Exkluzív interjút készítettünk egy fiatal apával, aki ádáz harcot folytat egy bababolttal, és a saját feleségével egy korábban vásárolt használhatatlan babakocsi miatt. Csak itt, csak most, csak önöknek. 

Elefáni, Kamaraerdei út, 2011 tavasza. Két fiatal szeretne babakocsit venni, a férfi azt sem tudja, melyik az eleje, és melyik a vége, fogalma sincs, minek a hordozó, a mózeskosár, és mi az a sport rész. A nőnek sem, de az jól titkolja. Keresnek egy eladót, akinek elmondják, mit szeretnének, mennyi pénzük van, és mire kell. Hangsúlyozzák, ráfizetnek, ha kell, de legyen olyan, amit szeretnének. Az eladó ajánl, a fiatalok örülnek, és kinyitják a pénztárcájukat. A nagy doboz eltűnik az autó csomagtartójában, az eladó kap ötszáz forint jattot amiért segít kicipelni, mindenki boldog. 

A házhoz közeli park, 2011 tavasza. Anya tolja a babakocsit, aminek kiesik a kereke. A mózeskosárba hason alig fér bele a gyerek. A hordozóba pláne, pedig még nincs öt kiló. Az egész szerkezet recseg, ropog. Anya telefonál apának: új babakocsi kell, ki is nézte, melyik. Apa vidéken van, és miután leteszi a telefont rájön: ez nehéz menet lesz. 

A fejleményekről a babakocsi vásárlóját, Balfasz Lúzer Apát kérdeztük: 

- Ma felhívtam az Elefánit, ahol közölték, ha beviszem, megjavíttatják a kerekét. Mondtam, hogy arra én is képes vagyok, de kérem, nekem eladtak egy ipari hulladékot. A telefon másik végén közlik, ők is alkalmazottak, ennyit engedélyezett a főnök. Miután letettem a telefont azon gondolkodtam, hogy életemben először fordulok a fogyasztóvédelemhez, 75 ezer forintot költöttem rá, potyára. 

Apa közben mutatja az új hordozó és a régi közötti különbséget. Az egyikben kényelmesen elfér a már 4700 grammos gyerek, a másikban már mozdulni is alig tud. Közben csatlakozik hozzánk a feleség is, aki indulatosan meséli, a barátnője mennyivel jobbat vett, és nem is került neki többe. Apa türelmesen végighallgatja, majd folytatja a történetet: 

- A feleségem azonnal indulni akart a Brendonba megvenni a Mambát. Én nem. Ezen jót vitatkoztunk, ő azzal érvelt, hogy márpedig kell neki most, és azonnal, és mivel nő, az érzelmi oldalát nézte a dolognak: a gyereknek jobb, neki is jobb, nem magunknak vesszük, a gyereknek, megígértem, és kell, és ő akkor is, ha én nem, satöbbi. Én férfi vagyok, tehát érveltem: ne költsük el a tartalékunkat, vár még ránk egy hagyatéki eljárás, aminek nem tudjuk a költségeit, a rota vírus elleni védőoltást is meg kell venni, törlesztjük az autót, satöbbi-satöbbi. Életem párja értette ugyan az érveimet, de az érzelmei vitték előre. Azt javasoltam, spóroljunk nagyon, gyűjtsük össze az árát, közben próbáljuk meg eladni ezt, és ha úgy ki tudjuk fizetni, hogy nem kell a tartalékunkhoz nyúlnunk, megvesszük. Kárpótlásul felajánlottam egy új Converse tornacipőt nyárra, egyelőre ennyiben maradtunk.

Hírügynökségünk megbízható forrásból úgy értesült, a felek egyelőre nem kötöttek békét, de fegyverszünetet tartanak, és mérlegelik lehetőségeiket. Apa folytatja: 

- Az Elefáni pedig elmehet a francba, én értem, hogy megvettem, és azt is, hogy ők nem tudnak már mit csinálni a babakocsival, de kompromisszumképes voltam: levásárolom ott, elviszem, megmutatom, mérjük le, nézzék meg, satöbi. Nem értettem hozzá, ők adták el nekem, borzasztó a minősége, és alig fér bele a gyerekem.

Magát megnevezni nem kívánó informátorunk lapunknak elárulta, az ügyben várhatóak még fejlemények, de egyelőre nem lehet megjósolni, mik. 

Bryan Beersworth, Apa születik blog, Budapest.