Tíz napot voltunk közösen a Balatonon, hétfő reggel óta dolgozom, ma megyek utánuk. Egész jól elvoltam, bár nagyon hiányoztak.
A nyugodt reggelek megfizethetetlenek. Van annak egy diszkrét bája, amikor már felébredtél, de szunditól szundiig nyugodtan fekszel az ágyban, végiggondolod a napod, mit kell ma csinálnod, mi volt tegnap, satöbbi. Gyerek mellett ritka az ilyen, vagy felkel, vagy nyöszörög, vagy az asszony cibál ki a takaró alól, valami mindig történik. A héten három nyugodt reggelem volt, kifejezetten élveztem őket.
Ha gyereked van, este időben hazaérsz. Nincs kocsmázás, mozizás a haverokkal, séta van a gyerekkel, és időben fürdetés, besegítesz az asszonynak, aki igényli ezt, mert egész nap a gyerekkel van, te pedig (jó esetben. :D) hiányzol neki. Számomra ez nem teher, szívesen megyek, szeretek velük lenni, és igénylem is ezt.
De nagyon jó néha, néhány napig kiszakadni ebből még akkor is, ha a feleségem tudom, hogy irigyel ezért. Hétfőn sokáig dolgoztam, de utána ráértem, kedden, és szerdán is így volt. Sok időt töltöttem az öcsémmel, akivel ennyit évek óta nem voltunk együtt, kocsmáztam egy szolidat, tegnap este pedig lazultam otthon a kanapén, pizzát ettem a konyhában, és úgy aludtam, hogy minden ablak sarkig volt nyitva.
Érdekes módon az első éjszaka kivételével minden éjjel felébredtem egyszer-kétszer, nem is értem, miért. :) Jó volt itthon egyedül, kicsit megint olyan volt, mint régen, mikor még nem volt családom, de a legjobb az, hogy ebből ennyi idő már elég. Nem arra vágyom már, hogy támasszam a pultot a kocsmában, hanem arra, hogy együtt legyek a csajokkal. Régen egy képezeletbeli nap 24 órájából 22 járt a barátoknak, és kettő a családnak, mára ez az arány megfordult, és azt hiszem, így van ez jól.
Utolsó kommentek