Egy hónap. Durván ennyi idő telt el az utolsó bejegyzés óta, azóta nem láttam a babát, orvosnál sem voltunk, szerencsére, nem volt rá szükség. Jövő kedden megyünk, egyre jobban érzem, amikor mozog, egyszer-egyszer már C hasán is látszik, amikor nagyot rúg a gyerkőc.
Irtózatosan nehéz időszak ez. Tudtam akkor is, amikor belekezdtünk, írtam is, de rá kellett jönnöm, lófaszt nem tudtam arról, mi vár rám, és a mi a legszörnyűbb: nem az a baj, amitől tartottam, hanem az, amire senki sem számított. Baj van. Ha komolyan akarom venni magam, és azt, amit a munkám során tanítok, akkor azt csinálom, amit ilyenkor kérni szoktam: a tüneteket látjuk, értsük meg az okokat, és azt, mi okozza ezt a viselkedést. Az okok ismeretében dolgozzunk ki akciótervet, hogy szüntetjük meg a tüneteket. Nagyon hatásosan tudom ezt előadni, hallgatnak is rám. Most a saját életemben kell ezt alkalmaznom.
A problémák elsődleges oka V betegsége, és elvesztése. Az öt legfontosabb problémánkból (mert azt hadd ne tekintsem már annak, hogy honnan lesz kiságy, vagy milyen babakocsit veszünk, vagy kifizessünk-e rengeteg pénzt őssejt tárolásra, mert ezek nem problémák, hanem megválaszolandó kérdések) négy ebből következik.
a) A család összetartás helyett széjjelhúz, (okozat) a karácsonyi összejövetelen eddig csak háromszor vesztek össze. (tünet) Egymás támogatása helyett a másik szekálása van napirenden. (tünet)
b) L-ről eddig kevés szó esett, ő (volt) V férje, a baba nagyapja. V elmenetele (ok) után olyan lett, mint mint egy ló, amelyik hosszú ideig húzza ugyanazt a kocsit, aztán egyszer elszakad a kötél, ami hozzá köti. És a harminc éve kocsi elé fogott ló versenyparipa akar lenni. (okozat) Becsajozott, a családdal alig foglalkozik, senki sem tudja, mit miért tesz. (tünet) C-t teljesen kiakasztja. (tünet)
c) C munkahelyén bejelentette, babát vár, (ok) ezt egyik munkáltató sem nézné jó szemmel, pláne nem a gyermektelen, súlyos komplexusokkal küzdő (kezdő) főnöke, aki azóta rettenetesen keményen szívatja, (okozat) ami eredményeképpen C idegbetegen megy be dolgozni, és megviselten jön haza. (tünet) Emiatt idegbeteg. (tünet) Reggel gyomorgörccsel megy be. (tünet) Az nyomasztja, a babának lehet-e emiatt baja. (tünet) Minden, csak nem kezesbárány, a legapróbb problémára is robban. (tünet)
d) V esete után anyukámra rászóltam, menjen el egy nőgyógyászati vizsgálatra. (ok) Ennek eredményeképpen kiveszik a petefészkét hétfő reggel. (okozat) Nagyon féltem, és bárki bármit mond, ez a szövettan eredményéig, és teljes felépüléséig így is marad.
e) Az elmúlt másfél hónap életem legkeményebb időszaka volt. (ok) Emiatt a sulit elhanyagoltam. (okozat) Most rohanhatok mindent bepótolni. (okozat)
Már tudjuk az okokat, az okozatokat, és a tüneteket. Értjük, ki, mit, miért csinál. Most jön az, hogy el kell döntenünk, mit tudunk befolyásolni, és mit nem. Amit igen, annál el kell dönteni, hogyan, és végig kell csinálni.
a) az egyéb okok és az okozatok nem megszüntethetőek, túl régen, és mélyen gyökereznek, rövid távon semmiképp nem változhat semmi. C elvégzi ami a feladata, itt az akcióterv az, hogy ne engedjem azon aggódni, amit nem tud befolyásolni. Konkrétan: amit karácsonyra bevállalt az legyen meg flottul, a többi nem a mi dolgunk.
b) L viselkedése (a példánál maradva: most úgy érzi, láncait vesztette, és száguld egy új élet felé) a maga nemében jó is, és C-ben ezt kell tudatosítani, illetve azt, hogy ha az apjának új nője van, az örömet okoz az öregnek, és ez C céljának is kell lennie, ergo valaki elvégzi helyette, amit fogadjon el, mert mást nem tehet. Az akcióterv itt az, hogy párbeszédet szorgalmazunk, ha kell, szervezünk közöttük annak érdekében, hogy ezt apa és lánya négyszemközt le tudja tisztázni.
c) Az ok nem változik, a baba jön. Az okozat kezelhető. C beszélt a főnöke főnökével pénteken, segítséget kért, hétfőn kiderül, mi lesz az ügyből. Ha nem, van még három ráció, amit egy ügyvéddel egyeztettem, itt egyértelmű tervünk van. A kisstílű bosszú felszámolásával a tünetek megszűnnek majd.
d) akcióterv: szurkolni és anyát támogatni. Többet nem tehetek.
e) Halálra fogom zaklatni a csoporttársaimat. Remélem, marad rá energiám.
Szóval csináljunk meg mindent karácsonyra frankón, mással ne foglalkozzunk. Oldjuk meg, hogy L és C találkozzanak, és ha új barátnő van, azt C tudja feldolgozni. C főnökét szép szóval, ha nem megy, más eszközzel rávenni, hogy fejezze be a kismama szekálását. Anya műtétje előtt, és alatt kórházban lenni, neki mindent megadni, családot tájékoztatni. B-t és O-t hívni, hogy baj van, mert lemaradtam a sulival, és jönnek a vizsgák.
Még egy célom van: bírjam ki ép ésszel ezt az egészet, úgy, hogy ha néhány év múlva borotválkozás közben belenézek a tükörbe, ezt kérdezhessem magamtól: te barom, hogy a picsába csináltad végig ezt akkor ilyen jól? Mindezt úgy, hogy már abban a pozícióban vagyok, amit most beharangoztak, és úgy megy a saját cégem, ahogy azt prognosztizáljuk neki. C mosolygós kismamaként a második gyereket várja, aki fiú lesz, aminek az egész családja nagyon örül, a húga jelzi, nagyon szeretne keresztszülő lenni, ezt az apja is támogatja, akivel bennsőséges a kapcsolatuk. Anya odáig van az unokájáért, apa szintúgy, mindenki egészséges. Az a legnagyobb problémánk, hogy kék, vagy zöld legyen-e a gyerekszoba, és hogy melyik függönyt kellene kitenni az ablakba, komoly vitáink vannak azon, hogy a macis, vagy a dínós kerüljön-e ki. De ezek nem tartanak sokáig, mert a kapcsolatunk erős, és kikezdhetetlen, a családunk boldog.
Azt hiszem, elaludtam a kanapén.
Utolsó kommentek