Apa születik

2010-ben meghoztam életem legfontosabb döntését. Ez arról szól, hogyan viselem a következményeit. A blogot a gyermekeimnek írom, majd egyszer megmutatjuk nekik.

E-mail

Ha megmondanád a magadét, vagy van egy jó tipped: apaleszek @ freemail.hu

Utolsó kommentek

  • : @kacsa.: Maximálisan egyetértek a hozzászólásoddal. (2017.01.20. 03:52) Születésnapok
  • : @Pic: Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Az egyszerűbb sok esetben több. (2017.01.20. 03:50) Születésnapok
  • Bryan Beersworth: @Hizdahr zo Loraq: Ettől aztán ne, lesznek ennél cifrább sztorik is, mindig az a lényeg, hogy tudj... (2017.01.19. 14:50) Születésnapok
  • kacsa.: @sony: Lehet, azóta változott a világ, de nekem soha nem szerveztek a szüleim születésnapi zsúrt, ... (2017.01.19. 14:23) Születésnapok
  • neduddgi99: @Kovácsné: Tökéletesen igazad van, érdemes megnézni az "Aranyélet" első évadád, az tökéletes korra... (2017.01.19. 14:16) Születésnapok
  • Utolsó 20

Fogy a magyar - így nem is csodálom

2011.05.15. 00:25 Bryan Beersworth

Csinálj gyereket, énekli az Anima Sound System. Csinálj. De készülj fel arra, hogy magadon segíts, mert az ország és aktuális kormányzata csak hátráltatni fog. 

Baromira családközpontú államunk van, papíron. Alapértéke a család, addig, amíg az szavazókat hoz. Hogy utána hogyan élsz meg, miként lesz kertes házad, autód, boldog polgári életed, évi egy nyaralásod, taníttatott gyerekeid, és néhány agyvérzésed, azt a politikusok nagy ívben szarják le. 

Látom a tévében, hogy kampány indul az abortusz ellen. Teljesen egyet tudok érteni vele. A baj csak az, hogy a felszínt kapargatják ahelyett, hogy a mélyben gyűrűdző problémákat oldanák meg.

Nem vagyok negyven feletti, kapuzárási pánikos, új alomba gyereket pottyantó faszi. C sem harmincon túli, marketinges, vagy PR-os picsa, aki örül, hogy 35 évesen végre gyereket csinált neki valaki. Teljesen normális harminc alatti házasok vagyunk, nagy tervekkel, vágyakkal. Előttünk az élet. 

Most vennünk kell egy autót, és tervezzük a költségeinket. Úgy kell öt évre terveznem, hogy egy fizetésből kell megélnünk két év múlva, mert C akkor már alig kap valami pénzt. Nagymama nem tud vigyázni a gyerekre, arra pedig az én feleségem ne keressen, hogy valaki más nevelje a gyerekünket. Maradok én, és a munkahelyem, amit azért a mai világban marha egyszerű elveszíteni. Ha kirúgnak, nagy baj van, mert amíg nem találok munkahelyet, lényegében nincs bevétele a családnak. 

Keressünk megoldást, mit fogunk csinálni?  

A terv, menjen anyuka dolgozni részmunkaidőben. Oké, menne. De olyan szinte nincs is. Magyarországon a részmunkaidőben dolgozók foglalkoztatottakon belüli aránya 5,5%, az EU átlaga 18%. (forrás: Index.hu) Tehát vagy marad itthon a gyerekkel pénz nélkül, egy fizetésre, vagy szerencsénk van, és talál részmunkaidős állást, és bölcsödét valahol. Ebben az esetben lepakoljuk a gyereket, és jön C számára is a taposómalom, ahogy azt olyan sokan csinálják itthon manapság. De akkor hol marad a család, a meleg otthon? Lesz két estére hullafáradt szülő, egy nyűgként kezelt gyerek, aki úgy nő fel, hogy azt nem látja sem az anyja, sem az apja. Ki megy szabadságra, mikor beteg a csemete? Kit rúgnak ki először ezért? 

