Két hetet töltöttünk el egy szép tó partján igazán jó helyen a 16 hónapos gyerekemmel. Fárasztó volt, de most megyek vissza szabadságról először úgy, hogy azért még szívesen maradnék itthon is kicsit. 

Valahol ott hagytuk abba a történetünket, hogy sokat dolgozom, és keveset vagyok otthon. Ez a hónap elejéig kábé így is volt, befejeztük amit kellett, megcsináltuk, és elmentem pihenni a lányokkal. C és Lili várták már, hogy velük legyek, C annyira, hogy kábé ideadta a gyereket nap elején és elvárta, hogy én legyek vele. Az volt, hogy lényegében kereste az alkalmat, hogy bármit csináljon, csak a gyerekkel ne kelljen lennie. Megetette, bepelenkázta, de a többit rám bízta. Nekem meg ez tök új volt, és kellett pár nap, mire belejöttem. 

Strapás ám nyaralni egy ennyi idős gyerekkel, mivel már sok mindent tud, egyet nem: a valagán nyugodtan ülni. Így ahelyett, hogy pihennél a medence mellett egy jó könyvvel a kezedben vagy programot keresel a gyerekkel, (játszótérre mentek, kirándultok, ha jó idő van, fürödtök) vagy mész utána, mert abban biztos lehetsz, hogy ő menni fog. 

De így is nagyon jó volt. Lili egyre ügyesebb, már mutat, kér, integet, rázza a fejét és bólogat, ha kell neki valami. Keveset hisztizett, inkább csak akkor, ha álmos volt, viszont iszonyú rosszul aludt, ami talán a melegnek, talán annak a szar Hauck márkájú utazóágynak volt köszönhető, amit a Brendonban sikerült megvennünk. A leggagyibb műanyagból van, és ahogy a gyerek forog az ágyban éjszaka olyan hülye hangot ad, hogy tuti azért ébredt éjjelente négyszer-ötször, mert itthon ezt nem adja elő. 

Reggel hatkor kelt, mondtam már? Szörnyű, mikor öt-fél hatkor először gagyogni kezdett még sötét volt kint. Lélekromboló ám hajnalban kelni a szabadság ideje alatt, a gyerek pedig nem ismert sem Istent, sem embert ha kelésről volt szó. Jó, kilenc-tízkor megint elaludt, de addigra az én szememből már kiverte az álmot még akkor is, ha én azért nem keltem fel vele hatkor. Azt meghagytam C-nek. De a nappali alvásából is felébredt legkésőbb délután egykor, és utána jöttem én. Nehéz volt, mert mit csinálsz egy ilyen kis gyerekkel? Kaptam tanácsokat is, és azt hiszem, az utolsó pár napon már jó voltam. 

Le kell menni a szintjére. Az úton lévő kavicsok például tök érdekesek, percekig lehet nézegetni őket. A csengőt jó nyomkodni, a kolompot ütögetni. A slaggal hosszú percekig el lehet játszani. Ha megcsinálod a gyereknek a fürdővizet - felfújod a négyezerér' vett medencéjét, bele a víz, fele meleg, fele langyos, akkor biztos lehetsz benne, hogy legalább öt percre beleül, persze félperces turnusokban. A hangyák iszonyú érdekesek, lehet őket nézegetni. Domb tetejére felmászni és onnan kilátást nézni unalmas, de a hegytetőre apa nyakán felmenni menő, még akkor is, ha apa a fülén szedi a levegőt a végén. Lehet járőrözni, még lánnyal is: körbejárni a telket, és minden apróságot megnézni. A kaput rángatni, lépcsőn fel és lemászni, motorozni, babakocsit tolni. Apa közben vagy játszik a gyerekkel, vagy békésen nézi őt, miközben bevallom őszintén, néha vártam a fürdetést, hogy nyugalmam lehessen. 

De azért nagyon jó volt, C-vel sokat beszélgettünk és csak keveset veszekedtünk (bár azok igen velősek voltak) Lilivel jó volt játszani, és igencsak élveztem is. Megtanítottam köszönni, megköszönni dolgokat, már kér puszit apától, és ha szólok megáll, illetve ha kérem, nyújtja nekem a kezét. Ez komoly sikerélmény, nagyobb, mint bármi más. 

Teljesen más volt, mint három hónaposan, akkor jellemzően aludt a mózesben, vagy ordított. Most sem ordítás, sem alvás nem nagyon volt, viszont a közös fürdéseket a medencében sokáig nem fogom elfelejteni. És mivel készült párszáz kép, nagyon remélem, hogy utána sem.