Nem jelentkeztem már két hete, az oka egészen egyszerűen az volt, hogy nem volt témám. Éltünk, dolgoztunk, de napjaink apró-cseprő problémái nem tartoznak a blog témakörébe. Ma reggel azonban minden megváltozott.
Napok óta a következő jeleket tapasztalom: megváltozott étkezési szokások (klasszikus: uborka) hangulatingadozások (boldog, mérges, nyűgös véletlenszerű változása) sírás (a Várandós Tiniken, ami az MTV-n fut, agyrém) úgyhogy sejtettem, valami történt, C szerint kizárt, hogy bármi legyen, biztos érezné, mi történik, és nem érez semmit.
2010. augusztus 6, reggel 7 óra. Alszom békésen, ma forgatás, nehéz napom lesz. C felráz, meztelen, csak egy törölközőbe takaródzik, rámnéz, és megszólal: "Baszd meg, nem hiszem el, hogy tényleg szuperspermáid vannak." Így, szó szerint. A szemem ilyen gyorsan még nem pattant ki, mint akkor, mire felfogom, mi van, már orrom alatt volt a terhességi teszt a két csíkkal. "Nem tudom mit mondjak, ma reggelre sem jött meg, gondoltam megpróbálom, azt írta, három perc, de nekem huss, előjött a két csík"
Az életünk mától megváltozik, megmondom őszintén, fogalmam sincs, mi a következő lépés. Azt hiszem, nőgyógyászt kell keresni, mert még mindig nincs, egyelőre a régihez megy el, de az szülést már nem vállal, úgyhogy valaki mást kell keríteni, de hogy utána mi lesz, nem tudom, majd adja magát, azt tudom mondani, amit eddig mindig: megoldjuk.
Elköszönésnél már ezt mondtam: vigyázz magatokra. Átkaroltam, megpusziltam, és akkor rögzült bennem az információ: apa leszek.
Utolsó kommentek