B terv, jöjjön a második gyerek. A gondjaid nem megoldódnak, duplázódnak. 

Mi lesz így velünk? - tettem fel a kérdést életem párjának. Egymásra néztünk, és nem tudtuk. Nem tudjuk, mi lesz öt év múlva, miből fogunk megélni, mi lesz, ha én állás nélkül maradok. 

Nem vágyom én palotára, luxusra. Tisztes polgári életet szeretnék egy feleséggel, két gyerekkel, egy családi, és egy bevásárló autóval, évi egy nyaralással, kutyával, macskával, egy százötven négyzetméteres, háromszobás házban, amiben a luxus a mosókonyha lenne, és a fűtött garázs. Szeretni akarom a feleségem, a gyerekeim, és a munkám. Egy évnyi fizetésemet szeretném megtakarításként látni, és ha kitalálom, hogy elmegyünk síelni, akkor megtehessük. Ezek nem nagy vágyak, az átlag magyar számára azonban sajnos az álom kategóriáját alkotják. Lehet, nekünk sem lesz meg soha.

Úgy érzem, az én vállamon a felelősség, mert az én világomban az asszony nem dolgozik, az ő feladata nehezebb, és nemesebb ennél: összetartja a családot, neveli a gyereket, és otthont teremt. Nem egy multinál gályázik napi tizenkét órát. 

A játék kedvéért nézzünk egy elméleti tervet. Gyerek nélkül. Dolgozunk, mindent csak magunkra költünk. A fenti terv tíz éven belül elérhető. Ilyenkor, és ezért teszi fel magának a kérdést a csóró magyar: kell ez nekem, nem nagy ár ez? Ezért van az, hogy a velem egyidős ismerőseim kutyát vesznek ahelyett, hogy gyereket csinálnának. A facebook üzenőfalam szőrös dögök képeivel van tele ahelyett, hogy egészséges magyar gyereket látnék.

Legyünk optimisták, fasza gyerek vagyok, bejönnek a terveim, dolgozom, és sok pénzt keresek. Mi történik? Kimaradok mindenből, mert mindig a pénzt hajtom. A feleségem hiányolni fog otthonról, én örülök, ha van tíz perc nyugalmam. A hobbi, szabadidő, kikapcsolódás fogalma megszűnik létezni. A gyerekeim nélkülem nőnek fel, a feleségem többet beszél velem telefonon, mint élőben. Vajon boldog leszek? 

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apaszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr422904527

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

c_url 2011.05.15. 05:46:37

Hello, Bryan... panaszkodsz-e vagy dicsekszel?

Orulj, hogy 30 alatt nektek sikerult az, amirol mas csak almodozhat... legy halas inkabb azert, amit kaptal az elettol: rendezett anyagiak, lakas, auto, csalad. Igazad van sok dologban, de nekem ugy tunik, jodolgodban kicsit... elvetetted a sulykot

kakaosbogre 2011.05.15. 11:38:55

C_url! Én annyira nem szeretem ezt a tipikusan magyar hozzáállást! Most miért kell ezért Bryant leszólni???Ha már valaki nem hal éhen a hó végére, esetleg telik neki egy kis lakásra meg egy használt autóra, az már luxusban él és nem is vágyhat többre???? Nem azért, de amiket Bryan leírt, azok a legtöbb ember normális vágyai, nem pedig luxus és egy csomó nyugati országban az emberek jó részének alap (nem is véletlen, hogy egy csomó fiatal eltűz ebből az országból).
Most azért, mert nem egy putriban lakik tizenharmad magával, nem vágyhat többre a családjának?
Igen, képzeld, én is arra vágyom, hogy anyagi biztonságban nevelhessük fel a férjemmel a gyerekeinket, hogy ne kelljen a boltban a nálam lévő pénzt számolgatni, hogy tudok neki venni még egy Túró Rudit. Hogy legyen időnk egymásra, ne csak a munka legyen, ha szeretnénk elmenni kirándulni vagy nyaralni néha (nem a Maldív-szigetekre), akkor megtehessük, mert ezek a közös élmények sokat adnak a családnak. Ha a gyerekem szeretne sportolni vagy zenét tanulni, akkor ne kelljen azt mondanom neki, hogy nem teheti, mert nem fér bele a keretbe. Hogy ne egy pesti sötét gangos lakásban nőjön fel veszélyes környéken, ahol semmi zöld nincs a közelben, hanem valami gyereknek valóbb, egészségesebb, biztonságosabb helyen. Hogy lehessen egy olyan autónk, amivel nemcsak, hogy mobilak vagyunk, de nem kell azon gondolkodni, hogy a csomagtartóba a gyerek babakocsiját rakom be összecsukva, vagy az össze többi cuccunkat, mert a kettő nem megy már... Igen, ezek nem létszükséglet dolgok, Afrikában pl. felnőnek gyerekek enélkül is, de jelentősen hozzájárulnak az ember életminőségéhez.

