Lassan másfél éves leszel, és most voltál először beteg. Nem élveztem, különösen azért, mert pont édesanyád születésnapján történt mindez, akkor, amikor először aludtál volna nagymamádnál. Ferde éjszakát terveztem, és az is lett, csak nem úgy, ahogyan én azt vártam.
Amikor fél éves korodban a gyerekorvos alaptalanul azt mondta rád, hogy kórosan alultáplált vagy, anyád sírt, én pedig meg akartam verni az a kretént. A végeredmény az lett, hogy anyád azóta kínosan figyel arra, hogy mikor és mit eszel, és szerintem borzasztóan fél attól, hogy nehogy még egyszer azt hallja rólad, nem eszel eleget. Magára vesz minden ilyesmit, a saját kudarcának tartja, pedig nagyon lelkiismeretes és ügyes is. A balatoni nyaralás alatt kicsit meghíztál, nem is hiszed el, mennyire örült ennek.
Múlt héten váratlanul belázasodtál. Nem tulajdonítottunk neki nagyobb jelentőséget, mert van az így kis gyerekekkel, gondoltuk majd elmúlik. Kaptál kúpot, nyűgös is voltál kicsit, de elaludtál rendesen. Aztán a láz másnap is előjött, és hirtelen kitaláltad, nem akarsz enni. A napi rutin szerinti reggelit nem etted meg, főtt ételt nem fogadtál el, bébiétel, joghurt, Dörmi maci, Kinder szelet, tápszer, tejes ital, gyümölcs sem kellett, egyedül bulátát és abonettet voltál hajlandó magadba tömni, de azt is csak nagyon keveset. Ez így ment két napig, miközben az esti láz megmaradt. Kaptál kúpot és aludtál, de anyád egyszerre fordult be, és kifelé magából.
Az eredeti tervek szerint szombaton nagymamádnál töltötted volna a napot és az éjszakát is, amíg mi megünnepeljük anyád születésnapját, annak éjszakájával együtt. Ez lett volna az első alkalom az elmúlt másfél évben, hogy újra kettesben tölthettük volna az egész napot, estét és éjszakát is.
Beteg voltál, anyád nagyon féltett, és nem tudta, mitévő legyen. Nehéz volt neki az is, hogy ő már nem hívhatja fel az anyukáját megkérdezni, mit csináljon. Nem ettél, ami a fentiek miatt nála dupla stresszt okoz, mint másoknál. Én az első másfél napban még nyugodt voltam, azt hittem, ez gyorsan elmúlik, de ő nem: ötször járta körbe a közeli ABC-t, hogy neked kaját vegyen, két tucatnyi bébikaját tárazott be itthon, hátha eszel valamelyikből, de szinte semmit nem fogadtál el egész nap.
Így az történt, hogy estére elfogyott minden energiád, de mivel nem etted meg a vacsorádat sem, nem aludtál el. Ezért egyre nyűgösebb voltál, és ha nagy nehezen el is nyomott az álom, gyorsan felébredtél, mert gondolom, éhes voltál, de a kaja az nem kellett. Ez az ördögi kör azt eredményezte, hogy bár egyébként már este nyolc órakor csend van, most éjfélkor még nyöszörögtél, és olyan történt, ami másfél év alatt egyszer sem: hajnali két és három óra között ordítottál, ahogy az a torkodon kifért. Aztán csend lett, de negyed óránként feljajdultál, amire persze mindketten felébredtünk. Ott volt mellettünk a kaja, a tápszer, a buláta, és az éjszaka közepén nagyon fáradtan próbáltunk valamit megetetni veled, de semmi sem kellett. Nem tudtuk, miért van ez így, de azt láttuk, hogy két-három nap alatt jól láthatóan lefogytál.
Aztán vasárnap reggel hét órakor meguntam a kínlódást, és szóltam C-nek, megyünk a Heim Pálba. Akkor ő elküldött melegebb égtájakra, hogy miért parancsolgatok én neki, de ezzel nem foglalkoztam, mert tudtam, fáradt és kialvatlan, ami őt igazi házisárkánnyá varázsolja, de a tűzokádó fajtából. Nagyon durva volt, de végül csak eljutottunk oda is.
Tök kulturált, hárman fogadják a betegeket, színes figurákkal vannak kifestve a falak, relatíve pörgős a vizsgálat, több vizsgáló működött egyszerre, pedig vasárnap délelőtt volt. Bő negyed óra múlva megvolt a diagnózis: torokgyulladásod van, és hat fogad, ebből négy szemfogad jön egyszerre – én ennek nagyon örültem, mert titkon attól tartottam, nincs-e valami komolyabb bajod, vagy gond a veséddel, és nehogy be akarjanak fektetni. Megkönnyebbülve léptem ki a kezedet fogva a kórházból. Aztán majdnem tízezer forintot hagytunk a gyógyszertárban, de nem érdekelt túlzottan. Vasárnap még nyűgös voltál, hétfőn is, de lassan újra elkezdtél enni: elfogyott a reggeli, valahogy csak lement az antibiotikum és a többi vacak is. Keddre helyreált a világ rendje: elfogyott a reggeli, az ebéd és a vacsora is, és este nyolckor csend volt mindenhol.
Leszel még beteg, szerintem ennél jobban is. De nagyon rossz úgy ülni az ágy szélén, hogy fogalmunk sincs mitévők legyünk, és bár te szenvedsz, mi nem tudunk mit tenni.
Utolsó kommentek