Azt hinnéd, majd ők segítenek. Először azt is hiszed. De közben szemrebbenés nélkül lehúznak, átvernek, mint minket az Elefániban. Megvetették velünk a babakocsit, mekkora királyság már, mi is örültünk, hogy megúsztuk 75 ezer forintból. De egy hónap után kiderült, rosszul választottunk. 

C a héten hívott fel, hogy új babakocsi kell. Először kiröhögtem. Tegnap este végig úgy éreztem, ő az értékesítő, én pedig a behálózandó ügyfél. Érvelt hogy kicsi, nem fér el benne az ügyfél, mutatta, amit kinézett, (ABC design, mamba, narancssárga-fekete) a reklámját, mindenjét. A hátam közepére sem kívántam, hogy ezért pénzt adjak ki. Ma összehasonlítottam a kettőt élőben, és visszagondoltam arra a pillanatra, amikor megvettük a miénket, és arra a faszra, aki az Elefániban eladta nekünk. 

Elmondtam akkor a kölyöknek világosan: ennyi pénzem van, de ráfizetek, ha kell, viszont azt akarom, hogy két gyereket végigcsináljon velünk. Mondta nézd meg ezt, zöld és narancssárga, ebbe beledughatod barátom a lányod után a fiadat is. Megörültünk, mondtam C-nek, emelgesse kicsit, bírja-e. Bírta. Kérdeztem az arcot, van-e más, amit ebben a kategóriában ajánlani tud, azt mondta, ez a legjobb, ennél jobbat nem találok. Elégedetten csengettem ki a pénzt, és pakoltam be az autóba a marha nagy dobozt, még egy ötszázast is adtam a srácnak hálából, hogy segített. 

Gondolom jót vigyorgott, hogy talált még egy barmot, akinek eladta ezt az ipari hulladékot. A hordozóról elfelejtette megemlíteni, hogy a lányom egy hónaposan ki fogja nőni, hogy olyan ív van az alján, hogy szinte ül benne, hogy a babakocsi alján lévő tartóba semmit nem tudsz belepakolni, mert egy X formájú átkötés van felette. Arról sem sikerült tájékoztatnia, hogy a most 4350 grammos lányom a maga 58 centijével lényegében kinőtte azt a mózeskosarat, amiben fél éves koráig simán el kellene féltenie. 

A hordozója akkora, hogy ha éhes vagyok, nem fér bele az uzsonnám. 75 ezer forintot dobtam ki az ablakon azért, mert nem mondták meg, hogy baszd meg haver, fizessél még tizenötöt, és kapsz egy normálisat. 

Egy hajszálnyira voltam ma attól, hogy bemenjek a kamaraerdei Elefániba, és rájuk borítsam az asztalt. Hogy úgy üvöltsek, ahogy a torkomon kifér, miszerint csesszétek meg, miért vágtatok át így?

Amikor megláttam az egyébként borzasztóan lehúzós Brendonban a C által kinézett 80 ezres babakocsi - lehetne 65 is, használtan, de az lila, és nekem az nem kell, igazi fradista nem tol lila kocsit - mellé még 30 a maxi cosi hordozó, majdnem tökön szúrtam magam. Beletettem a gyereket az új hordozóba, és rá kellett döbbennem, hogy tényleg semmi helye nincs az általunk megvett digó gyártmányú szutyokban. 

A különbség kábé annyi, mintha egy fapados, első generációs Swiftből átülnél egy Ford Focusba. Semmi luxus, semmi különös, egyszerűen tudja, amit kell neki. 

Úgyhogy adhatom el a régit, vehetem meg az újat, a hordozó már megvan. Az egész kalamajka azért van, mert rossz babakocsit vettem, ami azért történt így, mert a) nem értek hozzá, első gyerek b) olyan üzletbe mentem, ahol az eladó sem értett hozzá c) az eladó le sem szarta, hogy én jól járok-e, vagy sem. 

Királyak ezek a bababoltok. A Brendon képes hatezer forintért adni egy gyerekjátékot újszülötteknek. A Minimanó olyan tanfolyamra közvetít ki, amelyik hazavágja a kismamákat, az Elefániban pedig lehúznak, átvágnak, és közben még mosolyognak is hozzá. Az eladók nyolcvan százalékának nincs gyereke, és úgy néznek a tiédre, mint a véres rongyra. 

Vállalj gyereket barátom. Baszhatod a régi életed, pénzed nem lesz, az állam nem támogat, szabadidőd nincs, minden kurva drága, az asszony idegbeteg, és még át is basznak. A gyerek azért jó benne.