c_url 2011.05.15. 14:00:58

Kedves Kakaosbogre!

Ami nálam kiverte a biztosítékot, az az volt, hogy Bryan - nyilván a koránál is fogva - úgy beszél ezekről a dolgokról, mintha mindez neki alanyi jogon járna. Meg hogy az állam meg a politikusok leszarják, hogy neki telik-e nyaralásra... igen. Miért kellene hogy állami feladat legyen például ez?? Ráadásul szerintem nem is igaz így, ahogy Bryan leírta: nézd meg az újonnan bevezetett családi adókedvezményt. Én gyermektelenül semmilyen jogcímen, semmiféle kedvezményre nem vagyok jogosult... viszont minden nap hálát adok azért, amim van, bízva abban, hogy egyszer nekem is megadatik, hogy gyerekem legyen.

A másik pedig, hogy nem kizárólag azért nem születnek gyerekek, mert az embereket nem támogatja az állam ebben. (Bár nagyon jól tudom, hogy milyen nehéz a gyereknek bölcsődei, óvodai helyet szerezni, kisiskolás korában megoldani az elhelyezését a hosszú nyári szünetekben stb.) Nálam sem pénzkérdés, hogy még nincs gyerekem.

Nekem nem azzal volt bajom, hogy többet szeretne a családjának, hiszen ez a normális. A szemellenzős általánosítással, azzal volt bajom.
Úgy vélem, hogy az életben minden megtörténhet.. Sehol sincs törvénybe iktatva, hogy Bryan nem lesz például "negyven feletti, kapuzárási pánikos, új alomba gyereket pottyantó faszi".

Igazad van, de én nem szóltam le Bryant, csak nem lehet mindenről ugyanaz a véleményünk.

IrishOak 2011.05.15. 14:21:12

Ez kemény téma!
most elmegyek suliba -és a filozófiai szakszeminárium talán elegendő lesz, hogy összeszedjem a mondandómat.

Mert van! nagyon markáns véleményem.Pont azért mert régen -amikor még valóban segített az állam -is szültem és felneveltem egy gyereket, és most is, amikor pont azt érzem,amit Bryan leírt!
Nagy bajok lesznek itt hamarosan -és nem hogy könnyebb lenne a gyerekeinknek, még ki is rugdossák alóluk a padlót. :-(

kakaosbogre 2011.05.15. 15:40:32

IrishOak, várjuk a véleményed, meg a tapasztalataid!!!

