Anya tegnap este hónapok óta először végre elment szórakozni, hajnali háromkor kerültünk ágyba, te pedig úgy gondoltad, hogy fél hatkor kelni menő. Mi nem így gondoltuk, úgyhogy jó napunk volt.
Anya egykor felhívott, hogy mehetek érte, mire keresztanyádat és nagyanyádat hazavittem és ágyba kerültünk, hajnali három óra volt. Én úgy felpörgettem magam, hogy nehogy elaludjak - hoztam, és vittem a feleségem, még pénzt is adtam neki, hogy igyon a kontómra :) - hogy négy órakor még a plafont néztem.
Fél hatkor pedig már a plafont néztem, mert felébredtél, és nem akartál tovább aludni. Iszonyú dühös voltam, másfél óra alvás semmire sem elég, te nem akartál visszaaludni, csak dumáltál. Anyád odavett közénk, ott sem volt jó, aztán visszatett a kiságyadba. Én mondtam neki, hogy ordítani fogsz, de nem hallgatott rám - másfél perc múlva a fél ház hallotta a véleményedet a dolgokról. Bepöccentem, és hét óra előtt pár perccel a hónom alá kaptalak, és bosszút álltam rajtad. Nem volt jó a meleg ágy, a meleg lakás, a pihe-puha ágynemű, akkor megyünk ki a hidegbe. Úgy férfimódra felöltöztettelek, kaptál egy meleg nadrágot a body és a pulcsi fölé, egy zoknit, belehúztalak egy overálba, kaptál sapkát, rá kapucnit, és irány a babakocsi. Mentünk ki a hidegbe.
Csípős idő volt reggel, napos, száraz, igazi novemberi. Fagypont körül volt, amikor kitoltalak a kapun, és kitaláltam, hogy elmegyünk reggelit venni. Olyan voltam, mint akit fejbevertek. Másfél óra alvás egy nehéz munkahét után kínzás, rosszabb, mintha le sem feküdtél volna. A felvágottaspultnál nem jutott eszembe az a szó, hogy sajtos párizsi. Kérdeztek tőlem valamit, és nem értettem. Nem találtam a bankkártyát a saját pénztárcámban. Azt sem tudtam, hol vagyok, de bevásároltam saját erőmből. Tologattalak még kicsit, de nyolckor reggeli van, és negyed kilenckor már nyűgös voltál, így bejöttünk, anya akkor kelt fel, neki jutott még másfél óra alvás reggel. Kilenc után visszaaludtál, akkor én tíz körül dőltem ki, de úgy, hogy fél egyig magamhoz sem tértem, így megvolt a négy óra alvás napközben. Valamikor anya játszott veled az ágyban a lábamnál, talán nem a megfelelő módon kértem meg arra, hogy ezt máshogy tegye, de erre nem emlékszem kristálytisztán.
Egész nap másnaposnak éreztem magam én, aki csak virrasztott, hogy a felesége telefonáljon neki, hogy szaladhat érte. Úgy éreztem néha nem is vagyok a testemben, hanem kívülről néztem, mit szerencsétlenkedik ez a hülye. Nagymamádnál voltunk, ott anyával aludtatok kábé fél órát, én örültem, hogy nyugalom van, nagyon fáradt voltam egész nap, hullámokban jött rám az, hogy azt sem tudtam, hol vagyok, de ennek szerencsére vége - elaludtál, és azt hiszem, én is gyorsan el fogok, de még anyád is.
Ha reggel fél hatkor felkelsz, azt most megköszönöm, fontos napom lesz a hétfői.
Utolsó kommentek