Kölcsönben van nálunk, így szerencsére nem adtunk pénzt a gyerekvállalás egyik legfeleslegesebb kellékéért.
Kaja előtt, és kaja után teszünk rá, így nézzük, mennyit ettél. Hazahozatalod után jó multiharcosként csináltam neki egy táblázatot, az excel táblák bűvkörében élő édesapád legalább úgy érezte, hozzátett valamit a nevelésedhez. Nap, időpont, előtte, utána, mennyiség. Gondoltam, majd frankó grafikonokat készítek belőle, kielemzem, hogyan változtak az étkezési szokásaid.
Az első napok lelkesedése után mára oda jutottam, hogy kettévágnám azt a szart egy ásóval.
Nincs két ugyanolyan mérési eredmény. Tegnap este egyszer azt mondta 320 grammot ettél, másodjára 40-et mutatott, harmadjára 60-at. Aztán találd ki, melyik az igazi. Anyád nézi, ettél-e eleget, mert azt mondták, a testsúlyod hatodát meg kell enned minden nap. Számolgat, tök feleslegesen. Ha sokat ettél elégedett, ha keveset, nyugtalan és attól tart, biztos nncs elég teje. De van, mert miután te jóllaktál, ő még fej is le. Te mindebből semmit sem veszel észre, mert eszel, alszol, néha sírsz, de tök jól érzed magad. és a súlyod is jó.
Aztán jön a védőnő és okoskodik, hogy mennyit kell fejlődnöd, mikor, hány grammnak kell lenned. Ja, ezek átlag értékek, ami természetéből adódik, hogy van aki többet és van, aki kevesebbet teljesít, de ez a hülye persze mindenkire az átlagot akarja ráhúzni. Erősködik, hogy kell a mérleg, és mérni kell. Azt hiszi, úgy megy az.
Kérdem én, ha nem kaptuk volna, és nem tudtunk volna kiadni húsz-harminc ezer forintot azért, hogy néhány hétig mérjük a gyereket, akkor mit mondott volna a drága védőnő? "Kedves anyuka, apuka, tudom, hogy csórók, de vegyék meg a mérleget, mert tudni akarom, mennyit fejlődik a gyerek, mert ennyit, és ennyit KELL neki."
Anyádat. Tök felesleges a mérleg. A gyerek eszik amikor akar (három óránként, ezt tartjuk fixen) annyit, amennyit akar (lányom, úgyis annyit eszel, amennyi jól esik) és fejlődik, ahogy sikerül. (egy gyerek fejlődésénél ne kelljen ámr az átlagos eredményt hajtani, agyrém)
Cserébe nem aggódik az anyuka a teje miatt, vagy amiatt, hogy eleget eszik-e a gyerek. A gyereknek tök mindegy, mert ha éhes, úgyis ordít, ha meg nem, akkor alszik. Felnőttünk mi is mérleg nélkül, sikerülni fog ez az én lányomnak is.
Már csak az anyját kellene meggyőznöm erről.
Utolsó kommentek