C_url! Bryan a nyaralás meg a ház mellett sok fontos problémát érintett, amit "családbarát" kormányunknak kéne megoldani vagy segíteni. A családi adókedvezményről a véleményem, hogy bakfitty, kérdezz meg róla nem túl magas jövedelmű családokat, hogy az mennyiben segítség és amiatt mennyivel több gyereket tudnak bevállalni... Ezzel, illetve az új adózással páran nagyon jól jártak, lásd már számtalan helyen bemutatták, hogy kedves politikusaink hány százezer forinttal többet visznek haza most, pláne, ha 3 vagy több gyerekük van, de egy átlagos vagy szegény család nem igazán járt jól, pedig nekik lenne szükségük segítségre, nem azoknak, akiknek eddig sem voltak komolyabb anyagi problémáik.
A fontosabb inkább a bölcsődei és óvodai helyek teremtése lenne, mert különben nem tud visszamenni az anyuka dolgozni, még ha olyan szerencsés helyzetben van is, hogy van hová visszamennie, ami ritka.... A család napközik és magánbölcsik nagyon drágák, sokszor az anyuka egész fizuját elviszik! De néha nincs választás, mert a munkahely azt mondja, hogy vagy visszajössz most és oldd meg a gyerekelhelyezést, mert az állami bölcsibe mire bejutsz, addigra már nem biztos hogy lesz biztos helyed nálunk... Részmunkaidő szintén hiányzik, bölcsibe, oviba oda kell érni fél5re a gyerekért, én teljes munkaidőben 2 kezemen meg tudom számolni hányszor mentem haza fél6kor (amíg hivatalosan a munkaidőm tart), ill. inkább 6 körül több év alatt. Apuka, nagyszülők nem tudnak érte menni (nagyszülők több mint 120 kmre élnek). Részmunkára és távmunkára ösztönözni kéne a cégeket kedvezményekkel, egyéb dolgokkal, ami szintén a kormány dolga lenne. Két 10-12 órában dolgozó szülő nem tud kellőképpen odafigyelni a gyerekére és elegendő időt fordítani rá, akármennyire is szeretné.
Nem egy tanulmány kimutatta, hogy ott szülnek több gyereket a nők, ahol nagy a foglalkoztatottságuk.
Az sem sokat segít, hogy folyton változik a családtámogatási rendszer, ami a baba fogantatása pillanatában él, nem biztos, hogy érvényes lesz már mire a gyerekem megszületik. Emiatt nem tudnak előre tervezni a szülők, nagy a bizonytalanság, ami szintén nem segít a dolgon. Nagy a munkanélküliség, nincs biztos állás, ki tudja mikor raknak ki az utcára és most már a munkanélküli is ugye kevesebb ideig jár...
És még folytathatnám. Ilyen körülmények közé tényleg bátorság gyereket szülni. Pláne ha az ember szeretné mondjuk nem a létminimumon szenvedve felnevelni, hanem megadni neki minél többet egy sikeres életkezdéshez. :-(
Nekem sajnos van több olyan ismerősöm, aki a pénz miatt nem vállal gyereket. Két jövedelemből+ a mellékállásaik jövedelméből is alig élnek meg, ha kiesne az egyik fél, akkor nagyon nagy bajban lennének.

VaTi 2011.05.16. 06:24:25

Normális célok... lennének egy normális országban. Látod? Itt kapsz érte, hogy mersz ilyenre vágyni. Elégedj meg a havi 10.000 adókedvezménnyel, ami elmegy pelenkára. Aztán kuss. Bazzz...
Pedig szerintem a gyerekesek nem vágynak arra és nem is várják el, h extra kedvezményeket meg kitudjamilyen kánaánt kapjanak, csak ne akadályozzák már folyton őket! Ne változtassák naponta a játékszabályokat! Aki azt hiszi, hogy 10.000,- Ft mekkora ajándék, annak küldök egy listát. Mikor a gyereket vártam, készítettem egy táblázatot. 1. oszlop: mire van szükség a gyerekhez indulókészletként: ruhától kiságyik tematikusan csoportosítva. 2. oszlop: árterv: első körülnézésre nagyságrendileg mekkora összegekkel kell számolni. 3. osztop: ár, tények: mekkora összegért vettük meg ténylegesen, miután körülnéztél neten, üzletekben, megkerested az akciókat és a legkedvezőbb ár/érték arányt. Az árnál a terv és a tények között sikerült majdnem egy felére csökkentést elérni és nem is vettünk úri huncutságokat, és így volt majdnem 200.000,- Ft. Csak az indulókészlet, mielőtt megszületne. Aki szerint a havi 10.000,- akkorát dob, annak átadom a költségeket.
C_url! Jódolog? Egy gyerek csődközelbe visz vazze, és igen, egy normális apuka aggódik a fentieken. Mert szeretne normális életet adni a családjának (micsoda mesrész elképzelés) és agyal a megvalósításon. és Bryan sem ajándékba várja ezt a politikától. Csak ne akadályozzák már, vazze!

