Folyamatosan az éjszakai eseményeken jár az eszem. Első gondolatra dolgozni akartam ma, de lefújtam. Ülök a kanapén, felidézem az éjszaka eseményeit, és sütkérezek a dicsőségben - megállás nélkül csörög a telefonom. Aggodalomnak, pániknak nyoma sincs. Egyelőre.  

Irtózatos adrenalin dolgozott bennem. Négy óra körül jöttem el a kórházból, hazavezettem, de álltam a ház előtt, nem volt kedvem bemenni. Elmentem enni egy hamburgert a GoGo Hamiba, (vagyis ez nem hamburger, csak valami olyasmi, a jó hamburger a Friday's-ben kapható) odafelé azon gondolkodtam, hogy küldjem el a barátaimnak a jó hírt, és C-re gondoltam, hogy hogy érzi magát. Nem újságoltam el az eladónak, hogy gyerekem született. Gondoltam megosztom vele, de undok dög volt, borravalót sem kapott. 

Hazajöttem, és ültem a konyhában, néztem ki a fejemből. Összefüggéstelen gondolatok szaladgáltak össze-vissza a fejemben - igyak valamit? Aludjak? Kit hívjak fel? Mi lesz holnap? Mi feladatom lesz? Folyamatosan magam előtt láttam Lili arcát, amikor kinyitja a szemét, rám néz, most is a fejemben van a kép, kíváncsi vagyok, meddig marad meg. 

Éjszaka még beszéltünk C-vel, láttam, postol facebookra, gondoltam akkor felhívom, de nagyon gyenge volt, alig pár szót váltottunk. Fél hétkor aludtam el, fél kilenckor már ébren voltam, azóta fogadom a gratuláló üzeneteket, és telefonokat, és ötvenedjére mesélem el, mi történt éjszaka. Feltöltöttem a képeket a számítógépre, és amikor meglátom a lányom, elérzékenyülök. Én, aki hosszú-hosszú éveken keresztül nem sírtam, még a tulajdon nagymamám temetésén sem, mert a fiúk nem sírnak. 

Nem azt mondom, hogy telebőgök egy csomag papírzsebkendőt, mint átlag magyar az X-Faktor alatt, csak elérzékenyülök, és azt hiszem, ez így van jól. Ennek van itt az ideje. Új élet kezdődött. Reggel beszéltem C-vel, és annyira magától értetődően kérdeztem meg tőle, hogy van a lányunk, mintha mindig itt lett volna. 

Ez most a rózsaszín köd időszaka, húsz centivel vagyok a föld felett. Nem érdekel, mi lesz a jövőben, a mai napot akarom kiélvezni, aggódni ráérek a következő negyven évben.