Apa fontosnak tartja a kapcsolatokat, az ismeretségeket, abban hisz, hogy a munkában mindez néha többet számít, mint bármi más. Szoktam figyelni arra, hogy ismeretségeket kössek, hogy tudjam, ki, mivel foglalkozik, kinek mi a neve, a pozíciója, satöbbi. Ma ez elmaradt.
A munkahelyemen dzsemborit tartottak, ez pompás alkalom arra, hogy kötetlenül ismerkedni lehessen a többiekkel. Túlzásba nem viszem, a beképzelt faszkalapokat, a multiharcos picsákat, és a nyomulós seggfejeket messziről kerülöm, de a normális arcokkal szívesen dumálok. Érdekel, mit csinálnak, hogy egy-egy döntésnek mi a háttere, mi mitől függ. Egy nagy cégnél dolgozom, ahol mindig lehet érdekes dolgokat megtudni, hál' Istennek a cég tevékenysége még érdekel is. Ez nagyon fontos, az én munkakörömben tudnom kell, mi miért történik.
Normális esetben ilyenkor ottmaradok, régen elmentünk együtt inni, és általában reggel hétkor, nyolckor kerültem haza. Amikor talákoztam C-vel, ez még így volt, mentünk haza közösen céges buliból úgy, hogy igencsak jó kedvünk volt. Aztán ez elkezdett megváltozni. Először nem maradtam már reggelig. Aztán már nem ittam alkoholt.
Ma este hétkor szedtem a sátorfámat, és hazajöttem, hogy fél nyolcra, fürdetésre hazaérjek. Nem ismerkedtem, nem haverkodtam, viszont kaptam vagy tíz akkora mosolyt, amitől rögtön elolvadtam. Megmostuk a hajadat, és miközben anya megtörölte, cinkos mosoly kíséretében zsivány arckifejezéssel néztél rám.
Ezért megérte hazajönni, bár maradni is lett volna kedvem, de családos emberként el kell döntenem, mi a fontosabb: a munkám, vagy a családom. Nagyon figyelek arra, hogy sose felejtsem el ezt.
Utolsó kommentek