IrishOak 2011.05.16. 11:07:18

No most hosszú leszek és ... radikális:-)

A mai családpolitika sem papíron sem a valóságban nem családcentrikus!
Az a csoda, hogy egyáltalán az emberekben jelentkező ösztön alapján születnek még gyerekek.

Régen egy gyermek megszületésekor a gyermek születésével járó támogatási összegek bőven fedezték az indulás költségeit.
87-ben pl az átlagbér 4000 ft-volt a családi pótlék 2.800 a szülési pénz 14000 ft. egy kombi kiságy 3000ft. egy kising 30 ft, egy rugdalózó 80ft. egy babakocsi 1200ft. Tehát a szülési pénz elegendő volt az indulásra. A családi pótlék pedig tényleg a gyerekre költhető volt úgy, hogy az ember még nyitott egy számlát,és be is tudott rakni 18 évig.
Ma az átlagkereset 150.000 ft a családi pótlék 12.200,a szülési pénz 64.000ft egy pont olyan kombi kiságy 80.000 egy babakocsi 60-150 e. egy kis ing 800 egy rugdalózó 2000.
Már itt behajol az ember maga alá.

Az csak szubjektív, hogy 87-ben egy liter anyatejért 90 ft-ot fizettek, ma meg 1800ft-ot:-DD

Mindig is dívott,hogy nálunk 3 évig "fedezett" az állam az otthonlevést.Ez önmagában nem baj, de az már a nagyobb baj, hogy régen visszavárták a mamát, most meg gyakorlatilag kizárólag hátrány, ha valakinek van gyereke.(Hisz beteg lehet, vagy szabadságra menne az ember )
Régen -mivel mindenkinek volt gyereke, vagy legalábbis látott "közelről" olyat -így toleránsabbak, és normálisabbak voltak az emberek egymással.Ennek viszont semmi köze ám a termelékenységhez! sőt!.

24 éve átlagosan 160ezer gyerek született ma kb 90 ezer.
A társadalmi torzulást pont az okozza, hogy az élethez szükséges alapdolgok erősen torzultak.
Az átlagkereset nem elég ahhoz, hogy gyarapodjon az ember. A stagnálás, pedig maga a visszafejlődés. Ennek az eredménye, hogy nem mer egy fiatal(sem) gyereket vállalni. Mire?

Persze aki szeretne gyereket az azt mondja, hogy bármi áron vállalnám. De ez csak részben igaz ám! Pont azért jut el az ember 18-35 vagy még későbbi korára abba helyzetbe, mert előtte fontos, és értékes eleme volt az alapértékeinek, hogy legyen biztonság, tartalék, és döntési szabadság.
Ez időbe telik... pont azok szülnek 30-40 felett( én sem vagyok kivétel) akik az új világ kihívását tekintették elsősorban kiugrási lehetőségnek, és csak a biztonság után következik a gyermek "vágyása". Hisz a gyerek -szakadatlan kötelezettség.Soha nem szűnő késztetés, és feneketlen pénznyelő.(az iskolai évek kezdik igazából a nagy terheket, aztán az egyetem... húúú .. az ingyen egyetem... a legdrágább)

Nagyon érdekesen drámai látni a visszafejlődést, és azt ahogyan ellehetetlenítik a gyermek vállalását.
Bár az első után már a többi nem olyan nagy anyagi, és egyéb vállalkozás, azért az iskolaévektől viszont tényleg "fejenként" kell számolni.(Ezért van ekkora nagy különbség a két lányom között, hisz én is a elkezdtem tanulni, multinál vezetőként dolgozni.Ebbe nem fért bele még egy, vagy két gyerek.Most meg rám tört a pánik, hogy atyavilág... nem is láttam felnőni a lányomat -legalábbis nem emlékszem rá:-D mi történt 22 év alatt:-D

