Rövid bejegyzés lesz. Tegnap sétáltunk az utcán, (a környéken alig van már járda, ahol ne jártunk volna) és szembe jött egy nő, karján a gyerekével. Eddig abban bíztam, hogy C megnyugodott, és rájön lassan, hogy igenis jól fejlődik a lányunk, de sajnos tévedtem.
Ráparázott, hogy az a másik gyerek milyen duci, milyen hurkás. Ma már a barátnőjét kérdezi facebookon, hogy annak hány kilós volt a gyereke négy hónaposan.
A lányunk közben végigvigyorogja az egész napot, háton fekve 45 fokig emeli a fejét úgy, hogy közben a lába is az égben van. Nyolckor elalszik, négyig fel sem kel, utána nyolcig csicsikál még. Nappal hol alszik, hol nem. Simán bírja a négy órát is két étkezés között, de három óránként fixen enni kap.
C borzasztó jól csinálja a dolgát, lelkes, odaadó, gondoskodó. Remekül gondozza, ápolja, és táplálja a gyereket - de mégis parázik a súlya miatt, mert a drága családja ráhozta a frászt.
Nem tudom, mit kellene tennem, vagy egyáltalán, tudok-e tenni bármit is.
Utolsó kommentek