Próbálom érteni, és megérteni miért, de nem mindig sikerül, ráadásul mikor hozzám nem úgy szól, ahogy azt elvárnám, szó nélkül sem hagyom. Mozgó boxzsák pedig nem leszek.
Értem én, hogy nekünk támogatni kell a nőket. Tűrni, mikor menstruáció előtt, után, közben megkattannak, mikor az első 12 hétben megőrülnek, mikor a terhesség alatt hisztiznek, és amikor az utolsó időszakban már minden rossz nekik, amikor a gyerekszülés után hazajönnek, mikor hozzá kell szokniuk az anyaszerephez, mikor belövell a tej, mikor fáradtak, mert felkelnek éjszaka, mikor nem eszik a gyerek, satöbbi, satöbbi, satöbbi.
De azért mindennek van határa. Bocs, de én is itt vagyok, és ez a sztori nekem sem olyan könnyű, hogy mindig csak támogassak. Nekem sem egyszerű felfogni, hogy gyerekem lesz, hogy megváltozik az életem, a nőm, és hirtelen jön valaki, aki felordít éjszaka, én sem tudok mindig kőszikla lenni. De ha az vagyok, elvárom, hogy tiszteljenek érte, és hogy normálisan szóljanak hozzám, mert ha ezt nem kapom meg, kurva pipa leszek. (copyright C) Mindezt úgy, hogy eszem ágában sincs degradálni a munkát, amit elvégeznek.
A nyaralás előkészületeit a feleségem végezte, én dolgoztam. Ő írta össze mi kell, készítette össze a cuccokat, és koordinálta a pakolási folyamatot. Két napig nem lehetett hozzá szólni. Lejöttünk, kipakoltunk, egész nap meg akart felelni, de nem nekem, hanem a házigazdának, második nap szintén, nem nekem, hanem a házigazdának. Velem pedig úgy beszélt, mint a kutyával, amivel megmondom őszintén, ki van a faszom.
Tőlem mindig azt várja el, hogy mellette álljak, amit meg is teszek, cserébe viszont elvárom, hogy normálisan beszéljen velem, és azt, hogy a sokadik agymenést, a sokadik próbatételt, a sokadi nehéz napot, helyzetet ne úgy akarja átvészelni, hogy engem mar, mert nem azért vagyok itt, hogy mozgó boxzsák legyek, és a nő támogatása nem azt jelenti számomra, hogy mindent el kell tűrni.
Tegnap sírt is, szerintem a feszültség szakadt ki belőle, de nem akarta elmondai, miért. Az édesanyja barátnője hívott meg minket, és szerintem neki akarta megmutatni, hogy az anyja jó lánya, és méltó hozzá - ezt elfogadom, és tisztelem is, viszont abból nem engedek, hogy a stresszt rajtam töltse ki.
Miért van az, hogy a feleségem minden idegessége rajtam csapódik le, és ő tök természetesnek veszi mindezt?
Utolsó kommentek