Az ember nem akar semmi átlagtól eltérőt.Normális, rendezett, nyugodt életet szeretne magának, és a családjának is. Ez mára teljesen megszűnt. Kizárólag a túlélésre játszik mindenki aki gyereket vállal fiatal korban.
A nő hiába tanul - nem várják vissza, vagy tönkre teszik,ha visszamenne.A gyermektámogatás, egy vicc, röhögség, bruhaha... akkor inkább senkinek ne adjanak semmit! De akkor tényleg senkinek semmit... Vagy az állam lássa be, hogy "régen" amikor az minden születendő gyermekhez-és csakis hozzá! kötődött ;a támogatás az mégiscsak meghozta a gyümölcsét.
Az első gyerek kapja meg a legmagasabb családi pótlékot, aztán minél többen vannak annál jobban csökkenhetne ez az összeg. Így pl lehet egy optimális 3 gyermekes családmodellt támogatni... az már növekedést generál, hisz nem csak önmagukat pótolják a szülők.
De most pont azt a tendenciát látom, hogy ha születik gyereked, akkor fulladj meg a bajoddal,és reszkess, hogy holnap mi lesz.... ez nagy katasztrófához fog vezetni.:-(

IrishOak 2011.05.16. 11:22:34

Bocsánat az elütésekért, csak a Lilim mindig igyexik belegépelni a soraimba:-)) meg nyitogat oldalakat... :-D

Szval: Nekem volt szerencsém az első gyereket akkor szülni, amikor még valóban érték, erő, és megbecsülendő dolog volt a család, a gyerek.
Aztán szakadás....

Most pedig szültem úgy, hogy kínos nevetéssel veszem tudomásul, hogy ha nem lettem volna annyira "félős" és az új világ kihívásaitól aktív,és nagyon ambiciózus akkor még az a kis tartalékom sem lenne, amire majd két éve azt mondtam: no jöhet még egy gyerek...
De a két éve még biztos "érzéseim" elszálltak ám ... úgy porrá váltak, mint a nagyobbik lányom plüssmackója.
Még jó, hogy a férjem helyt áll, -de őt is féltem: nem lehet a végtelenségig egy ember tehetségét szipolyozni, mert a Lilinek is fel kell nőnie.
Ahogy elnézem a nagyobbnak könnyebb volt, ahogy nekünk is könnyebb volt!
A nagyobb lányom meg is mondta: 30 alatt nem látja reálisnak, hogy szüljön... mire? hogy? miként? pedig már felnőtt, csak látja a végtelen szakadékot, és felméri ésszel,hogy nem lehetséges a küldetés!

kakaosbogre 2011.05.16. 11:49:37

IrishOak, nagyon jókat írtál! Durva, hogy ennyire nagy a különbség a pénzbeli támogatások között....

Régebben, mikor jóval több gyerek született még az is nagy könnyebbség volt, hogy a családban, ismeretségi körben mindig volt kisgyerek és a babát váró párnak a rokonok és barátok sok mindent tudtak kölcsönadni. Kismamaruhákat, babaruhákat, kiságyat, babakocsit, etetőszéket, stb. így nem kellett mindent megvenni. Nálunk most pl. nincs senki sem a családban (az ismeretségi körben is csak 1 gyerek), aki nekünk segíteni tudott, mert nincs kisgyerek... Egy baráti pártól tudtunk kölcsönkapni egy járókát meg egy hintát, azoknak nagyon-nagyon örültünk. De legalább mi már tudunk segíteni majd pár barátnak meg rokonnak, ha ott jön majd a baba és nekik könnyebb lesz. :-)

