"Olyan arccal pelenkáz, mintha atombombát szerelne, jobbnak látom meg sem mozdulni, nehogy megijesszem. Igazi bohóc. Hülye hangokat ad ki, és valami indulót énekel nekem. Ilyenkor én jobbra-balra szoktam dűlöngélni, ettől teljesen odavan, belelkesedik, és belekezd más dalokba de az már borzasztó szokott lenni. "
Ez egy két éves poszt, ma valahogy megint elém került és tök jót röhögtem rajta. Talán az egyik legjobban sikerült írásom, mióta írom Neked ezt a blogot. Ebben írtam le, vajon hogyan mutatnál be bennünket alig egy évesen.
Állandóan etetni akar, két óránként beleültet egy székbe, és tömi belém a kaját. Egész jól főz, de a spenótjától kivagyok. Napközben jól eljátszunk, persze csak akkor, ha nekem van kedvem. Ha nincs, vagy sírok, vagy békénhagyom, és elvagyok magamban. Ilyenkor mindig betesz egy ketrecbe, és otthagy. Néha dobálok ki dolgokat innen mert hallottam, menni akar tornázni. Nem tudom mit jelent az hogy tornázni, de annyit kivettem a beszélgetésükből, hogy mozogni akar, és én csak segíteni akarok neki ebben.
Utolsó kommentek