Csillagom, ma vagy egy hónapos, ennyi idő alatt rengeteget tanultál. Az első hónapodban sokat még nem lehet kezdeni veled, pedig apa már nagyon, de nagyon várja, hogy kommunikálni tudjon veled. 

Kezdetben nem volt semmi. A szemed alig nyitottad ki, az első néhány napban aludtál, sírtál, aztán mindez kezdődött elölről. A fejed lebukott, ha ki is nyitottad a szemed néha, teljesen kifejezéstelenül bámultál bele a világba. A szemed az első pár napban barna volt, aztán szépen lassan bekékült, szurkolok, hogy ez így is maradjon. 

Másfél hetes korodban vettük észre egy reggel, hogy nem a hátadon ébredsz, hanem az oldaladon. Apróság, de nagyon megörültünk ennek. Másnap reggel megint féloldalasan ébredtél, de már odakucorodtál az ágy széléhez. Napról napra többet voltál ébren, de ez leginkább a több sírásban volt észrevehető, és a néhány perces örömben, amikor nézted a téged körülvevő világot - szerintem semmit sem láttál belőle még akkor, két hetesen. Nem ismertél meg minket, nem követted a szemed elé kerülő dolgokat, néztél ki a fejedből, hogy néhány perc múlva elnyomjon az álom újra. 

Két és fél hetesen egyre többet tartottad már a fejed, most, hogy egy hónapos vagy, kezdesz megbarátkozni azzal a kuglival a nyakadon. Nem megy még sokáig, de egy-két percig már igen, ha a hasadra fordítalak, szépen felemeled, átfordítod a másik oldalra, vagy csak próbálsz előre nézni. Ha felveszlek a vállamra, szépen tartod a buksid, és nézed a nagyvilágot. 

Egy hete (három hetes korod óta) nézel minket direktben. Ha ketten-hárman föléd hajolunk, már kinézel magadnak valakit, akire ráveted szemed világát. Kifejezetten szereted a fény-árnyék játékot, és ha világos felületen valami sötétet látsz - plafon - az leköt. A falon lévő fekete-fehér kép részleteit elmélyülten tudod tanulmányozni. 

Utálod a frontokat, és a szelet, egy nappal korábban üvöltve fogadod őket, egyébként a délelőtt általában a sírásé. Próbálunk mindig megnyugtatni, több, vagy kevesebb sikerrel - hangulatodtól függ. Kora délután jön a levegő, akár babakocsiban, akár kis kirándulás után - Balatonfüredet például imádtad, végig is aludtad. A délutánokat ha kimozdulunk, végigalszod. Ha nem, akkor hangulatfüggő: sírsz, vagy nézelődsz. Este hét és nyolc között fürdetünk, utána vacsora. Itt új taktikát alkalmazunk: anya sötétben, bent a szobában szoptat meg, utána mész a kiságyadba aludni. Ez bejött, az esti két-három órás ordítás megszűnt, kis kényeztetés után elalszol, egyszer-kétszer felsírsz a cumid után, de miután azt megkapod egy kis simogatás kíséretében, megleled a lelki békédet, és alszol reggelig. Mi pedig tudunk picit egymással foglalkozni. 

A cumisüveget nem ismered, amikor csuklasz, próbálunk ugyan egy kis vízzel itatni, de ez nem szokott sikerülni. Anya picit cicire vesz, és nyugi van. Eddig csak anyatejet ettél, aranyos fehér a nyelved egész nap.

Egy hónapos korodra kiszámíthatóvá váltál: adott napirended van, ha felveszünk megnyugszol, de ha front jön, vagy szél, akkor nem segít sem Isten, sem ember, ordítás van megállás nélkül. Szeretsz levegőzni, ki lehet veled mozdulni, mert azonnal elalszol a hordozóban, mózeskosárban fekve. Utálod ha öltöztetünk, fürödni viszont egyre inkább szeretsz. Az éjjeli etetéskor szinte fel sem ébredsz, sírás az első hónapban egyszer volt csak: amikor a védőnő tanácsára hallgatva éjfélkor felébresztettünk etetni. Ezt háromszor tettük meg: akkor, először, és utoljára. A többi éjszakánk nyugodt volt. 

Az újszülött képeidhez képest rengeteget változtál, nagyon szép baba vagy a szőrös füleddel, és a nagy hajaddal együtt. Kis husi leszel, szépen fejlődsz. 57 centi vagy, 38 centi a fejkörméreted, 37 a mellkasod, de az utolsó kettő lehet, hogy fordítva van. 3600 grammal hoztunk haza - majdnem 40 dekát fogytál három nap alatt a kórházban - azóta felszedtél fél kilót itthon, így kedden 4100 gramm voltál.