kakaosbogre 2011.05.16. 12:09:10

@c_url: Nyaralás: bár luxusnak tűnik jelen pillanatban a magyarok többségének, de igenis fontos. Okos emberek már kimutatták, hogy ahhoz, hogy a dolgozók a maximumon tudjanak teljesíteni, ahhoz évi minimum 2 hét, de inkább mondjuk 3 hét egybefüggő szabadságra, pihenésre, kikapcsolódásra van szükségük, ahol feltöltődnek és újult erővel vetik bele magukat a munkába. A kikapcsolódás pedig a megszokottól eltérő környezetben a leghatékonyabb, mert ott tud kizökkenni az ember a hétköznapotokból. És ehhez nem kell feltétlenül a Karib-szigetekre menni, egy belföldi út is remek lehet vagy esetleg a másik városban lakó nagyszülőkhöz, nagynénihez leruccani... Az emberek maximális teljesítőképessége pedig a cégek és az állam érdeke is (vagy legalábbis annak kéne lennie a józan ész alapján). Régen még voltak kedvezményes vállalati üdülések, emlékszem mi is mentünk belföldön is több helyre, sőt Németországba és a szüleim Csehországba is, pedig nem voltunk valami gazdagok, 2 szobás panelben laktunk jódarabig és tizenegynéhány évig volt kockaladánk mire sikerült lecserélni szüleimnek. Így mégis szinte minden évben tudtunk menni valahová együtt nagyon kevés pénzből.
Sajnos Magyarországon a munkahelyek többsége még nem ért el oda, hogy ezt felismerje, itt az állandó túlórára kényszerítés a jellemző meg, hogy az emberek alig merik kivenni a kötelező szabadságukat is... Sokszor 2-3 ember munkáját végzik egyszerre. Táppénzre saját betegség vagy a gyerek betegsége miatt meg már lassan senki nem mer elmenni :-(

IrishOak 2011.05.16. 15:24:14

@kakaosbogre:
A tények makacs dolgok -pénz dolgában meg legfőképp .
Ne legyünk álszentek-ugye; nem kevés pénz az első gyerek.
Manapság kevés gyerek születik, így tényleg nagy öröm adni is, meg kapni is bármit.Én mindent szétosztogattam már. A pelenkázót abban a percben amikor már forgott a gyerek... azóta kanapé, vagy pokróc a földön. A kölök nagyon bírja, mert felpattan és elszalad:-D

No az a régmúltból visszamaradt "csökevény", hogy alaposan meggondolom, hogy amit vennék a gyereknek az valóban szükséges, vagy csak tetszik.:-) Ha valóban kell, akkor vércse módon azon gondolkodom, hogy ha nekem kéne ezt használnom, jó lenne-e? Jó lehet, hogy ez az én spec. hülyeségem, de mindig elgondolkodom, hogy a gyerekkel össze voltunk nőve. Olyan sok a hasonlóság, hogy nem tehetem meg, hogy ne próbáljak az ő fejével gondolkodni:-D Aztán ez néha eredményez "tartós beruházásokat" meg egyáltalán nem veszek semmit dolgot is:-D
Most mindent úgy vettem meg, hogy óvodás korig nem vagyok hajlandó sem ágyat, sem babakocsit, sem etetőt, sem szekrényt venni. Majd ha nem rombol már, kap újat, szépet ;amit ő választ:-D

Ha állambácsi adna 200 ezret szülési pénznek, és az első gyerek után mondjuk egy minimálbért 2 évre akkor az gyakorlatilag azonnal érzékelhető változást hozna.
A másodiknál 100 ezret, a harmadiknál 50-et.
a családi pótlék is kb így csökkenne gyerekenként. No mondjuk ott 25% onként.
Tehát nagyon klasszul lehetne 3 gyereke az embernek.,úgy hogy anya maradhat otthon-ha már nem tud visszamenni dolgozni.
Ha kb így működne, akkor látnám realitását a gyerek után járó szavazatomra ácsingózásra - addig vizesnyóóócas!
Az még nagyobb baj, hogy nem lehet 4-6 órás tevékenységet találni! Ennek boncolgatása meg olyan messzire visz, hogy nem is tenném.:-)

