Egy futballista nyilatkozta évekkel ezelőtt, hogy ha úgy érzed, mindent elértél amit lehet, akkor küzdj tovább, mert így oda juthatsz, ahová sosem remélted. 

Kislányom, küzdeni kell. Mindig, minden áron. Ha nem harcolsz, elnyomnak. Elveszik a vödröd a homokozóban, nem férsz fel a hintára, csúfolnak az iskolában, nem kapsz repetát a menzán, rossz ágy jut a kollégiumban, semmibe vesznek a munkahelyeden. 

Örülj minden apró sikernek. Ha rád mosolyog valaki. Ha csinos ruhát vehetsz fel. Ha meghallasz egy jó dalt a rádióban. Ha elismernek. Ha szépen süt a nap. Ha ettél valami finomat. Örülj, mert az életben sokkal több minden van, aminek örülni tudsz, mint ami fájdalmat okoz - a sors furcsa fintora, hogy ezek sokkal jobban megmaradnak benned. 

Apa életében voltak már sikerek, csalódások. Két típusát különböztetem meg. Az egyik az, amikor balfasz voltam, és megérdemeltem. Ebből lehet tanulni. A másik sokkal rosszabb: mikor mindent megtettél, de valami nem sikerült. Így jártam ma is. 

Egyszer már elveszítettem valamit, amihez nagyon ragaszkodtam. Három hónap kellett, hogy túltegyem magam rajta. Aztán eltelt fél év és rájöttem, hogy lényegében én hibáztam, mert nem küzdöttem érte eléggé, nem voltam elég jó, és érdemtelenül bitoroltam volna a továbbiakban. Akkor elhatároztam: ha még egyszer odajutok, ilyen nem történhet meg. Még egyszer nem veszíthetem el. Küzdöttem, és odajutottam, két és fél évnyi küzdelem árán, de megkaptam, és másodjára éltem a lehetőséggel. Nyolc hónap alatt az egyik legjobb lettem egy olyan csapatban, ahová tartozni is megtiszteltetés, mert mindegyik kollégám nagyszerűen érti a dolgát. Alkotni akartam, dolgozni, és eredményeket elérni. Sikerült. Mindettől függetlenül, azt a valamit ma újra elveszítettem.  

Nagyon fáj, és nem tudom megvigasztalni magam. Ma este senki sem tud. Azzal próbálom nyugtatni magam, hogy csak az veszíthet, aki egyszer már megszerzett valamit. Ilyen az élet, egyszer fent, máskor lent. Az élet nem habostorta. Közhelyek.  

De minden csalódás után te döntesz. Lent maradsz, tespedsz a sötétben, és feladod. Ebben az esetben gyenge vagy, veszítettél. Felesleges volt minden, amit korábban tettél. Vagy némi önsajnáltatás után összekapod magad, tanulsz a hibáidból, és megjegyzed a sikereidet. Mert tudod, mindig küzdeni kell, hogy helyetted senki sem oldja meg a gondjaidat. Felállsz, megrázod magad, és újra kezded. Hogy újra feljuss a csúcsra. De már egy magasabbra.