Drága gyermekem, apád végtelenül örül annak, hogy lassan szobatiszta leszel, de annak már jóval kevésbé, hogy lefekvés után hatszor hallatszik fel a szobád csendjében a címben említett mondat. Különösen azért, mert (már megint) fogalmunk sincs, mit kellene tenni. Szobatisztaságra szoktatni nem volt nagy truváj. Levettük a pelenkádat, és hagytuk, hogy felfogd magadtól, talán nem a világ legjobb dolga lepisilni a bokádat, még akkor sem, ha ez az elején számodra viccesnek tűnt. De ez volt a projekt könnyebbik része.

Balesetek persze voltak, a gusztustalanságokat kedvelők kedvéért elmesélem, volt olyan is, hogy a Balaton partján a csúszda tetején támadt kedved pisilni. Nem igazán foglalkoztál a mögötted álló (később igencsak visító) gyerekekkel, a csúszda aljában poroló (és gyorsan felkapott) balfaszokkal, és a kánikulában is játszótéren szerencsétlenkedő (de kapásból nagyon csúnyán néző) öntudatos szülőkkel. Te vigyorogva nézted végig azt is, ahogyan én a fagyizóból kölcsönkért szalvétával lemosom utánad a csúszdát.

Aztán ahogy telt az idő megtanultad, hogy pisilni hová kell. WC-re szoktál, bilit mi sosem használtunk, túl lusták lettünk volna kimosni. Igen, a szüleid lusták, törődj bele. Vettünk szűkítőt, ami arra jó, hogy nem tudsz seggest ugrani a csészébe, viszont arra is, hogy apa hajnalban tök álmosan ráüljön, és úgy induljon a reggele, hogy egy mackó figurás zöld műanyag darab áll ki a valagából. Megosztottam veled az élményem, azóta ha szűkítő nélküli WC-t látsz, van képed megkérdezni: apa, eltörted?

A budira ülés azért marha menő, mert a legjobbkor hozod tudomásomra ilyen irányú szándékod. Például a Deák téren a dugóban, ahonnan a legnagyobb szerencsével is húsz perc mire hazaérünk. Ilyenkor apád két részről érez elég erős nyomást: egyrészt egy igen vékony és némi tájszólással vegyített hang a hátsó ülésről ezt folyamatosan a tudomásomra hozza, másrészt anyád a nyakam szegné, ha belevizelnél a méregdrága gyerekülésbe, aminek szerintem nem is tudja, hogy kell kimosni a huzatát. Nagy kérdés, hogy ő bírja tovább, vagy te leszel hamarabb 18 kiló, hogy le kelljen cserélni.

De mindezen túl voltunk, vettem új szűkítőt, strapabírót, és haza is értünk. Huh, pisilünk, close call. Innen jön a show, mert a) anyád szerint ne álljál a csempén, mivel akkor tuti megfázol, álljál a térdemen, mert akkor nem. Én megfázhatok, az nem számít. B) a nadrág alatt ott a harisnya, alatta a body, három kurva gombbal, amit állandóan félre gombolok, közben persze izegsz-mozogsz, nehezebb a bugyidba jutni, mint anyádéba két üveg Gere rozé után. C) jön a Laokoón csoportot is megszégyenítő, hihetetlen mozgáskultúrát igénylő mozdulatsor: a térdemen állsz fél kilónyi ruhával a bokádon a 0,79 négyzetméteres lakótelepi WC-ben, közben imádkozom, hogy nyugton állj, ne nyúlj bele a budiba és ne is pisilj be közben. D) egy laza mozdulattal úgy kell ráültetnem téged az Oltárra, hogy lehetőleg a body hátul ne lógjon a valagad alá, mert ha azt lepisiled, mit sem ért az egész hűhó. E) Minderre alig van több időm, mint Forma 1-es szerelőnek a kerékcserére.

Aztán húsz perc múlva mentünk fürödni, előtte újra pisiltünk, végigcsináltam a fenti tortúrát. Fürdés után, pelenkázás előtt megint. Lefekvés előtt, már pizsamában újra. Aztán amikor végre becsukjuk rád az ajtót a szokásos, szeretetteljes mondat kíséretében (Ne kelljen újra bejönnöm!) és szusszanok egyet, hogy végre megnézhetem a tabletemen, hogy áll a vidámparkom, (Prehistoric Park, csak flúgosoknak) a lakótelep csöndjét egy vékony, ám igen határozott hang töri meg: Pisilni keeeeeeeeeell!

Ajtó kinyit, gyerek áll a kiságyban és röhög. Csúnya nézés, a gyerek röhög. Gyerek felkap, WC lámpa felkapcsol, A-tól D-ig végigcsinál, de érdekes, még mindig van termés. Gyerek kiságyba vissza, szokásos mondat, villany lekapcsol. Két perc eltelik, és jön a varázslatos pisilni keeeeeeeeeeell. Szülő morog, kiesik a szájából a vacsorára elé tett mákos tészta: nem megyek be hozzád, piszok kölyke. De mire a mondat végi ponthoz ér már nyílik az ajtó, gyerek áll a kiságyban és röhög. Csúnya nézés, keresetlen szavak, a gyerek röhög. Gyerek felkap, WC lámpa felkapcsol, A-D-ig végigcsinál, tíz csepp a termés, gyerek kiságyba vissza, szokásos mondat, villany lekapcsol.

Innentől a pisi és a keresetlen szavak mennyisége fordított arányosságban állnak egymással. A rekordunk eddig lefekvés után hat pisilés, és kapaszkodj meg, lányom: mind a hatszor tudtál valami produktumot termelni a csatornának. De mostanában ezt játszod délben és reggel ébredés után is ez az első tevékenységed, mind apádnak. A pechem az, ha én reggel pont ilyenkor merem tartani a szokásos meditatív szeánszomat (Facebook olvasás) a lakás egyetlen helységében, ahol egyedül lehetek. Mert ilyenkor anyád jó esetben kopog, morcos reggeleken őrült módjára veri az ajtót, hogy haladjak már.

Amit nem tudunk, hogy vajon helyes-e téged hatszor is kihozni lefekvés után. Nem tudjuk, mi lenne a helyes, hogy maradj bent és szokd meg, hogy egyszerre pisilj ki mindent, vagy ha úgy adja a balsorsunk, tízszer is játsszuk végig a kerékcserés folyamatot. Helyes-e korholni téged ezért, egyáltalán szórakozol-e velünk, vagy csak egyszerűen nő vagy, és ezért kell állandóan pisilni? Netán már most igényled azt, hogy kicsit sorban állhass a női WC előtt?

Fogalmunk sincs. Talán a kommentelők (ha vannak egyáltalán) majd megmondják a frankót.