Így visszagondolva, tökéletes alkalom volt arra, hogy legomboljanak rólunk néhány ezrest, és halálra rémisszék a kismamákat. 

 A Minimanó révén jutottunk el egy csodálatos szülésfelkészítő tanfolyamra. Az üzlet közel van az Árkádhoz, a tanfolyam a mellette lévő épületben volt. Harminc feletti nő, (az ősanya poszt ihletője) öt kismama, és négy pasi. A nők bemutatkozhattak, hozzánk, férfiakhoz nem is szólt, neki ott sem voltunk. 

Van némi tapasztalatom abban, hogy kell tréninget tartani. Ez egy szakma. Ennek vannak szabályai, amiket be kell tartani. Itt ezeknek írmagját sem láttam, de sajnálom, hogy nem vettem videóra az egészet: évekig mutogatnám elrettentő példaként. 

Arról volt szó, hogy a férfi hogyan segíthet majd a szülés alatt. Végül sehogy, mert C fel sem állt, feküdt végig összeszorított fogakkal, de ettől még hasznos is lehetett volna az itt töltött két óra ha, a témánál maradunk. 

"Trénerünkből" azonban előjött az ősanya: ő mindent tudott, mi semmit. Csak az volt a jó, és úgy, ahogy ő mondja. A hab a tortán az volt, amikor elkezdett sztorizni a szülés borzalmairól: 48 órás vajúdás, gátmetszés, méheltávolítás, komplikációk. 

Eltelt két óra, és az öt, korábban vidám kismama falfehér arccal jött ki a hideg teremből, ahol télen is nyitva volt az ablak. Két napos vajúdást vártak és rettegtek, mi lesz, ha az ő méhüket is kiveszik a műtőasztalon. 

"Trénerünk" gyors búcsú után távozott, hátrahagyva áldozatait. 

Ha ezt előre tudom, nem megyünk négyezer forintért ilyen helyre. Amit tudnunk kellett, a szülésznő, vagy az orvos elmondta akkor, és ott, amikor arra szükség volt - mert az egyik pasinak sem hiányzik, hogy várandós felesége hetekig az elmondottak hatása alatt legyen, és ráparázzon mindarra, amit egy magát szakértőnek beállító szakbarbártól hallott tök feleslegesen.