cccccccc 2011.05.29. 12:42:18

Nekem vannak Mo-on 3, 4 gyerekes család ismerőseim. Rossz látni, hogy hónapról hónapra élnek, hogy ott tényleg muszáj mindkét szülőnek napi min. 8-10 órát güriznie, hogy meg tudjon adni a gyerekeinek mindent, amire szükség van. (nem luxus cikkek, hanem egészségügyi kezelések, fejlesztések, iskola, bölcsi, sőt mivel nagymama nincs mindig kéznél és a gyerekfelügyelet s elég sok pénzbe kerül, ha véletlenül nem tud otthon lenni a gyerekkel). Ezelőtt pár évvel belevágtak egy lakás vásárlásba...most több a hitel rajta, hogy már vagy 5 éve fizetik, mint amikor felvették. Igen CHF alapú, és sokan pórul jártak ezzel (mi is), és nem csak családokat érint, de sajnos ott ahol gyerek/ek vannak ott nagyobb felelősség hárul egy családfenntartóra, mint ahol csak magadat kell fenntartani. A mindennapi munkahelyi stressz mellé még bejön az, hogy csak fel tudjam nevelni normális értékrenddel, normális körülmények között a gyerekeimet. és mindezekért nem általánosítva a gyerekkedvezményeket tenném felelőssé, hanem ahogy már azt más is írta, a biztonságérzet. Na az a legnagyobb visszahúzó erő. Mert ha még el is húzzák a mézes madzagot némi kedvezménnyel, hogy ösztönözzék a gyerekvállalást, mi a garancia rá, hogy mondjuk 2-5 év múlva nem fogják azt kamatostul "visszavenni". Ha a család szeretne egy otthont, amibe belevág, mi a garancia rá, hogy 5 év múlva nem lehetetlenítik el, hogy a hitelt visszafizesd (magas kamat, munkanélküliség, ...). Ha megtakarítasz a nyugdíjas éveidre, mi a garnacia, hogy az állam nem nyúl bele (persze meggyőzve, hogy neked jobb lesz majd 30 év múlva, ha nyugdíjba mész...), ha megpróbálsz félre tenni havonta kisebb összeget, hogy majd a gyereked abból tudd taníttatni, vagy valami kezdőlökést adni neki, mi a garancia, hogy nem kevesebbet kapsz majd ki, mint amit befizettél (most ez csak kisarkítva...bár volt olyan, hogy 5 éves lekötésre 1000 Ft-ot csaptak még hozzá a lekötött pénzhez, mondván, hogy sajnos a gazdasági válság...na ja, még jó, hogy van mire fogni...) Annyi minden van még ami miatt az ember, - nem azt mondom, hogy megbánta hogy gyereket vállalt, mert az ösztön, a feltétel nélküli szeretet, stb. még mindig nagyban meghatározza azt, hogy legyen e család+gyerek - elgondolkodik azon, hogy kellett e ez neki, eljátszik a gondolattal, hogy milyen élete lenne család, plusz felelősség nélkül.
Vagy elköltözik Mo-ról és külföldön próbál szerencsét. Ahol ismételten nincs kolbászból a kerítés, de legalább a biztonságérzete nagyobb. Így tud előre tervezni.

peto777 2011.07.20. 18:45:25

Egy szuper írás, hogy miért fogy a magyar:
hirszerzo.hu/publicisztika/20110720_gyerekszuletes_csokkenes
Sorry, hogy átmentem sajtófigyelőbe, de pont ideillik.

Bryan Beersworth · http://apaszuletik.blog.hu 2011.07.22. 11:39:15

@peto777: erről órákat tudnék vitatkozni, az utolsó mondatát kivéve, ami önmagában megmutatja, mekkora kretén a cikk írója.

peto777 2011.07.22. 23:38:58

@Bryan Beersworth: Te így látod, én meg másképp. Nekem az a kreténség, hogy mennyire kilátástalan a fiatalok jövője, ha nincs semmi hátszelük.
Valahogy kimaradt az új alkotmányból, hogy "amikor szar a helyzet, akkor nem új autókat veszünk, és kurvasok lóvés melókat adunk egymásnak, hanem az állampolgárok érdekében okosakat találunk ki, és gondolunk a jövőre is".
Ugyanis a mi gyerekeinkre számítanak, mint leendő munkaerőre.
süti beállítások módosítása