Kedves férfitársam, volt már olyan, hogy iszonyú szar napod volt? Amikor fél tízre már felidegesítettek, és ez a konstans szopás kitartott este hatig, amikor végre letetted a lantot? Előfordult már veled, hogy hazamentél, és nem akartál szólni senkihez, csak leülni a sarokba, bontani egy sört, és kicsit sajnáltatni magad? Igen? Na, ha gyereked van, tuti akkor fog várni otthon egy üveges szemű feleség, hogy kezedbe nyomja utódod úgy, hogy még kezedben van a táskád, és be sem csuktad az ajtót.
A kisgyerekben az a jó, hogy egy gonddal kevesebb van, nem kell azon agyalni, hogy mit csináljunk a szabadidőnkben. Tudniillik, olyan nem lesz. Hétköznap biztosan nem, mert dolgozol barátom reggeltől estig, a GYED és a GYES semmire sem elég, ha vinni akarjátok valamire, bele fogsz szakadni a munkába hétköznap és örülj, ha csak egy helyen kell naponta bizonyítanod. Aztán hazamész, ott a gyerek és az asszony. Mindkettő csak rád várt, ennek persze örülsz, és ezt leírni is és megélni is jó, de néha bizony van olyan, hogy nem annyira.
Az van, hogy ha a nő otthon van egy kis gyerekkel, lényegében ingerszegény környezetben. Öltöztet, pelenkáz, etet, játszótérre megy, főz, mos, takarít, viszi a háztartást. Nem túl izgalmas feladat, és ezt csinálja már legalább egy éve. Lássuk be: unja. Mi pedig megyünk jobbra és balra, én pl. most vidéken vagyok egy több napos rendezvényen, néha csak beesik egy-egy vacsora, ilyen-olyan fogadás, satöbbi, persze, hogy a szaros pelenkák közül mindez iszonyú idillikusnak tűnik, az életem párjának fel sem tűnik, hogy mennyi munka van emögött.
Ezért ő azt gondolja, hogy nekem ez szórakozás, így ez A szórakozás. Mivel én eleget mókázom hétközben ezért nem kell hétvégén, szóval 0-24-ben velük KELL lennem. Namost mivel ő úgy gondolja, hogy egész héten a gyerekkel van és nem pihen, ezért neki a hétvége a pihenésé, ergo, én vigyázok a gyerekre, hiszen úgyis csak játszom egész héten.
Ez az alapvető konfliktus, mert adott egy péntekre iszonyú fáradt férj és egy feleség, aki örül, hogy szombaton és vasárnap végre más vigyáz a gyerekre, és ő ülhet nyugodtan a játszótéren a padon figyelve élete párját. Minősített eset, amikor az ember korábban hazaér, és a játszótéren találkozik a családjával. A férfinek ekkor van még két órája rohangálni a gyerek után, hogy udvariasan kérje meg a szomszéd házban lakó pszichopatát arra, hogy ugyan adja már oda neki azt a kurva homokozóvödröt, mert a gyerek épp azt nézte ki magának a sajátja helyett. Szívesen csinálja, mert legalább a gyerekkel van, de az ő energiája is véges, és nem kell bonyolult logika ahhoz, hogy rájöjjünk: elfárad. Alig várja a fürdetést, amikor utolsó energiáit mozgósítva megsikálja a koszos porontyát és jót játszik vele a kádban, bepelenkázza, felöltözteti, és amikor altatáskor leoltja a villanyt már meg sem tud/akar szólalni.
De nincs pihenés, olyan nincs, akkor jön az asszony, hogy egész nap nem is szóltál hozzám, foglalkozz velem. A férj tudja, hogy kellene, de sokszor arra van már csak energiája, hogy megegye a vacsoráját és lessen ki a fejéből. De azt is tudja, hogy a hosszú házasság titka mégis az, hogy elégedett legyen az asszony, szóval összeszorítja a fogát és megteszi ezt is. Aztán újra, és újra, de ha néhány este mást csinál - mondjuk EB-t néz úgy, hogy elalszik a meccsek végére - már megkapja, hogy mennyire nem foglalkozik élete párjával.
Utolsó kommentek