Nagyon szerettem bulizni, és szeretek még most is. Huszonnyolc évesen marhaság lenne ezt máshogy látni. Ha valaki három éve azt mondja, hogy vén farokként egy szórakozóhelyen (amikor ihatnék is) a régi emlékekről fogok nosztalgiázni a bárpultnál egy alkoholmentes koktéllal a kezemben, azt körberöhögtem volna, és meghívom egy pálinkára. Most mégis ez történt.
Most miénk a világ: Hát kalandra fel!
Hetente hatszor menni kell!
Ennyi kell, enni kell, és inni kell,
Mert elszáll az idő, és megöregszel.
(Animal Cannibals és Sub Bass Monster: ÉJ)
A fiatalkorom elég vad volt. Falusi gyerekként a kilencvenes évek végén nem volt sok programom. Internet nem volt, kábeltévé pedig csak egy-két kocsmában, és a művelődési házban volt, a ráérő időnket nyáron fürdéssel, bográcsolással, kártyással, horgászattal töltöttük el, és mindezt megfűszereztük nagy adag alkohollal. Annak idején megnéztem, mennyi van a zsebemben, és az érdekelt, be tudok-e rúgni belőle. Ez később azért megváltozott, de már alig vártam, hogy mehessek. Mostanában nagyon ritkán megyek, amikor elmegyek, akkor sem iszom. Nem vágok a buli közepébe, meghúzódom a pultnál. Lusta vagyok a sofőrszolgálatra várni, az éjszakai busz már elképzelhetetlen.
Komolyodom, vagy bepunnyadtam?
Pénteken elengedhettem volna magam, azt gondoltam, szükségem van rá. Ehelyett üdítőztem, és kettőkor elindultam haza, hogy egy kollégával melóról beszélgessünk egy éjszakai bolt előtt az utcán. Nem tudom eldönteni, hogy a fentiek közül melyik érvényes rám. Ihattam volna, de C-vel töltöttem a napot, amit nem akartam elrontani a másnapossággal. Mostanában szinte absztinens lettem, ötször, hatszor nyomok be egy évben, ami szerintem nem sok, és nem tudom eldönteni, hogy hiányzik-e. Sokszor azt gondolom, igen, de aztán amikor odakerülök, üdítőzöm. Mert eljárni el szoktam, például mikor vidéken találkozom a barátaimmal, ki is üthetném magam, mégis, a spiccesség első jelére üdítőzni kezdek.
A fentiek közül bármelyik is valós, (mert eldönteni nem tudom, melyik igaz) a családunk szempontjából mindenképpen helyes. Apai nagyapád, és dédapád is ivott becsülettel, a feleségeik sokat szenvedtek emiatt, nagymamádék elváltak, amit én nagyon megszenvedtem. Mindenkinek jobb, ha én nem viszem tovább ezt a hagyományt.
Besavanyodni pedig sosem fogok, apád laza lesz, mint a rigalánc, csak győzd követni... :)
Utolsó kommentek