Anyát ma két hete vittem kórházba, holnap hazahozom. Kaptam még két hét legényéletet, mielőtt jössz, négy meccsen voltam, kocsmázni egyszer, ha ezt a kettőt összeadom, sem jön ki akkora szám, ahányszor elindítottam a mosógépet. Hajnalig tévéztem, ami nagyon rossz dolog, most is ROM-ot főzök, és backupot restoreolok, nem káromkodom, de ez van.
Közben azon gondolkodom, hogy hiányzik anya, és olyan jó, hogy holnap már hazajön, bár némi nosztalgiával fogok gondolni erre a két hétre, és a magányos estékre, a nyugodt, végigaludt reggelekre - úgy készülök, kevés lesz belőlük, miután megszületsz.
A címben leírtakat tartom - jóhogy, két bekezdést írtam azóta összesen - kérdezheted, miért, akkor miért nincs neked kacsalábon forgó palotád, és tucatnyi mütyüröd, amiknek a nevét sem tudom, de az áruk messziről is jól látható. Azért, mert apa nem anyagilag gazdag - egyszer talán az lesz. A gazdagság nem azt jelenti, hogy milyen autód, telefonod, ruhád van. Hogy hányszor jársz fodrászhoz, és milyen gyakran. Hogy hová jársz nyaralni. Mindez csak a felszín, sekélyes, sivár, átlátszó. Csak a buta emberek gondolják azt, hogy egy vastag aranylánctól szebb lesz az életük. A valós gazdagság az, amikor hajnali két órakor ülsz itthon, és arra gondolsz, hogy néhány óra múlva itthon lesz anya. Vagy amikor boldogan mész el neki a McDonald's-ba epres shake-ért, mert tudod, hogy szereti, és nem érdekel, hogy elkésel a Fradi meccséről. Amikor anya gyűjti a kakaót a kórházban, hogy apa is kapjon valami madárláttát. Amikor három héttel a születésnapom előtt már arra készül, hogyan lepjen meg. Amikor meglátod, és boldog vagy, hogy láthatod.
A családnál nincs fontosabb. Munkahelyek mennek, jönnek, barátok szintúgy, még akkor is, ha majd évekig azt fogod gondolni, ők értenek meg egyedül, és mi hülyék vagyunk. Lehet, hogy így lesz. Viszont elballagsz majd, középiskolába, főiskolára, egyetemre kerülsz, és cserélődnek körülötted az emberek. A gyerekkori barátok közül egy, kettő marad melletted huszonéves korodra, ha szerencséd van. A munkatársak számítóak lesznek, és becsapnak, hogy jobb pozíciót szerezzenek, és többet keressenek. Egy biztos pont van az életedben, akik mindig melletted vannak, még akkor is, ha hülye vagy: a családod. Azok, akik szeretnek. Ha van kit szeretned, és van, aki téged szeret, akkor soha ne érdekeljen mennyit keresel, miből veszel jegygyűrűt, van-e céges autód. Egyszerűen nem számít. Arra gondolj, amire apa is gondol most, amikor olyan munkát kapott, amitől boldognak kellene lennie, de nagyon nem az: hogy mindez most probléma, de fél év múlva csak emlék lesz. Ha majd ezt olvasod lehet, nem is fogom tudni, mire gondoltam.
De azt mindig tudni fogom, mennyire szeretem anyádat, és azt is, hogy mennyire vártalak erre a világra. Mert ez az, ami számít, az össze többi csak porhintés.
Utolsó kommentek