Csinálj gyereket, énekli az Anima Sound System. Csinálj. De készülj fel arra, hogy magadon segíts, mert az ország és aktuális kormányzata csak hátráltatni fog.
Baromira családközpontú államunk van, papíron. Alapértéke a család, addig, amíg az szavazókat hoz. Hogy utána hogyan élsz meg, miként lesz kertes házad, autód, boldog polgári életed, évi egy nyaralásod, taníttatott gyerekeid, és néhány agyvérzésed, azt a politikusok nagy ívben szarják le.
Látom a tévében, hogy kampány indul az abortusz ellen. Teljesen egyet tudok érteni vele. A baj csak az, hogy a felszínt kapargatják ahelyett, hogy a mélyben gyűrűdző problémákat oldanák meg.
Nem vagyok negyven feletti, kapuzárási pánikos, új alomba gyereket pottyantó faszi. C sem harmincon túli, marketinges, vagy PR-os picsa, aki örül, hogy 35 évesen végre gyereket csinált neki valaki. Teljesen normális harminc alatti házasok vagyunk, nagy tervekkel, vágyakkal. Előttünk az élet.
Most vennünk kell egy autót, és tervezzük a költségeinket. Úgy kell öt évre terveznem, hogy egy fizetésből kell megélnünk két év múlva, mert C akkor már alig kap valami pénzt. Nagymama nem tud vigyázni a gyerekre, arra pedig az én feleségem ne keressen, hogy valaki más nevelje a gyerekünket. Maradok én, és a munkahelyem, amit azért a mai világban marha egyszerű elveszíteni. Ha kirúgnak, nagy baj van, mert amíg nem találok munkahelyet, lényegében nincs bevétele a családnak.
Keressünk megoldást, mit fogunk csinálni?
A terv, menjen anyuka dolgozni részmunkaidőben. Oké, menne. De olyan szinte nincs is. Magyarországon a részmunkaidőben dolgozók foglalkoztatottakon belüli aránya 5,5%, az EU átlaga 18%. (forrás: Index.hu) Tehát vagy marad itthon a gyerekkel pénz nélkül, egy fizetésre, vagy szerencsénk van, és talál részmunkaidős állást, és bölcsödét valahol. Ebben az esetben lepakoljuk a gyereket, és jön C számára is a taposómalom, ahogy azt olyan sokan csinálják itthon manapság. De akkor hol marad a család, a meleg otthon? Lesz két estére hullafáradt szülő, egy nyűgként kezelt gyerek, aki úgy nő fel, hogy azt nem látja sem az anyja, sem az apja. Ki megy szabadságra, mikor beteg a csemete? Kit rúgnak ki először ezért?
B terv, jöjjön a második gyerek. A gondjaid nem megoldódnak, duplázódnak.
Mi lesz így velünk? - tettem fel a kérdést életem párjának. Egymásra néztünk, és nem tudtuk. Nem tudjuk, mi lesz öt év múlva, miből fogunk megélni, mi lesz, ha én állás nélkül maradok.
Nem vágyom én palotára, luxusra. Tisztes polgári életet szeretnék egy feleséggel, két gyerekkel, egy családi, és egy bevásárló autóval, évi egy nyaralással, kutyával, macskával, egy százötven négyzetméteres, háromszobás házban, amiben a luxus a mosókonyha lenne, és a fűtött garázs. Szeretni akarom a feleségem, a gyerekeim, és a munkám. Egy évnyi fizetésemet szeretném megtakarításként látni, és ha kitalálom, hogy elmegyünk síelni, akkor megtehessük. Ezek nem nagy vágyak, az átlag magyar számára azonban sajnos az álom kategóriáját alkotják. Lehet, nekünk sem lesz meg soha.
Úgy érzem, az én vállamon a felelősség, mert az én világomban az asszony nem dolgozik, az ő feladata nehezebb, és nemesebb ennél: összetartja a családot, neveli a gyereket, és otthont teremt. Nem egy multinál gályázik napi tizenkét órát.
A játék kedvéért nézzünk egy elméleti tervet. Gyerek nélkül. Dolgozunk, mindent csak magunkra költünk. A fenti terv tíz éven belül elérhető. Ilyenkor, és ezért teszi fel magának a kérdést a csóró magyar: kell ez nekem, nem nagy ár ez? Ezért van az, hogy a velem egyidős ismerőseim kutyát vesznek ahelyett, hogy gyereket csinálnának. A facebook üzenőfalam szőrös dögök képeivel van tele ahelyett, hogy egészséges magyar gyereket látnék.
Legyünk optimisták, fasza gyerek vagyok, bejönnek a terveim, dolgozom, és sok pénzt keresek. Mi történik? Kimaradok mindenből, mert mindig a pénzt hajtom. A feleségem hiányolni fog otthonról, én örülök, ha van tíz perc nyugalmam. A hobbi, szabadidő, kikapcsolódás fogalma megszűnik létezni. A gyerekeim nélkülem nőnek fel, a feleségem többet beszél velem telefonon, mint élőben. Vajon boldog leszek?
Utolsó kommentek