Apa születik

2010-ben meghoztam életem legfontosabb döntését. Ez arról szól, hogyan viselem a következményeit. A blogot a gyermekeimnek írom, majd egyszer megmutatjuk nekik.

E-mail

Ha megmondanád a magadét, vagy van egy jó tipped: apaleszek @ freemail.hu

Utolsó kommentek

  • : @kacsa.: Maximálisan egyetértek a hozzászólásoddal. (2017.01.20. 03:52) Születésnapok
  • : @Pic: Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Az egyszerűbb sok esetben több. (2017.01.20. 03:50) Születésnapok
  • Bryan Beersworth: @Hizdahr zo Loraq: Ettől aztán ne, lesznek ennél cifrább sztorik is, mindig az a lényeg, hogy tudj... (2017.01.19. 14:50) Születésnapok
  • kacsa.: @sony: Lehet, azóta változott a világ, de nekem soha nem szerveztek a szüleim születésnapi zsúrt, ... (2017.01.19. 14:23) Születésnapok
  • neduddgi99: @Kovácsné: Tökéletesen igazad van, érdemes megnézni az "Aranyélet" első évadád, az tökéletes korra... (2017.01.19. 14:16) Születésnapok
  • Utolsó 20

A feleségemről

2011.04.30. 00:55 Bryan Beersworth

Apai nagyapám szava járása volt, hogy anya csak egy van. Igen, Anya, csak egy van. Kislányom, apa három hetes korodban meg van győződve róla, hogy édesanyádnál jobb társat soha nem talált volna magának. 

 A születésed előtt azt álmondtam, hogy elveszítem, a császármetszés alatt baj lesz. Álmomban természetes úton akart szülni, de komplikáció lépett fel, és a műtét alatt baj történt. Kétszer álmodtam ezt a kilenc hónap alatt, szinte ugyanúgy. A szülést természetesen kezdtük, de komplikáció lépett fel, jött a műtét. Kizavartak a folyosóra. Tizenöt perc múlva jött két ember. Az egyik kezében egy orvosi műszer volt, a másik kezében csecsemő méretű doboz, a pólójára ez volt hímezve: újszülött krízis intézet. Apa majd elszédült az idegességtől. Negyed óra múlva ígértek, és már eltelt 25 perc. Szinte félőrült lettem, annyira féltettem édesanyádat. Megmondom őszintén: nem téged. Anyát. Amikor hallottam, hogy felsírsz tudtam, te rendben vagy, de nem nyugodtam, amíg anyáról nem kaptam hírt. Ezért volt az, hogy bár ott voltál már a szülésznő kezében, mégsem téged néztelek, kérdeztelek - amíg nem tudtam, hogy anya jól van, nem is foglalkoztam veled. 

2009-ben a tengerparton ültem, amikor anya szerencsétlenkedett a köveken, próbált valahogy kijönni a vízből. Néztem a napernyő alól, és feltettem magamnak egy borzasztó egyszerű kérdést: néznéd ezt a nőt ötven év múlva is? A válasz azonnal jött: igen. Mégsem kértem meg a kezét csak másfél év múlva. Biztos akartam lenni magamban, érezni akartam ezt akkor is, amikor valami miatt éppen a pokolba kívánom. Volt olyan, nem is egyszer. De éreztem, tiszta szívemből. 

Sokszor mondom neki, hogy szeretem. Remélem, minden nap. Néha visszakérdez, mosolyogva, hogy miért. Jön a vigyorgós válasz: mert jó vagy az ágyban. 

És nem csak ott. Borzalmas tragédia történt vele, várandósan elveszítette az édesanyját, a te nagymamádat egy alattomos, szörnyű betegség révén, mindössze két hónap alatt. Nagyon fáj neki. De nem mutatja, magában tartja. Attól fél, nem jó anya. Hogy nem ápol rendesen. Hogy nem ad meg neked mindent, amit csak lehet. Elmondom: mindent megkapsz. Azért tartom nagyszerű anyának, mert állandóan őrlődik, mit csinált rosszul. Imádom nézni ahogy a kezében tart - olyan szeretettel, és törődéssel nyúl hozzád, amilyet még életemben nem láttam. Énekel neked, beszél hozzád, gügyögni sosem fog, mert velem együtt utálja azt. Amikor hazahoztunk a kórházból, három órát vártam rátok. Ültem az üvegfal mellett, és figyeltem az embereket. Egy anyát nem láttam olyan összhangban gyermekével, mint a feleségemet. Fantasztikus volt látni, ahogy magához ölelt. Meghitt volt, féltő, és szeretetteljes, pedig még nem voltál egy napos. 

Engem sem felejtett el, szakítunk időt egymásra még a legnehezebb napokban is, bár mostanában csak akkor tudunk beszélgetni, amikor elalszol. Anya öntudatos, határozott, karakán nő, akinek a karrierje helyett a családja a fontos. Az egyetlen, aki igazán helyre tudja tenni apát.

Minden este megölelem. Háttal nekem alszik el, én mögé kucorodok, és átkarolom. Elmondom neki, hogy szeretem, hogy aludjon jól, és szép álmokat kívánok. Minden este. 

A következő ötven évben. 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apaszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr132865894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VaTi 2011.05.01. 05:56:11

Ma van anyák napja. És minden nap.
Gyönyörű ez, Bryan.

peto777 2011.05.01. 08:44:11

Hú, Bryan, ez nagyon ott van...

Egyszer néztem reggel, ahogy C-m alszik, és beugrott, hogy vele minden a helyére került, érte harcolnék az utolsó erőmmel is. Nincs semmi, amit ne szeretnék benne, ő meg minden hülyeségemmel együtt szeret, vele nehéz időket is meg tudunk majd oldani, őt akarom látni a gyerekeimben. Azért megvártam, hogy teljesen magához térjen, és akkor megkértem a kezét.

Most annak örülök, ahogy ő örül szalagoknak, névkártyáknak. Pedig szerintem egy homo sapiens képes azt a nem túl összetett feladatot megoldani nélkülünk is, hogy találjon egy üres széket egy esküvői vacsorán.

Ledolgoztam 2 húzós napot 3 órai alvással a melóhelyen, de este lefekhettem 7-kor itthon a csendben, és mára kialhattam magam. Ti nem, és ma már értem, miért, kiért bírjátok ezt minden nap. Hálás vagyok ezért a blogért, a kommentekért. Nem is tudom, mit mondjak... legjobb, ha semmit. :)

Akinek nem köszöntem meg a jókívánságait (nagyon elnézést érte), most megköszönöm. Amikor tudok, jövök. Sziasztok! :)
süti beállítások módosítása