sokszor, de apát nem érdekelte, lehet, nem tudja mit jelent az, hogy baj. Aztán fájt kicsit a fogam, emiatt nyújtogattam az állam, akkor is ezt gondolta. Egyébként négy fogam van. Nem értem, mit aggódik annyit. Állandóan etetni akar, két óránként beleültet egy székbe, és tömi belém a kaját. Egész jól főz, de a spenótjától kivagyok. Napközben jól eljátszunk, persze csak akkor, ha nekem van kedvem. Ha nincs, vagy sírok, vagy békénhagyom, és elvagyok magamban. Ilyenkor mindig betesz egy ketrecbe, és otthagy. Néha dobálok ki dolgokat innen mert hallottam, menni akar tornázni. Nem tudom mit jelent az hogy tornázni, de annyit kivettem a beszélgetésükből, hogy mozogni akar, és én csak segíteni akarok neki ebben. Nagyon viccesen néz ki amikor éjszaka felkeltem, olyan furcsán mozog ilyenkor. Volt olyan, hogy két óránként eljátszottam ezt, akkor nem volt túl boldog. Nappal beszél hozzám, énekelgetni is szokott. Ez nem nagy szám, de én értékelem. Néhány napja hülye játékot talált ki, időnként a hátamra fektet, és bekapcsol valami zúgó izét, és egy műanyag vackot dugdos az orromba. Először sírtam, mostanában inkább ráhagyom a dolgot, hamarabb szabadulok. De nem tudok megbarátkozni azzal amikor egy másik zúgó valamivel borzolja a vizes hajamat ami ezután száraz lesz. Azt utálom, mindig ordítok. Egyébként nagyon szeretem, bármi rosszat csinálok megbékél ha kicsit keveskedek neki, vagy ha odabújok, és énekelek. Nem értem, mi van ebben olyan nagy szám, de még a szeme is vizes lesz néha.
Apa a másik. Őt sajnos ritkán látom, de vicces fazonnak tartja magát. Mikor reggel felkelek általában már elment itthonról, és fürdés előtt egy-másfél órával ér haza. De olyan is van, hogy nem. Olyan arccal pelenkáz, mintha atombombát szerelne, jobbnak látom meg sem mozdulni, nehogy megijesszem. Ha hazajön mindig az ölébe vesz, és leül mellém a szőnyegre, szeretem azt az időt, amit együtt töltünk. Igazi bohóc. Valamiért viccesnek tartja, hogy a levegőbe dobáljon, nem értem, mi a jó ebben. Hülye hangokat ad ki, és valami indulót énekel nekem. Ilyenkor én jobbra-balra szoktam dűlöngélni, ettől teljesen odavan, belelkesedik, és belekezd más dalokba de az már borzasztó szokott lenni. Nem szereti ha az asztalhoz, vagy anya virágjához megyek, én pedig azt nem szeretem, amikor a mély hangján azt mondja, hogy "nem". Ilyenkor mindig összerezzenek, néha sírni is szoktam. Tud komoly is tud lenni, nem tudom még melyik az igazi arca. Ha megyünk valahová mindig ő vezet, de anya valahogy mellőlem is jobban tudja, hogyan kellene ezt csinálnia. Etetni és fürdetni is szokott, de nem olyan profi, mint anya. Ha nem segítenék neki néha, tuti befürödne velem. Hülye mondókákat ismételget, kivagyok ettől. Egyszerűen nem veszi észre, hogy engem ezek nem érdekelnek. Hétvégén többet vagyunk együtt, akkor amikor én felkelek ő még gyakran fekszik, anya szokta gyötörni, hogy keljen már fel. Valami kávét szokott emlegetni, ami hallatán apa gyűrött arccal kibotorkál a konyhába, és nem látom őket legalább fél óráig. Nem is szoktam bánni, legalább kicsit nyugtom van.
Ja, a legviccesebbet majdnem elfelejtettem, ha tehetitek próbáljátok ki. Várjatok éjszakáig. Mikor már teljesen sötét van, ébredjetek fel, és nyöszörögjetek kicsit. Csak egy kis türelem kell, és felbukkan az első áldozat, ha szerencsétek van, akkor ébredt fel. Ekkorra dobjátok be a cumitokat az ágy alá. Kevés szórakoztatóbb látvány van mint amikor egy álmos felnőtt négykézláb morogva mászik a kiságy körül, miközben valami kütyüvel világít és a cumidat keresi. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a kiságyba kapaszkodva megszakadni a röhögéstől.
Utolsó kommentek