Gyerekkoromban állandóan azt hallottam apámtól, hogy nem lesz belőlem semmi, én nem érek semmit, és máig gyötrelmesen kemény küzdelemnek érzem, hogy ne engedjem beteljesedni ezt a jóslatot.

Magamnak is be akarom bizonyítani, hogy érek valamit, hogy értékes és tehetséges ember vagyok, de szó szerint rettegek attól, hogy nem viszem semmire, ezért túlságosan is kerülöm a kudarcot. Épp ezért talán jó lett volna, ha fiatalon kiugróan sikeres vagyok, de az már szinte biztos, hogy nem leszek profi futballista, ünnepelt rocksztár, pódiumon pezsgőző autóversenyző, vagy az új Bill Gates, Mark Zuckenberg sem. Pedig, röhögjetek ki nyugodtan, de épp a fentiek miatt szerettem volna lenni. Sajnos apámmal újra nem beszélünk, így hiába is várnám azt, hogy egyszer leüljünk, és elmondja azt, amit annyira vártam mindig is: hogy büszke rám és elégedett velem. Akkor lenne rá esély, hogy lekerüljön ez a kereszt a vállamról.

Most, hogy túl vagyok a kötelező, magyaros panaszkodáson, nézzük a mérleg másik oldalát. Két gyönyörű, egészséges és okos nővel élek együtt, az egyik a feleségem, a másik a lányom. Ez akkor is boldogságot jelent, ha néha irgalmatlanul nehéz. Nagyon büszke vagyok rájuk.

Pozitív, hogy megtaláltam azt a szakmát, amit csinálni akarok, és amiben bízom benne, jó vagyok. Képzeljétek, tanítok egy egyetemen, a főnököm elismer szakmailag. Alkottam már néhány dolgot, amik talán jól mutatnak az önéletrajzomban. Egy korrekt cégnél dolgozom jó körülmények között, itthon kényelmes kanapéról nézem a HD tévénket. Van hol laknunk, van egy autónk, a magyar átlagbér felett keresek, egy fizetésből hónap végén, ha sokszor nehezen is, de kijövünk, és ha kis lépésekkel is, de haladunk előre. Gyarló vagyok, mert fontosak a külsőségek (még), jó érzés kiszállni az autómból a jó szerkómban és hazajönni a szép lakásunkba, de úgy vagyok vele, hogy ezek önmagukban lószart sem érnek: a legfontosabb dolog az, hogy egészséges vagyok, szeretek és szeretnek.

Így amikor a születésnapi bulimon összegyűltünk kábé húszan, összességében marha elégedett voltam magammal, ugyanakkor rettentően féltettem mindent, amit eddig elértem. Néha úgy érzem, hogy minden összetörhet egyik napról a másikra, és nem marad semmi. Tény, néhány dologgal tartozom még magamnak azok közül, amiket el akartam érni mostanra, de ha nem adom fel – és miért tenném - egy-két év csúszással azok is meglesznek. De ezek apróságok ahhoz képest, hogy milyen kurva jól nézett ki a feleségem azon az estén.